A legfontosabb voksolás, avagy hol lesz a hazám?

Csehországban küszöbön a választások, október 20-án és 21-én szavaznak a polgárok a képviselőház összetételéről. A folyamatosan cinikus,  zúgolódó Klaus és Zeman sehova sem tartozó országa maradunk-e, teszi fel a kérdést kommentárjában a cseh Hospodárske novinyben Tomáš Sedláček szakkomentátor. Másik lehetőségnek azt látja, hogy Csehország felébred, őrületesen erős tempóra vált és megpróbál Európában 21. századi szövetségesként és úriemberként viselkedni. Mert nemcsak a politikai irányultság, hanem a nemzet gondolkodásmódjának és mentalitásának radikális módosulása nélkül végérvényesen kívül rekedünk, jegyzi meg.

Heteken belül eldől, hogy Csehország a gyors Európához fog-e tartozni

Pár hét múlva választunk, de mégsem fúj senki riadót és senki sem mozgósít. Akkor hát most megteszem én. Ezek olyan választások lesznek, amelyekben eldől, hogy az ország a gyors Európa országai közé fog-e tartozni, avagy ezen kívül reked-e és valamiféle senki földjévé válik.  Ezek a választások eldöntik, hogy a zúgolódó Klaus és Zeman sehova sem tartozó, tartósan cinikus országa maradunk-e. Vagy sikerül felébrednünk, őrületesen erős tempóra váltanunk és megpróbálunk Európában 21. századi szövetségesként és gentlemanként viselkedni, nem pedig diverzánsként és goromba fráterként.

   

Figyeljetek, akartok velünk futballozni, vagy nem?

Már régebben írtam arról, hogy eljöhet az a nap, amikor az Európai Unió többi országa ránk néz és azt mondja: figyeljetek, akartok-e velünk futballozni, vagy sem? Ha mégsem akartok, nos, akkor senki sem kényszerít benneteket – de akkor itt nekünk ne csóváljátok folyton a fejeteket és kérjük, hogy nyugodtan menjetek játszani valami mást és valaki mással. A kétsebességű Európa – udvariasabban és diplomatikusabban mondva mindez.

A klubból senkit nem dobnak ki, hanem majd alakul egy új

A klubból nem lesz senki kidobva, hanem majd alakítotok újat. Aki pedig ezt komolyan gondolja Európával, és közösen együtt akar gondolkodni más nemzetekkel arról, hogy miként lehet egységesülni a globális világban, hogyan kellene folytatni közösen a digitális forradalmat, hogyan lehetne Európát gazdagabbá és biztonságosabbá tenni, akkor csatlakozzon azokhoz az országokhoz, amelyek közösen akarják ezt megoldani és segíteni ebben egymásnak. De ez nem lehet érvényes arra az országra nézve, amelyik nem akarja az eurót és nem akar részt venni a közösen megszavazott eljárásokban (például a menekültkvóták esetében).

Az olyan politikusokat választó nép, amely Moszkva szajkózását a szólásszabadság megnyilvánulásának tekinti, a közösen, demokratikus módon megszavazott európai politikát pedig diktátumnak, annak – minden tiszteletet megadva neki és mentesen minden sértegetési szándéktól –nincs keresnivalója abban az Európában, amely gyorsabban akar integrálódni. De ugyan mit is keresne ott? Kétszer annyit zúgolódna?

Megtörténik-e a csoda és ez a nemzet felocsúdik álmos ásításából

Vagy megtörténik a csoda és ez a nemzet felocsúdik álmos ásításából és elkezd magának és a saját képének formálásán dolgozni.  Ehhez azonban a politikai gondolkodásmódot át kellene alakítania valamilyen erőteljes mozgalomnak, amely mentálisan visszajuttat bennünket Európába, idővel meglehet, az élvonalba. A skandináv országoknak – ezek önmagukban mind kis országok – régebben sikerült magukévá tenniük olyan témákat, mint a környezetvédelem, vagy a nőknek és a férfiaknak az azonos lehetőségek biztosítása.

De vajon milyen politikai gondolatokat exportálunk mi? A várban eluralkodó trágár szkepticizmust? Vagy a politikai elit jelentős részénél tapasztalható profi cinizmust, jobbik esetben a hallgatást, vagy az Európa-párti kormánytagok hatástalan és átlagos nyilatkozatait, gondolatait, a Várat már nem is említve. Jó vicc, ugye?

Régebben a mi összeférhetetlenségünket, kritikus voltunkat egykoron bájosnak, bohémnak és olyan „havelesen konstruktívnak” tartották

A mi összeférhetetlenségünket, kritikus voltunkat egykoron bájosnak, bohémnak és olyan „havelesen konstruktívnak” tartották. Csakhogy a bájosság és az újoncságból fakadó, nem kellő terepismerettel bíró országra jellemző időszakon már régen túlléptünk és ez kifejezetten ellenszenves lenne. Ne feledjék, hogy a külföld a jobbik esetben kormányunk tettei és nyilatkozatai alapján ítél meg bennünket, rosszabbik esetben pedig az államfőink szavai és tettei alapján, akiket közvetve, vagy közvetlenül választottunk meg.

Imidzsünket már nem Havel, hanem Klaus és Zeman alakítja

Mit is hallott tőlük a maradék Európa? Szitkozódást, sértegetéseket, felsőbbrendűséget, az együttműködés elutasítását. Ennyi évnyi tagság után sem úgy tekintünk az Európai Unióra, mint olyan projektre, amelyre alapozhatunk. Inkább olyan csoportosulásra, amely semmire sem jó, de fizet. Ne feledjétek, hogy a mi imidzsünket évek óta már nem Havel alakítja, hanem Klaus és Zeman.

Vagy őrült, sebességre kapcsoljuk a rakétáinkat vagy kívül rekedünk

Tehát vagy őrült sebességre kapcsoljuk a rakétáinkat, vagy kívül rekedünk. Az „új” országok közül szerintem Szlovákiának, Szlovéniának és a balti államoknak van jó esélyük. A többi országnak ez nem lesz lehetséges a politikai irányvonaluk radikális megváltoztatása nélkül. És az irányváltásnak, ha megtörténik, magával kell hoznia a nemzet gondolkodásmódjának és mentalitásának a módosulását is. Sőt, a politikai irány (nehezen elképzelhető) erőteljes megváltozásával olyan országoknak, mint Lengyelország, Magyarország és Csehország (ugye, szépen hangzik?) nagyon, de nagyon nehéz lesz meggyőzni a többieket, hogy tényleg (egyszeriben!) gyorsan integrálódni akarunk.

Céltalanul tévelygő új szövetség jöhet létre Európában

Lehet, még így is a nemzetek e csoportjába kerülünk – ha mondjuk csatlakozik Olaszország, Görögország és ki tudja, még ki? Sebaj, hiszen ezek is hozzánk közelálló nemzetek és azok a távolabbiak sok tekintetben prímák is (olasz konyha, görög tengerparti strandok) de ugyanakkor ezek nem olyan országok, amelyekhez a múltban valamilyen szoros kötelékek fűztek volna bennünket. Új szövetség jön létre és céltalanul fog tévelyegni Európában.

A soron következő választások tétje sokkal nagyobb, mint az összes eddigi választásoké együttvéve.

Hospodárske noviny – Tomáš Sedláček

Nyitókép: archiv.ihned.cz (Tomáš Sedláček)