Frissítve: 2017.9.19. 17:12

Katalónia csak egy az elmúlt években fellángolt függetlenedési kísérletek közül Európában. Hasonló törekvések nagy hangsúlyt kaptak a skótoknál, a vallonoknál, az albánoknál, de még a bajoroknál is. Valamilyen szintű autonómiára ma is több tucat európai népcsoport törekszik, köztük a kárpát-medencei magyarok. Ez a tendencia hamarosan akár fel is erősödhet – jövőre ugyanis a magyar számára fájdalmas évfordulót ünnepelnek az utódállamok. 

 

George Friedman, a magyar származású világhírű politológia professzor már 2015-ben is arról beszélt, hogy a feszült geopolitikai helyzet ellenére aligha kell egész kontinensre kiterjedő katonai konfliktusra számítani Európában.

 

Azonban azt is hozzátette, hogy ehelyett megerősödhet a nacionalizmus és újra előtérbe kerülhetnek egyes népcsoportok autonómia törekvései. Ha megnézzük az Európában zajló folyamatokat, akkor elmondhatjuk, hogy nem tévedett.

 hirdetes_810x300  

 

Katalónia

 

Katalónia sok tekintetben példaértékű lehet. Vagy azért, mert október 1-jén sikeresen lebonyolítanak egy referendumot a központi kormányzat beavatkozásai ellenére, vagy azért, mert a spanyol kormánynak sikerül meghiúsítania azt, a politikai kezdeményezőit pedig megbüntetheti.

 

A spanyol központi kormány szerint a katalán referendum alkotmányellenes, de tisztában van vele, hogy ettől az még jelzésértékkel bírhat. Ezért mindent megtesz (a törvényesség határát súrolva), hogy meghiúsítsa. Rendőrségi eljárással fenyegetőzik, a hatóságokkal lefoglaltatta az összes szavazólapot és urnát, legújabban pedig azt tervezi, hogy azokat az önkormányzati hivatalokat, iskolákat, amelyek segítik a referendum megvalósulását, a szavazás napjára lekapcsolja a központi áramellátásról a voksolás idejére.

 

A felmérések közben azt mutatják, hogy a katalánok 41,4 százaléka támogatja a függetlenséget – 49,4 százaléka pedig nem. Madrid félelme mégis jogos: a 2014-es népszavazáson 80 százalék volt a kiválás pártiak aránya, és csak azért nem kellett foglalkozni az eredménnyel, mert 37 százalékos volt a részvétel. Vagyis a függetlenséget ellenzők bojkottálták a referendumot. A mostani azonban más helyzet.

 

A spanyol központi kormány attól fél, hogy a katalán tartományi vezetés egy sikertelen (50 százalék alatti részvételű) referendum esetén is képes folytatni a függetlenségi törekvéseit, ha az igenek győznek.

 

Katalán függetlenségi népszavazás: Pattanásig feszült a helyzet, a katonaságot is bevethetik

 

És a többiek

 

Katalónia csak egy az elmúlt években fellángolt függetlenedési kísérletek közül Európában. Példaként említhetjük a skótokat, akiknek 45 százaléka a 2014-es népszavazáson a Nagy-Britanniából való kilépésre szavazott, a Brexit-referendum után pedig újabb szavazást akartak kieszközölni.

 

De Belgium sem annyira egységes, mint ahogy az EU fővárosának országához illik. Az ország (szegényebb) felét adó vallonok egyedül képesek voltak lebénítani az EU tárgyalását a Transzatlanti Szabad-kereskedelmi Egyezményről.

 

Miután 2015-ben kitört a migránsválság és rendkívül rövid idő alatt 1,1-1,5 millió illegális bevándorló lépte át a német határt a jobb élet reményében, a hullám egyik nagy elszenvedője Bajorország volt. 2016-ban újra felerősödtek a függetlenséget követelő hangok. Katalóniához hasonlóan Bajorország adja az „anyaország” GDP-jének legnagyobb részét.- Érdekesség, hogy Angela Merkel német kancellár kereszténydemokrata pártjának testvérpártja, a bajor CSU felső határt követel a befogadható migránsoknak.

 

Ha átugrunk a kontinens délkeleti végére, ott vannak a Balkánon az albánok, akik (Koszovói vezetéssel) Nagy-Albániát hoznák létre Bosznia, Szerbia, Macedónia és Montenegró albánok lakta régióiból.

 

Felejtsük el a Közel-Keletet – Éveken belül ez lehet Európa legnagyobb tűzfészke

 

Közép-Kelet-Európa

 

Nem lehet kizárni, hogy Közép-Európa sem marad ki a sorból. Jövőre fontos évfordulókat ünnepelnek a Magyar Királyság utódállamaiban: száz éve jött létre Cseh-Szlovákia, „egyesült” Románia – és száz éve vetették el a második világháború magvait.

 

Romániában már most attól tartanak a politikusok, hogy elszabadulhatnak az indulatok. És nem minden ok nélkül. Néhány hete egy román férfi Székelyudvarhelyen provokálta a román közvéleményt, videóra vette, hogy az egyik bevásárlóközpont magyar elárusítónője nem tudott románul. A történet vége az lett, hogy a fogyasztóvédelem bírságot szabott ki, annak ellenére, hogy a bevásárlóközpont üzemeltetője felhívta a hatóságok figyelmét: a férfi nyitás előtt és háromszor is próbálkozott ugyanannál az elárusítónál. Az ügy országos sajtófigyelmet kapott, főleg, hogy jövő decemberben ünnepli Románia az „egyesülés” (gyulafehérvári nemzetgyűlés) 100. évfordulóját.

 

Jövőre lesz száz éve, hogy véget ért a második első világháború és kikiáltották az első csehszlovák államot. A szlovák kormányban egy, a parlamentben kettő szélsőséges nacionalista párt kapott helyet a legutóbbi parlamenti választásokon – bár a Danko vezette SNS-t koalíciós társai igyekeznek „standard” politikai erőnek beállítani. És ott van a parlamenten kívüli KDH, amely sokszor nyomatékosította, hogy „kételkedik” az MKP Szlovákia iránti hűségében.

 

Potenciális szeparatista és autonómiára törekvő népek Európában a Geopolitical Futures szerint. Magyarok, szilézek, székelyek, bajorok, katalánok, Vajdaság, flamandok, vallonok stb. Forrás: GeopoliticalFutures.com

 

Kérdés tehát, hogy milyen indulatokat vált majd ki a 2018-as centenárium. Lesznek-e provokációk, és vajon a politika mindezt hogyan kezeli majd – meglovagolja, vagy megpróbálja elvenni az élét? És még egy költői kérdés: elvárják-e majd a többségi nemzet képviselői, hogy ünnepeljük meg Csehszlovákia létrejöttét, amelyből aztán megszületett Szlovákia, amelynek újkori alkotmánya úgy kezdődik: „mi, a szlovák nemzet”?

 

Körkép.sk

Nyitókép: geopoliticalfutures.com

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!