Szélesebb autonómiát követelnek a korzikai nacionalisták

Emmanuel Macron kedden és szerdán (február 6-7-én) Korzikára látogat, hogy az ottani regionális vezetéssel tárgyaljon a különleges jogállású sziget-tartomány vezetőivel. Bár nem a katalán függetlenségi harc tovagyűrűzéséről van szó, a korzikaiak a már meglévő jogaik mellé újakat követelnek. Néhány ezek közül pedig problémát jelent Párizs számára. 

Macron az egykori korzikai prefektus, Claude Erignac meggyilkolásának évfordulójára szervezett megemlékezés apropóján látogat a rebellis régióba. 1998. február 6-án öt nacionalista merényletet követett el „a párizsi hatalom legfőbb jelképei” ellen. Ajaccióban három tarkólövéssel végezték ki a feleségével épp koncertre igyekvő Egniracot. Végül a rendőrség nyomukra bukant és letartóztatta őket.

A feszültség azonban nem csillapodott Párizs és Korzika között. Egnirac utódja, Bonnet prefektus az általa jogtalan építési szabálytalanságokat (két engedély nélküli nyaralóház esetével együtt) úgy büntette, hogy a csendőrséggel végeztetett „megtorló gyújtogatásokat”.

   

Nacionalista mérséklődés és győzelem

Az ezredforduló óta azonban a szeparatisták radikálisabbjai már letették a fegyvert, bár még mindig vannak gyilkosságok, azok az alvilág berkeiben történnek, és nem politikai indíttatásúak. Ettől függetlenül a korzikai nacionalizmus a mai napig sok munkát ad a politikusoknak. Nem véletlen, hogy Macron a sziget jogállásának jövőjéről is beszélni fog a regionális vezetőkkel.

A tavaly december elején tartott regionális választásokat nagy fölénnyel a nacionalista kétpárti koalíció nyerte (45,5 százalékot szereztek szemben Macron pártjával, amely csak a voksok nem egész 12 százalékát gyűjtötte be. A nacionalisták már 2015-ben is szűk többséget szereztek, így nem elhanyagolható politikai változás ment végbe az elmúlt években.

A nacionalisták Korzika legbefolyásosabb politikai erejévé léptek elő, és majdnem teljesen kiszorították a hagyományos jobb- és balközép pártokat. Párizs joggal kezdett aggódni, hogy egy katalán függetlenségi népszavazáshoz hasonló megmozdulás alakul ki a szigeten. Épp ezért talán meglepődtek, mikor a korzikai nacionalisták biztosították őket, hogy erre nem kerül sor.

Korzika nem Katalónia

„Korzika nem Katalónia” – jelentette ki Gilles Simeoni, a régió vezetője a Le Monde francia lapnak nyilatkozva. Ideológiai kollégája, Jean-Guy Talamoni pedig, aki a választások után a közgyűlés elnöke lett, elismerte, hogy egy függetlenségi népszavazáson az igenek nem tudnának győzni.

Tény, hogy Korzika és Katalónia nagyon különböző gazdasági és politikai súllyal bírnak. Korzika népessége 300 ezer fő és a francia GDP 0,5 százalékát produkálja. Ezzel szemben Katalónia 7,5 millió lakosával és a spanyol GDP-ből kivett 20 százalékos részesedésével teljesen más kategóriába sorolandó. És ezt a nacionalisták is tudatosították. Tisztában vannak vele, hogy rövidtávon, de még közép távon sincs esélyük függetlenséget kicsikarni, sőt, talán nem is érné meg számukra. Ehelyett már meglévő jogaik bővítése mellett határozták el magukat.

A legjobb alkalom

És tették ezt a legjobbkor. A katalán történések hatására az Európai Unió minden lehetséges eszközzel igyekszik elejét venni a függetlenségi mozgalmak térnyerésének, amelyeknek Katalónia példaként szolgál. Ráadásul jövőre EP-választások lesznek, az európai átlagember érdekeitől és igényeitől teljesen elszakadt baloldali és liberális uniós képviselők és vezetők pedig már most igyekeznek megerősíteni (ha nem bebetonozni) helyüket az európai döntéshozásban (ide tartozik a transznacionális listák lehetőségének felvetése is).

Párizs sem érdekelt egy saját „katalán válság” kialakulásában, ezért nyilván sokkal nyitottabban viseltetik majd a korzikaiak igényeivel szemben.

Katalónia csak egy a sorban. Európa-szerte felerősödhetnek az autonómiatörekvések

A követelések

A korzikai nacionalisták követelései között a könnyen teljesíthetőkön kívül azonban szerepel néhány kényes kérdés is. Ilyen például a francia börtönben raboskodó Yvan Colonna, akit Erignac egyik gyilkosaként azonosítottak és csuktak le. Korzika amnesztiát követel számára, vagy legalábbis azt, hogy egy korzikai börtönbe szállítsák át.

A sziget lakói egy különleges lakhelyhez kötött státusz létrehozását is szeretnék elérni. Az a céljuk, hogy a szigeten legalább 5 éve életvitelszerűen tartózkodó személyek elsőbbséget élvezhessenek az ingatlanvásárlásoknál.

A legkeményebb dió azonban kétségkívül a már meglévő autonómia kiszélesítése lesz. Nem csak önállóbb pénzgazdálkodást szeretnének, hanem hogy a korzikai nyelv második hivatalos nyelvvé válhasson, illetve, hogy a korzikaiakat a francia alkotmány is ismerje el nemzetként.

A követeléseknek azért van némi alapja. Franciaország egyike azon európai országoknak, amelyek nem ratifikálták az Európai Tanács regonális és kisebbségi nyelvekről szóló chartáját – amely már 20 éve hatályba lépett. A francia alkotmány egyelőre csak „különleges jogállású régiónak” ismerte el a szigetet.

A fő kérdés az, hogy a korzikai nacionalisták érvényesíteni tudják akaratukat anélkül, hogy ezzel feszültséget keltenének az „őshonos” korzikai lakosok és a kontinensről betelepülő franciák között. És ha nem, meddig mernek elmenni a céljaik érvényesítésében.

Körkép.sk

Nyitókép: DailyMail.co.uk