Vesztes helyzetből a csúcsra: Merkelék az SPD kezére játszották a német kormányzást

FRISSÍTVE: 15:44 – Martin Schulz bejelentette, hogy nem vállal pozíciót az új német kormányban, tehát az előzetes megállapodással szemben nem lesz Németország új külügyminisztere. 

Sajtójelentések szerint Schulzot saját prátja kényszerítette arra, hogy ne fogadja el a külügyi tárca vezetését, mert nem értettek egyet az által tervezett külpolitikai iránnyal. Az SPD elnöke ezért pénteken bejelentette, hogy többé nemvállal miniszteri posztot az alakuló kormányban.

Schulz elmondta, azért döntött így, mert

   

„a párton belüli zárzavar veszélyeztetné az új nagykoalíció létrejöttét”

Schulz kénytelen volt meghátrálni, mert az SPD 463 ezer fős tagsága még nem bólintott rá a koalíciós szerződésre.

A német szociáldemokrata SPD élén Martin Schulzzal volt a tavalyi német választások legnagyobb vesztese, mégis ők aratták a legnagyobb sikert a mostani kormányalakítással. Olyannyira, hogy a legolvasottabb német lap, a Bild azt a címet adta a vezető hírnek: Merkelék az SPD kezére játszották a kormányzást.

Nem csoda, a német szocdemek vesztes pozícióból szereztek meg három kulcsminisztériumot: a pénzügyi, a munkaügyi és a külügyi tárcát. Ezen felül a CDU/CSU páros legfontosabb migrációs célját, a bevándorlási plafont is sikeresen megtorpedózták. A CDU egyik képviselője nem véletlenül jegyezte meg szarkasztikusan, hogy „legalább a kancellári posztot megtarthattuk”. És valóban, szinte ez az egyetlen eredmény, amit a CDU felmutathat.

Leonid Bershidsky, a Bloomberg mérvadó gazdasági portál publicistája még ennél is messzebb megy, és csütörtöki véleménycikkében azt fejtegeti, hogy a CDU a jelenlegi koalícióval megalapozta, hogy a következő választási ciklusban a szociáldemokraták állíthassanak kancellárt.

Az új pénzügyminiszter ugyanis Hamburg szocdem kormányzója, Olaf Scholz lesz. Márpedig Németországban a pénzügyminiszterek igen népszerűek – és ha Scholz jól keveri a lapokat, kancellárrá nőheti ki magát a választási időszak hátralévő bő három és fél év alatt.

Mi lett volna ha: Schulz, mint külügyminiszter

Bár nem a német külügyminisztérium a legmeghatározóbb tárca, szerepe mégis jelentősen felértékelődött az elmúlt években. Elég ha a Brexitre, az ukrán-orosz háborúra (Normandiai Négyek), az USA-val való szembenállásra (gazdaság és NATO-költségvetés) gondolunk, nem beszélve az átalakuló Európai Unióról.

Egy ilyen helyzetben került a német diplomácia élére Martin Schulz, az Európai Parlament volt elnöke, aki az oroszellenes szankciókat nem kedveli és szimpatizál Vladimír Putyinnal, nem hajlandó emelni a német védelmi kiadásokat a GDP 2 százalékára, mint ahogy azt a NATO előírja (és az USA elvárja), valamint sokat bírálja Donald Trump Amerikáját.

Ezen felül, az SPD egy Portugáliától Lengyelországig tartó „jóléti birodalmat” képzel el az EU keretében, amely az Európai Egyesült Államok előszobája lesz – ahogy arra a Politico.eu hívja fel a figyelmet.

Rossz hír (lett volna) a V4-nek

Schulz azonban nem a legszerencsésebb választás a közép-kelet-európai országok szempontjából. A szocdem pártelnök volt az egyik leghangosabb híve a kötelező elosztási kvóták tagállamokra kényszerítésének, akár az uniós források megvonása segítségével.

Németország nem teheti meg, hogy továbbra is “befizeti a megszokott összegeket a (közös) költségvetésbe, ha a legfőbb haszonélvezők, mint Magyarország vagy Lengyelország semmivel sem akarnak hozzájárulni a menekültek befogadásához” –

fogalmazott januárban Schulz.

Az orosz Russian Times szerint Schulzot még saját pártjában sem kedvelik, és diplomáciai teljesítményének legfőbb akadálya saját maga lesz. Az SPD-vezért azzal is vádolták már Európai társai (pl. Mark Rutte, holland miniszterelnök 2017-ben), hogy „romantikus képzelgéseket” táplál az unió jövőjéről, ahelyett, hogy pragmatikus megoldásokban gondolkodna.

2017 legjei a Körképen: Schulz szerint kvóták nélkül pénz sem jár Kelet-Európának. Akkor tegyük tisztába a dolgokat!

Ebből baj lehetett volna

Schulz kemény ideológiai meggyőződésével aligha lesz képes kezelni Németország külpolitikai „igényeit”. A német külpolitikát könnyen ő maga szoríthatja sarokba azzal, hogy nem enged eddig hangoztatott elveiből. Márpedig a gazdasági kapcsolatok és a politikai célok talaján ezt Berlin nem engedheti meg magának.

A Visegrádi Négyek kulcsfontosságúak a német külkereskedelem számára. Az Amerikába irányuló export – bár csökkenőben van – fenntartása szintén lényeges feladat. Nem beszélve az Ukrán válságról, vagy Németország NATO-ban vállalt szerepéről.

Körkép.sk/Komjáthy Lóránt

Nyitókép: esjnews.com