„A hídon túl magyarok laknak” – Nemzet és Közösség konferencia Budapesten

Nyolc évvel ezelőtt, 2010-en fogadta el a Magyar Országgyűlés a nemzeti összetartozásról való tanúbizonyság törvényét, és kiáltotta ki egyúttal június 4-ét a Nemzeti Összetartozás Napjává. Elsősorban azzal a céllal történt mindez, hogy ezen a Trianonra emlékeztető gyászos napon legyen mit ünnepelni is: a magyar nemzetrészek összetartozását!

Az idén – talán az országgyűlési választások egyik eredményeként – eddig még soha nem tapasztalt megemlékezés-sorozat söpört végig nem csak az anyaországon, hanem a leszakított országrészekben is – az egész külhoni és hazai magyarság felemelő módon együtt fejezte ki összetartozás érzését a világban. A megemlékezésekbe természetesen a budapesti Magyarság Házának Nemzetpolitikai Kutatóintézete is bekapcsolódott a Nemzet és Közösség konferencia megszervezésével.

A konferenciát, amely egyszerre szólt múltról, jelenről és jövőről is, köszöntötte Potápi Arpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára. Felidézett egy megható emléket is: annak idején, amikor az erdélyi területekre léptek szemle céljából az akkori magyar kormány képviselői nemzetközi bizottsági tagokkal, a következő feliratú táblák fogadták őket: a hídon túl is magyarok laknak. A nagyhatalmaknak képviselőit, mint tudjuk, a táblák nem hatották meg…Hogyan történhetett mégis, hogy a viszontagságok, megpróbáltatások ellenére a külhoni magyarság megőrizte nyelvét, kultúráját?

   

A válasz Potápi szerint az összetartozásban való hit. A nemzeti összetartozást azonban nem csak papírra vetett törvénnyel segíti a magyar kormány! Minden egyes határon túli magyar iskola megmaradása közös ügy, és azt szeretné elérni, hogy az együttgondolkodás eredményeként a szülőföldön való boldogulás minden magyar számára természetes legyen. Több kell viszont a szándéknál, el kell érni, hogy a magyar közösségeknek legyen életereje és bizalma is a jövőben, hogy a szülőföldön tervezze saját életét. A magyar családok éve átnyúlik a határon túli magyarokhoz is, ami tettekben is megvalósul.

A Nemzet és Közösség konferencián történészek és jogászok tartottak előadást a honnan hova kérdést körüljárva. Zahorán Csaba az MTA BTK Történettudományi Intézet munkatársa Évfordulós történelem címmel tartott előadást, amelyben azt elemezte, hogy a romániai nagy egyesülés centenáriuma milyen következményekkel járt a romániai történelemírásban, hogyan értelmezik az ilyen vagy olyan irányú sorsfordító eseményeket.

Elhangzott, hogy Ceaușescu román diktátor öröksége a nacionalista történetírás, amelyet az állampárt akkoriban szigorú ellenőrzés alatt tartott, és ez az örökség mélyen beivódott a román történetírásba, a mai napig érezhető hatása. Ugyanabban az időben Kádár alatt pedig az ezzel ellentétes internacionalista szellemű történetírás volt előírva Magyarországon. Romániában legalizálni kellett a kialakult Nagy Románia helyzetét, Magyarországon nem volt szabad konfrontálódni még a történelemben sem. Ezért volt szükség Romániában Erdély román jellegének, a nemzeti egységnek és dogmáknak a kidomborítására, a mítoszgyártásra, mint például a dák-román kontinuitás elméletére. Az 1989-es fordulat ebben nem jelentett nagy változást, továbbra is nemzetállam építése a prioritás, ez maradt meg fősodrásként. De már megszűnt a kényszerű egység, és többféle nézőpont is kialakulóban van.

Az egyik oldalon a két világháború közti román aranykorszak, a Nagy Románia mindenhatóságának hirdetése Erdéllyel, Moldovával és Besszarábiával, kihangsúlyozva az állandó magyar veszélyt. A másik oldalon az Európához való fokozatos közelítésben a nacionalista történetszemlélet már nem szalonképes. Lucian Boia könyve – Valóság és mítosz a román köztudatban jelentett pozitív irányban áttörést. Viszont a centenáriumi év együtt jár a román nemzettudat megerősítésével, a Moldovával bővülő Románia projekt nemzetközi elfogadtatása a cél.  Eddig ez nem járt sikerrel, ezért a centenáriumot kitolták 2020-ig. A kettősségre utal, hogy egyes román történészek szerint morális jóvátétel, hogy Erdély Romániához tartozik. Ezzel szemben Boia történész szerint a népszavazás demokratikusabb döntéshez vezethetett volna.

Simon Attilának, a Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatójának előadása – A Felvidékből Szlovenszko – egy impériumváltás következményeit mutatta be más megközelítésben. Saját értelmezést kívánt adni Trianon, Felvidék, Szlovákia, Csehszlovákia viszonylatában három alapvető kérdésre: törvényszerű volt-e a Magyarország szétesése, törvényszerűk voltak-e a határok, illetve hogyan érzi ezeket most a felvidéki magyar ember?

Mennyire volt törvényszerű?

1918 előtt boldog békeidők voltak, szinte előzmények nélkül következménye volt a világháborúnak az ország szétesése. A szlovákok szerint ezzel ellentétben az addigi ezeréves elnyomás törvényszerű következményeként kell kezelni. Simon szerint nem jött a semmiből, a román és szerb törekvések ismertek voltak. Viszont Felvidék elcsatolása előzmény nélküli, Csehszlovákia megalakulása légből kapott, semmi se utalt rá.

A csehek és szlovákok keveset tudtak addig egymásról, szlovákok számára Magyarország jelentette a hazát, hűségesek voltak hozzá, egy prágai pedig többet tudott a szlovénokról, mint a szlovákokról. Cseh elképzelésekben nem is szerepelt egy ilyen ország kialakításának szándéka. Sőt, a háborús célok között sem szerepelt a monarchia szétverése, sem a tengelyhatalmak, sem az oroszok, sem az angolok céljai között nem szerepelt. Csak később, 19118 tavasza után látott napvilágot.

Még a wilsoni elvekben is a Monarchia autonóm nemzetek szövetségeként volt feltüntetve. Versailles is inkább a németekről szólt, németek meggyöngítése volt a cél. Mivel a monarchia kitartott a németek mellett, ezért le kell szakítani, fel kell darabolni. Mivel a nagyhatalmi érdekek németellenesek voltak, ezért lettek monarchiaellenesek is. A versailles-i jegyzőkönyvekben a magyarországi nemzetiségi kérdés nem is játszott szerepet, mint ahogy ezt sokan gondolják, nem a nemzetiségi politika miatt szedték szét az országot, hanem nagyhatalmi érdekek miatt.

Törvényszerűek voltak-e határok?

Nem! Ez egy Masaryk által kreált cseh projekt volt. Alapja a történelmi cseh államiság újraélesztése volt, szudétanémet területekkel és Felvidékkel. Masaryk szerint csak a nagy területű, jelentős lakosságú ország lehet életképes. A cseheket németek vették körül, ezért kellett ebből kitörni Magyarország szétszedésével, és utat találni a nagy szláv testvér irányába. Csehszlovák békedelegációnak három alternatívája volt a területi igényeket illetően: A megvalósuló mellett a minimális egy Csallóköz nélküli volt, a maximálisban pedig benne volt Miskolc és Tokaj vidéke is, Pozsonytól pedig egy korridor kialakítása a szerbek felé, hogy Magyarország el legyen szakítva Ausztriától.

Felvidék bekebelezése két szakaszban realizálódott. Előbb ideiglenesen demarkációs vonalként egy etnikai határvonalat húztak meg. A helyi lakosság mindenütt azt hitte, hogy ez nem végleges, antant békefenntartó erők ideiglenes megszállásaként tekintettek rá. Aztán majd a békekonferencia rendet tesz. Magyar Tanácsköztársaság kirobbanása, a magyar Vörös Hadsereg megjelenései s erre utalt. Aztán majd ismét felszabadulunk, és folytatódik Magyarország. Aztán csak 1919 őszén döbbent rá a magyarság, hogy mi is történt vele! Az impériumváltás lassan, de megtörtént!

Mit jelent ma Trianon felvidékieknek?

Távoli történelmi eseményt. A mindennapok sokféle identitása háttérbe szorítja a nemzetit. Viszont eltelt 100 év, és még mindig harcolni kell az apróságokért, hogy például ki legyen írva magyarul is, hogy „Vigyázz, csúszik a lépcső!”.

Az a nagy baj, hogy még mindig nem tekintenek ránk egyenrangúként!

Száraz Dénes tudósítása