Nyitókép: Politico.eu
Több mint 130 ezer tüntető, közel ezer letartóztatott, közel 150 sérült. Ez a hetek óta tartó franciaországi tüntetéssorozat szombati kicsúcsosodásának eredménye. Több ezren vonultak utcára Párizsban is, és bár a zavargásokba torkolló demonstrációk nem mennek ritkaságszámba Franciaországban, a mostani események mégis mások.
A tüntetések a Macron választási programjában is szereplő üzemanyagadó bevezetése miatt kezdődtek el, országos szintű megmozdulásokat gerjesztve. Később azonban a sárgamellényesek mozgalma az uralkodó francia elit a kisembert sújtó intézkedései elleni fellépés szimbólumává vált, amellyel a társadalom széles rétegei szimpatizáltak, még ha tevőlegesen nem is járultak hozzá.
A párizsi utcákon „Macron mondjon le” vagy épp „Macron=XVI. Lajos” feliratú transzparensek bukkantak fel. Ez utóbbi hasonlatot pedig a francia elnök sem veheti félvállról. XVI. Lajos volt az a francia uralkodó, akit a 18. század végén a nagy francia forradalom a nyaktiló (guillotine) alá küldött.
Párizs lángokban áll: Közel ezer embert csuktak le a franciaországi tüntetéseken
Macron az újkori Franciaország legnépszerűtlenebb elnöke, akinek népszerűségi preferenciái alig érik el a 25 százalékot jelenleg. Az emberek egyéves elnökségét különböző megszorító intézkedésekkel társítják, mint a munkatörvénykönyv munkáltatók javára történő módosítása, az államvasút tervezett leépítése és a kedvezményes nyugdíjkorhatár és juttatások megvonása, vagy az újonnan bevezetett ingatlanadó. Az üzemanyagadó csak az utolsó csepp volt a pohárban.
Emmanuel Macront bírálói népes tömege a „gazdagok elnökének” gúnyolja, mert a fent említett intézkedések mindegyike elsősorban az alsó és középosztályt sújtja. A sárgamellényesek akcióihoz nem ok nélkül csatlakoztak később a diákok, a gazdák és a kamionsofőrök is – francia értelmezésben ők a jelentik a köznépet – azokat, akik bő kétszáz évvel ezelőtt megrohanták Bastille várát.
Macron és felesége fényűző életet él. Megválasztását követő első hónapjában a francia elnök csak sminkre 20 ezer eurót költött, amiért legfeljebb csak megmosolyogták az emberek, ám a felesége rokonainak építtetett luxusmedencék már kiverték a biztosítékot – az átépítés egybe esett a megszorító intézkedések első hullámának bejelentésével. És persze ott vannak a drága felújítások és partik sora, amelyek szintén nem javítanak a közhangulaton.
“Anti-Macron” tüntetések Franciaországban: Egy pánikba esett sofőr halálra gázolt egy tüntető nőt
Franciaországban a forradalmi hangulat időről időre visszatér – gyakrabban, mint a többi országban. A legendás 1968-as párizsi forradalomkor a gazdasági problémák miatt megnövekedett munkanélküliség szólította utcára az embereket. A Sorbonne egyetem diákjainak megmozdulása így fejlődött országos méretű általános sztrájkká. A párizsi május 1-je béremelkedéseket és további reformokat ösztönzött.
1995-ben a kormányzat megpróbálta az igencsak nagylelkű, de nem túl fenntartható nyugdíjrendszert megreformálni, ám a tüntetések nyomására a kormányzat kapitulált. 2006-ban demonstrációk törtek ki a főiskolai végzettségűekre vonatkozó minimálbér lefaragása miatt.
A franciaországi események Robert Fico exkormányfőt is „megihlették”. A Smer hétvégi ünnepélyes közgyűlésén mondott beszédében kitért a párizsi eseményekre, és párhuzamot vont a Macron lemondását követelő megmozdulások és a „szlovák demokrácia problémái” között, amely Fico szerint itthon a szociáldemokrata Smer elleni támadásokban nyilvánul meg. Ezzel kapcsolatban mindenesetre érdemes megjegyezni, hogy Franciaországban a lakosság 0,2 százaléka vonult utcára, és kényszerítette meghátrálásra a kormányzatot. Szlovákiában a Kuciak-gyilkosság után a lakosság 1,9 százaléka tüntetett, és csak névleges változás történt.
Körkép.sk/kl
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.