Értelmiségi és mégis idióta

Nassim Taleb – A szerző amerikai író, a valószínűség-számítás és a pénzügyi matematika szakértője, A fekete hattyú című bestseller írója.

Nagy-Britanniától az Egyesült Államokig világszerte azon politikacsináló hivatalnokok zárt köre és „bennfentes” újságírók ellen lázadnak, akik nem viszik a bőrüket a vásárra.

A felkelés az atyáskodó,  félművelt, az Ivy League-ben, Oxfordban, Cambridge-ben vagy másutt diplomázott hivatalnokok ellen irányul, akik megszabnák számunkra: 1) mit tegyünk, 2) mit együnk, 3) miről beszéljünk, 4) hogyan gondolkodjunk… és 5) kire szavazzunk.

   

A gond az, hogy ezesetben a félszeműek vezetik a világtalanokat: a művelt réteg önjelölt tagjai „a kókuszdiót sem találnák meg a Kókusz-szigeteken”, vagyis nem elég műveltek ahhoz, hogy meghatározzák, mi az az intelligencia, ehelyett a saját farkukat kergetik. Legfőbb képességük, hogy sikeresek azokon a teszteken, amelyeket a hozzájuk hasonlók találtak ki.

Stratégiai idióták

Pszichológiai tanulmányaikat a vizsgálatok kevesebb, mint 40 százaléka igazolja, harminc év zsírokkal szembeni fóbia után váltottak, és az étkezésben most az ellenkezőjét javasolják, makrogazdasági elemzéseik bizonytalanabbak, mint az asztrológia jóslatai, azt a Bernanke-t nevezték ki (az amerikai jegybanki rendszer, a FED elnöke 2006-2014 között – a szerk-megj.), aki nem ért a válságmenedzsmenthez, farmakológiai vizsgálataik pedig az esetek kevesebb, mint egy harmadában igazolódnak be…

Az emberek joggal támaszkodnak inkább elődeik ösztöneire és hallgatják dédanyáikat (vagy Montaigna-t és más, hasonló klasszikus gondolkodókat), mint ezeket a stratégiai idiótákat.

Ezek az akadémiai bürokraták, akik feljogosítva érzik magukat arra, hogy irányítsák életünket, a gyógyszerészeti statisztikákban és a politikacsinálásban is pontatlanok. Képtelenek megkülönböztetni a tudományt a szcientizmustól – ez utóbbi inkább hat tudományosnak a szemükben, mint a valódi tudomány. (A Cass Sunstein vagy Richard Thalerhoz hasonlók szeretnének ránk erőltetni bizonyos viselkedési formákat, miközben sok minden abból, amit „racionálisnak“ vagy „irracionálisnak“ tartanak, saját meg nem értésükből ered.)

A modernitás terméke

Ugyanúgy hajlamosak összekeverni a lineáris fölhalmozást annak összetevőivel, mint ahogy a kisebbségi szabályról szóló fejezetben is láthattuk.

Az IYI (értelmiségi, mégis idióta)  a modernitás terméke. Megjelenése a 20. század derekától felgyorsult, és mára kialakította saját „supremumát” azok népes csoportjával együtt, akik nem hajlandók vásárra vinni a bőrüket, és több szakmába is sikeresen betörtek.

Hogy történhetett mindez? Ma a kormányok szerepvállalása több országban ötször-tizenkétszer akkora, mint 100 évvel ezelőtt (a GDP arányában kifejezve).

Az IYI úgy tűnik, mindenhol jelen van életünkben, de továbbra is kisebbséget alkot, és ritkán látni őt szakmai kiadványok, think-tankek, a média és egyetemeken kívül – az emberek többségének rendes munkahelye van, és sokan közülük nem adnak túl sok esélyt az IYI-nek.

Az, amit mi általános értelemben a politikai folyamatok részének nevezünk, ő kétféleképpen definiálja: „demokráciának“, amennyiben az az IYI elképzelése szerint van, és „populizmusnak,“ ha a nép másként merészel szavazni, mint azt az IYI szeretné.

Óvakodjatok attól a félművelttől, aki műveltnek tartja magát. Messze van attól, hogy önmagától leleplezze a hamisat.

Nem érti, amit csinál

Az IYI mindenkire káros, mert olyan dolgokat csinál, amikhez nem ért. Anélkül, hogy észrevenné, hogy a felfogása korlátozott. Azt gondolja, hogy az embereknek az ő érdekei szerint kellene cselekedniük, hogy ismeri ezeket az érdekeiket, főleg, ha „parasztokról“ van szó, vagy a faragatlan anglikán osztályról, mely a brexitre szavazott.

Ha a nép mégis inkább azt teszi, amit helyesnek tart, de neki ez nem felel meg, az IYI „műveletlennek“ kiáltja ki őket. Az, amit mi általános értelemben a politikai folyamatok részének nevezünk, ő kétféleképpen definiálja: „demokráciának“, amennyiben az az IYI elképzelése szerint van, és „populizmusnak,“ ha a nép másként merészel szavazni, mint azt az IYI szeretné.

Míg a gazdagok az egy dollár egy szavazat rendszerében hisznek, a humánisták az egy szavazat egy ember rendszerében, Monsanto (amerikai vegyipari társaság, szerk. megj.) az egy szavazat egy lobbista rendszerében, addig az IYI az egy szavazat egy titulus rendszerben hisz  (legjobb, ha az Ivy Leagueról, de bizonyos esetekben egyes külföldi elit iskolák és doktori iskolák is szóba jöhetnek, hiszen rájuk is szükség lesz a klubban).

Soha nem ül le sörre a taxissal

Ami a társadalmat illeti, az IYI a New Yorkert járatja. A Twitteren soha nem káromkodik. A „nemek egyenjogúságáról“ és „gazdaságí egyenlőségről“ beszél, de soha nem ül le sörre a kisebbségi taxissal (ismét: az IYI nem fogja vásárra vinni a bőrét).

Nagy-Britanniában Tony Blair csalódást okozott számára. A modern IYI legalább egyszer személyesen részt vett TEDx konferencián, vagy megnézett kettőt a Youtube-on. Nemcsak hogy Hillary Clintonra fog szavazni, mert választhatóbbnak tartja, hanem mindenkire, aki nem így tesz, lelki betegként tekint.

Az IYI-nak ott van a könyvespolcán a Fekete hattyú első kiadása (Nassim Taleb könyve), de összekeveri a bizonyítékok hiányát a hiány bizonyítékával. Meggyőződése, hogy a genetikusan módosított szervezetek a „tudomány” részét képezik és a „technológia” nem különbözik a megszokott tenyésztéstől, hiszen nem okoz problémát számára összekeverni a tudományt a szcientizmussal.

Soha nem fizet a tetteiért

Tipikus, hogy a logika első fázisát az IYI megérti, de a másodikat már nem, így teljesen alkalmatlanná válik bonyolult területeken. A külvárosban található kényelmes, kétgarázsos házából követeli Kadhafi „eltávolítását“, mert „diktátor“ – anélkül, hogy megértené, hogy eltávolításának következményei lesznek (emlékeztetnénk ismét, hogy nem viszi  vásárra a bőrét és soha nem fizet a tetteiért.)

Történelmi szempontból az IYI mindig is tévedett: a sztálinizmusnál, a maoizmusnál, a genetikusan módosított szervezeteknél, Iraknál, Líbiánál, Szíránál, a lobotómiánál, a városiasodásnál, az alacsony szénhidráttartalmú élelemnél, a tornázó gépeknél, a behaviorizmusnál, a freudizmusnál, a portfólióelméletnél, a lineáris regressziónál, a gaussianizmusnál, a salafizmusnál, a dinamikus sztochatikus egyensúly modellezésénél, a házprojekteknél, az önző génnél, Bernie Madoffnál és a p-értékeknél. De meggyőződése, hogy jelenlegi álláspontja helyénvaló

Az elmúlt öt évben a beszélgetések során legalább kétszer említette a kvantummechanikát, holott semmi köze sem volt a fizikához.

Az IYI klubtag, hogy utazási kiváltságokat szerezzen. Szociális tudósként úgy használja a statisztikai adatokat, hogy fogalma lenne arról, azok honnan származnak. Nagy-Britanniában járva irodalmi fesztiválokra jár. A steak mellé vörösbort kér (soha nem fehéret). Korábban meggyőződése volt, hogy a zsírok károsak, de ma már változtatott ezen. Koleszterinszint csökkentőt szed, mert az orvos azt ajánlotta. Képtelen megérteni az ergodicitás fogalmát, ha valaki el is magyarázza neki, azt hamar elfelejti. Nem használja a jiddis nyelvet akkor sem, ha üzletről beszél.

A kvantummechanikát emlegeti

Még azelőtt nyelvtant tanul, hogy elsajátítaná a nyelvet. Van egy unokatestvére, aki dolgozott valakivel, aki ismeri a Queent. Soha nem olvasott Frederic Dardát, Libani Antiochot, Michael Oakeshottot, John Grayt, Amiana Marcellinát, Ibn Battutát, Saadia Gaont és Josehp De Maistret. Soha nem rúgott be oroszokkal, és soha nem ivott annyit, hogy poharakat (vagy székeket) törjön össze. Nem ismeri a különbséget  Hecate és Hecuba között.

Mivel nem viszi a bőrét vásárra, nem tudja, hogy a „pszeudo-intellektuális“ és az intellektuális között különbség van. Az elmúlt öt évben a beszélgetések során legalább kétszer említette a kvantummechanikát, holott semmi köze sem volt a fizikához.

Minden pillanatban tudatosítja, hogy szavai és tettei miként hatnak a megítélésére.

A legegyszerűbb jel pedig az, hogy még csak nem is súlyzózik.

 UI: Az írásom visszajelzéseiből rájöttem, hogy az IYI olvasó képtelen megkülönböztetni a szatirikus és a szó szerinti jelentést.

UUI: Az IYI azt hiszi, hogy a rá vonatkozó kritika annyit jelent, hogy „mindenki idióta“. Nem tudatosítja, hogy –  ahogy már elmondtuk – , csoportja csak egy szűk kisebbséget képvisel. Az IYI tagjai nem szeretik, ha megkérdőjelezik őket. És bár ők maguk lenéznek másokat, nem szeretik, ha az ár ellenkező irányba fordul (a franciák ezt úgy nevezik, hogy arroseur arrosé). (Például Richard Thaler – a genetikailag módosított szervezetek veszélyes ügyvédjének, Cass Sunsteinnek a társa – ezekkel a szavakkal interpretálta a szöveget „nincs olyan sok nem-idióta, akit nem Talebnek hívnának“. Sajnos nem tudatosította, hogy az olyan emberek, mint ő, kevesebb, mint 1 százaléknyian vannak, sőt, a népességnek talán csak a 0,1 százalékát képezik.

Nassim Taleb

A szerző amerikai író, a valószínűség-számítás és a pénzügyi matematika szakértője. 

Eredeti írás: The Intellectual Yet Idiot. A szöveg részlet innen: N. Taleba Skin in the Game.

Szlovákra fordította: Postoj.sk

Magyarra fordította: Körkép.sk

Nyitókép: postoj.sk