A tömegmédiumok manipulációi, avagy Isten hozott a posztigazság korában

A tömegmédiumoknak hála szökőárként dőlnek ránk az információk a sajtóból, papíralapú és internetes hírforrások ontják magukból a sokszor egymásnak ellentmondó híreket.  Ahhoz, hogy ezek között érdemben szelektálni tudjunk, be kell látnunk egy nagyon fontos dolgot, mégpedig azt, hogy a független média egy mese, nincs ilyen és lényegétől fogva nem is lehet. A legtöbb mértékadónak és mértéktartónak számító sajtótermék mára a hírközlés mellett, vagy sokszor sajnos helyett, aktuális tulajdonosi körének megfelelve, ideológiaközlésre helyezi a hangsúlyt.

A fősodratú nyugati sajtóban előszeretettel élcelődnek például az orosz RT (korábban Russia Today) hírcsatornán mondván, az puszta propagandasajtó, az orosz kormány nyugati szócsöve. Ami tulajdonképpen igaz is, ahogy az USA-ban a Fox News is egyértelműen a republikánus párt érdekei mentén szerkeszti műsoraiat, sőt ha már itt tartunk, a magyarországi Echo Tv-t sem lehetne kormányellenes agitációval megvádolni.

Ezek tapasztalati tények, tagadni őket botorság. Ugyanakkor bicskanyitogató az a képmutatás, ahogy a mindenkori ellenérdekelt sajtó saját magát a függetlenség és szakmai feddhetlenség letéteményesének tekinti, miközben ez távolról sincs így. Hogyan várható el például a hírcsatornák amerikai etalonjaként számon tartott CNN-től a független tájékoztatás, mikor a csatorna tulajdonosa a Time Warner Hillary Clinton választási kampányainak egyik fő mecénása (konkrét adatokat lásd ezen a linken)?

   

A fenti kiragadott példával csak arra szeretnénk rámutatni, hogy

mekkora tévedés a médiapiacot független és elfogult, objektív és manipulatív dichotómiákra felosztani, sokkal helyesebb lenne jócskán és kevésbé elfogult szereplőkre osztani azt.

A Time magazin egyik júliusi számának címlapja körül kialakult botrány kiválóan illusztrálja ezt.

A magazin legújabb számának címlapján egy két éves forma, síró kislány és az arcán gúnyos mosollyal fölémagasodó amerikai elnök, Donald Trump montázsa látható. Aki kicsit is követi az amerikai eseményeket, tisztában lehet vele, hogy a címlap a Trump adminisztráció legújabb nagy botrányt kavart intézkedésére, az illegális határátlépésen ért bevándorló családok gyermekeinek elválasztására reflektál. Jelen írás nem kívánja sem politikai, sem erkölcsi szempontból minősíteni a kialakult helyzetet (azt már sokan mások megtették, lásd itt , itt  és itt ), annyi bizonyos, hogy az elnök alig pár napja rendeletben hatályon kívül helyezte a bevándorlási törvény idevágó passzusát.

A fotósorozat a Pulitzer-díjas fotográfus John Moore készítette Texasban, a mexikói határ közelében.  Miután leadta az ügynökségnek a képeket, annyit fűzött hozzájuk, hogy még látta, ahogy az édesanyát és síró gyermekét egy furgonhoz kísérik, hogy később elválasszák őket.

Ezen téves narratíva alapján került aztán címlapok tucatjaira az ominózus kép, a közösségi médiában is a Trump adminisztráció kegyetlen bevándorlás-politikájának szimbóluma lett.

Csak egy példa: egy texasi, bevándorlókat és menekülteket segítő nonprofit szervezet a Facebookon keresztül 17 millió dollárnyi adományt gyűjtött össze alig két hét alatt a fénykép segítségével.

A teljes amerikai sajtó és a közvélemény jó része sem kérdőjelezte meg a fénykép üzenetét, a TIME magazinban megszólaló Moore maga is arról beszélt, hogy az aznap éjszaka megállított családoknak „szinte biztosan nem volt fogalmuk arról, hogy szétválasztják őket”. Sajnos, sem Mooreban, aki egyébként régóta fotózza az USA déli határai mentén zajló migrációt, sem a TIME magazin szerkesztőiben nem merült fel az igény arra, hogy utánajárjanak a képen szereplő kislány további sorsának. Hogy érdektelenségből-e vagy tudatos ferdítésből, azt döntse el a kedves olvasó.

Bár az Államok határőrségének egyik szóvivője jelezte a CNN hírcsatornának, hogy anyát és kislányát nem választották el, nyilatkozata csak egyetlen félmondatot érdemelt a Moore fotósorozatáról készült CNN cikkben. Végül a kislány édesapja, Denis Hernandez a New York Timesnak tett nyilatkozata ugrasztotta ki a nyulat a bokorból.

Hernandez elmondta, a hondurasi hatóságok értesítették arról, hogy a felesége és kislánya jól vannak, jelenleg egy texasi családotthonban tartózkodnak. A férfinek fogalma sem volt arról, hogy felesége az USA-ba készül, arról meg végképp nem, hogy két éves kislányát is magával viszi, hátrahagyva őt és másik három gyermeküket.

Az ügyben később a fiatal nő feltartóztatásánál jelen lévő határőrtiszt is megszólalt, aki megerősítette, hogy sem akkor, sem később nem választották el egymástól anyát és gyermekét, végig emberségesen bántak velük. A kislány akkor kezdett el keservesen zokogni, amikor a hatóságok megkérték az édesanyát tegye le őt a földre, amíg az eljárás zajlik. Ezt a pillanatot kapta le a TIME magazin fotográfusa. A magazin tulajdonképpen azóta sem kért elnézést a hibáért, sőt megvédte a döntését, mondván a kislány pusztán egy embertelen eljárás jelképe, nem számít, hogy végül is mi történt vele.

A tanulságok levonását az olvasóra bízzuk, annyi azonban bizonyos, az egész hercehurca pont a bevándorlók ügyének ártott legtöbbet.

A TIME magazin, fogalmazzunk úgy, érzelmi manipulációra építő, címlapjával gyakorlatilag a „fake news” kategóriába sorolt egy rendkívül fontos emberjogi kérdést, a szerkesztőség Trump gyűlöletének szolgálatába állítva egy család tragédiáját.

Cikkünk megírásához a TIME magazin, a New York Times, a New York Post, a Washington Post, a Daily Beast, az index.hu és a 888.hu cikkeit használtuk fel. Ezekből és még sok más forrásból is, politikai beállítottságától függően, bátran tájékozódhat az érdeklődő olvasó.

Pomichal Krisztián

Nyitókép: timesnownews.com