Tavaly év végén hat év után újította fel működését a Szlovákiai Helsinki Bizottság (SZHB). Petőcz Kálmánnal, a szervezet nemrég megválasztott vezetőjével beszélgettünk a szervezetről és a szlovákiai magyar politika buktatóiról.

Hat év után jelent meg nálunk ismét a Szlovákiai Helsinki Bizottság. Miért volt rá szükség?

Egyrészt személyes igény volt a hiánypótlásra, mivel Szlovákiában alig működik olyan nem kormányzati szervezet, amely átfogó módon foglalkozna az emberi jogokkal, az emberi jogok érvényesítésének alapvető kérdéseivel. Az egész emberi jogi szféra túlságosan széttöredezett, felaprózódott, parciális problémákra koncentrál. Engem is jobban érdekelnek a tágabb perspektívák, a magyar kisebbségi kérdést is szeretném emberi jogi szempontból vizsgálni, tágabb kontextusba helyezni. Ez a belső igény találkozott több más hasonló módon gondolkodó ember elszántságával.

Kövesd a Körképet a Facebookon!

Összefügg a színre lépés Robert Fico kormányra kerülésével?

Közvetlenül nem. A helsinki bizottságok eredetileg nem pártpolitikai alapon jöttek létre. A hatalommal szemben léptek föl, ami lehet bármiféle hatalom. Az emberi jogok mindig a hatalom, az állam, és az egyének viszonyáról szól. Ebből a szempontból teljesen mindegy, ki van kormányon, hiszen az utóbbi 20 vagy 23 évet tekintve az emberi jogok témája nem került igazán egyik kormány figyelmének középpontjába sem, kivéve a rendszerváltást követő rövid időszakot.

Nyilvánvaló, hogy mikor Fico vagy hasonló beállítottságú emberek kerülnek hatalomra, akkor az emberi jogokat a háttérbe szokták szorítani, vagy furcsa módon kezdik értelmezni őket, mint ahogy a kormányfő legutóbbi „maticás” beszéde is megmutatta. De a többiek sem csináltak eget rengető forradalmat e téren. Mit ne mondjak, a Radičová kormány alatt sem lehetett komolyabb kompetenciákat vagy nagyobb dinamikát adni az emberi jogi és kisebbségi hivatalnak, amely nem is volt tényleges hivatal, vagy nem lehetett dűlőre jutni az évek óta alulteljesítő pozsonyi emberi jogi központ reformjával.

 hirdetes_810x300  
IMG_6060
Petőcz Kálmán

Mi a helyzet ma Szlovákiában az emberi és kisebbségi jogok terén?

Általában kétféle válasz lehetséges: hogy nem állunk olyan nagyon rosszul, de ez csak ahhoz viszonyítva igaz, hogy a világon többségben vannak azok az államok, amelyek rosszabbul állnak. Viszont szerintem nem állunk olyan jól sem, és az erre való rávilágítás és ennek alapján való útkeresés az egyik értelme vagy célja a helsinki bizottság munkájának, és azoknak a kezdeményezéseknek is, amelyeket szerettem volna annak idején elindítani a kormányhivatalban.  Akár a kormány emberi jogi tanácsának létrehozása, akár egy átfogó emberi jogi stratégiának a megfogalmazása és egyáltalán az azon való munka révén.

Szlovákia egy szerencsés ország, illetve a szlovák nép egy szerencsés nép, mert az utóbbi száz évben mindig az ölébe hullott valami. Az emberi jogi rendszer is az ölébe hullt, egyszerűen átvettük az akkori Csehszlovák Szövetségi közgyűlés által megfogalmazottakat. Én azt hiányolom, hogy a szlovák politikusok, a szlovák politikai elit, a szlovák értelmiség, a hivatalnokok, a köztisztviselők igazából nincsenek azonosulva ezekkel az elvekkel.

Gyakran nem is értik, mit jelentenek ezek az elvek, például, hogy „az emberi jogok elidegeníthetetlenek.“ Persze nagyon sok minden dolog törvénybe van iktatva, de ezeket a törvényeket, jogszabályokat az intézmények, hivatalok, emberek nem tudják alkalmazni, mert nem ismerik és gyakran nem is értik őket.

Nemrég elfogadta a Fico-kormány az antidiszkiminációs törvény módosítását, amely lehetővé teszi, hogy az etnikai vagy nemzetiségi hovatartozásból következő hátrányos helyzet kiegyenlítésére ún. pozitív intézkedéseket foganatosítson az állam. Ez tényleg szép dolog, sokan leírták, hogy ezért dicséretet érdemel a Fico-kormány. Csakhogy az antidiszkriminációs törvény alapszövege is már 9 éve hatályban van, és tavaly volt az első eset, hogy egyáltalán alkalmazta egy bíróság. Tehát én azt várom, mikor és hogyan fogják ezt a módosítást először alkalmazni.

Nemrég tért haza Hágából, ahol az EBESZ Nemzeti Kisebbségi Főbiztossága megalakulása 20. évfordulóján szervezett ünnepségen vett részt. Fel is szólalt? Mire hívta fel ott a figyelmet?

Felszólaltam. Az egész rendezvénynek két része volt, egy ünnepélyes, megemlékezve a 20. évfordulóról, ott volt a holland királynő is. Ezen belül került sor egy politikai panelbeszélgetésre, amelyen részt vett a Carl Bildt svéd és Miroslav Lajčák szlovák külügyminiszter is. A rendezvény másik része egy szakmai konferencia, itt meghívott előadóként szerepeltem. A nyelvpolitikáról szólt az előadásom, de Fico hírhedt túrócszentmártoni beszédére is reagáltam. Azokat az elveket próbáltam elemezni és helyrerakni, amelyeket ő megkérdőjelezett. Elmondtam, hogy mit is jelent a tényleges egyenlőség, az államalkotó elv és az önrendelkezési elv közti viszony és említettem konkrét szlovákiai nyelvpolitikai példákat is.

Milyen reakciók voltak?

Mondjuk a hallgatóság vette a lapot, amikor felvázoltam előttük egy dél-tiroli, többségében németajkúakkal lakott település sanyarú történetét, amelyet évtizedekkel ezelőtt központi utasításra átkereszteltek Garibaldi-városra, és hogy mennyi időbe tellett, amíg a község hagyományos nevét egyáltalán újból használni lehetett, igaz, nem hivatalosan. Persze, a Garibaldi-város egy jelkép volt, ami mögött Štúrovót meg Tešedíkovót kell látni. Másrészt a résztvevők többsége EBESZ-diplomata volt, a diplomaták pedig ritkán nyilvánítják ki egyértelműen véleményüket.

Elhangzottak a konferencián egyébként bíráló megjegyzések is az EBESZ kisebbségi főbiztosi rendszerével kapcsolatban. Tudniillik, hogy a mandátuma úgy van megfogalmazva, hogy inkább a biztonságpolitikai, mint az emberi jogi szemlélet felé viszi a kisebbségek ügyének kezelését. A megbízatása értelmében a főbiztos valóban nem valamiféle kisebbségi ombudsman. Az ő feladata elsősorban az, hogy az államok közti, etnikai alapú konfliktusokat próbálja valamilyen módon megelőzni vagy kezelni. Ezt a magyar kisebbségek képviselői is néha félreértik, ezért néha túlságosan nagy elvárásokkal fordulnak a főbiztosi látogatások felé. Ennek ellenére azt kell mondanom, hogy eddig mindegyik főbiztos – a körülményekhez mérten – nagyon korrektül viszonyult a kisebbségekhez.

IMG_6063_kopia

Hogyan került Petőcz Kálmán a SZHB élére és milyen ambíciókkal érkezett?

Eredetileg azon gondolkodtam több más kollégával is, hogy egy új emberi jogi szervezetet alakítunk, de aztán találkoztunk Kusý professzorral, aki az eredeti helsinki bizottságnak volt a társelnöke. Az ő tanácsára inkább úgy döntöttünk, újjáélesztjük a helsinki folyamatot Szlovákiában. Hiszen ez egy bevett struktúra, európai hálózata van, amivel együtt tudunk működni, szakmai tudását, hálózati tőkéjét igénybe lehet venni.

Megválasztása után azt mondta, olyan szervezetet szeretne, mely széles alapokkal rendelkezik, sok fiatallal. Sikerült felállítania a csapatot?

Sikerült felállítani egy körülbelül 30-40 tagú csapatot, de a mai világban ezt pénz nélkül nem lehet működtetni. Most vagyunk abban a stádiumban, hogy megpróbáljuk megalapozni a működést.

Első nyilatkozatában úgy fogalmazott, a Helsinki Bizottság nem ellenzéki szervezet, mivel az emberi jogok nem pártfüggők. Elnézve a kisebbségi jogok állapotát Szlovákiában, gondolva pl. Malina Hedvig ügyére, a dunaszerdahelyi szurkolóverésre, a kettős állampolgárságra, kétnyelvűségi deficitre, nálunk sem?

Ha példának okáért az állampolgársági törvény esetét vesszük szemügyre, megállapíthatjuk, hogy majdnem minden szlovák pártnak gyakorlatilag hasonló az álláspontja. Tény, hogy a baloldali kormány, azaz Ficoék rossz döntéseket fogadnak-fogadtak el, de a jobboldali kormány meg ezeket a rossz döntéseket nem fordítja vissza. Ez egy olyan alibista álláspont, hogy nem mi csináltuk, nem mi rontottuk el. De ha nem ők rontották el, akkor miért nem lehet helyrehozni? Azért mondom, hogy pártoktól független, mert én nemcsak a mi saját kis szlovákiai magyar szempontunkból, hanem egy átfogóbb emberi jogi szempontból vizsgálom a két garnitúrát. Így ugyan mondhatom, hogy a politikai és polgári jogok területén a jobboldali pártok progresszívabbak, aztán megnézem, hogy az első újságíró pert ki indította, és azt kell megállapítanom, hogy Mikuláš Dzurinda volt az.

Az alakuló közgyűlésükön azt mondta „Ha egy szlovákiai közoktatási intézményt elvégez egy fiatal, és olyan a viszonya a kisebbségekhez, mint amilyet a felmérések mutatnak, az az iskolarendszer, valamint a politikai és társadalmi elit csődje, mert nem képesek úgy irányítani a közhangulatot, hogy az toleranciára és az egymás iránti megértésre épüljön.” Mit tehet a Helsinki Bizottság ez ügyben, hogy a helyzet javuljon?

Egy nagy emberi jogi nevelési, felvilágosítási projektet akarunk megvalósítani, kifejezetten az ifjúságra irányultan. Én azt látom, hogy ha kiskorban nem alakul ki a gyerekekben az emberi jogi érzékenység és a toleranciára való érzékenység, idősebb korban ez már nagyon nehezen rögződik. Az előítéletek belefészkelődnek az agyba. Egyetemista korban már szinte lehetetlen rajtuk változtatni.

IMG_6076 - kópia

Korábban úgy fogalmazott, ha az állampolgárok nem fejtenek ki a politikusokra nyomást, az emberi jogok terén a politikusok ellustulnak. Milyen nyomáskifejtést tervez a Szlovákiai Helsinki Bizottság? Gondolok most a külső megjelenésre is, mely ugyanúgy fontos. Nincs működő honlapjuk, Facebook oldaluknak is alig 60 követője van. Tervezik, hogy javítanak a külső megjelenésükön?

Én ezt egy hosszú folyamatnak tekintem. Persze a megjelenítésben még vannak komoly hiányosságok, de pillanatnyilag mindegyikünk még millió más dolgot is csinál. Ahhoz, hogy kialakuljon egy csoport, vagy legalább 5 ember, aki csak ezzel tud foglalkozni, ahhoz elő kell teremteni a feltételeket. Egy kicsit engem is idegesít, hogy a külső megjelenítési része lassan megy, például a honlap építése még csak most fog elkezdődni, de 23 év után egypár hónapon már nem múlik. Ám én ennél is sokkal fontosabbnak tartom, hogy minél több emberhez, gyerekhez, fiatalhoz eljussunk szemtől szembe. A közvetlen kapcsolatot  hatékonyabbnak és emberibbnek tartom a modern szociális hálóknál.

Az interjú további részében Petőcz Kálmánt a Radičová-kormány bukásáról, a Most-Hídhoz fűződő kapcsolatáról, a kisebbségi kultúra finanszírozásáról kérdeztük, de szóba került Robert Fico kormánya és a közelgő európai parlamenti választások is. A második rész délután lesz olvasható.

Király Zsolt. Munkatárs: Lengyel Diana

Az interjút autorizáltuk.

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is!

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!