„Ha békét akarsz, készülj a háborúra” – interjú egy felvidéki légióssal (II. rész)

Felvidéki légióssal készített exklúzív interjúnk I. részében szó volt a katonai bevetésekről Afganisztántól Maliig, a légiós mindennapokról és a kezdeti nehézségekről, a haza és a család erejéről, a kitartásról.

Megjárta a légió legkeményebb – ejtőernyős – ezredét. Harcolt Afganisztánban a tálibok ellen, szolgált Maliban, Gabonban, Djiboutiban, Elefántcsontparton, békefenntartóként Boszniában és Francia Guyanában. Jelenleg Abu Dhabiban rádiós.

A Körkép.sk interjújának II. részéből megtudhatjuk, milyen a magyarok és a szlovákok aránya a légióban, mire tanítanak meg a tűzvonalban eltöltött évek és mit vesznek el az embertől, valamint azt is, milyen programok segítik a légiósokat a normális társadalmi életbe való visszatéréshez.

A jelenleg is aktív szolgálatát töltő idegenlégiós interjúalanyunk őszintén beszél arról, mennyire érezhetjük magunkat biztonságban Közép-Kelet Európában és hogy szükség lenne-e a kötelezővé katonaság újbóli bevezetésére. Mesél arról is, milyen az élet a háború sújtotta országokban, valamint elmondja véleményét az Iszlám Államról és a világban dúló fegyverkezési versenyről. Az interjú I. része itt olvasható.

Önnek van egy kisfia. Mit szólna ahhoz, ha felnőttként ő is apukája nyomdokaiba lépne? Támogatná?

Nem hiszem, hogy szüksége lesz rá. Azt szeretném, ha Magyarországon tanulna valamelyik katonai főiskolán, hogy tiszt legyen.

   

Jelenleg nincs általános katonai kötelezettség Szlovákiában. Ami egyrészt negatív hatással is van a férfitársadalomra, hajlamosak elnőiesedni, kényelmessé és kényessé válni. Ön ezt hogy látja? Fontos lenne újra bevezetni a sorkatonai szolgálatot?

Ez egy nagy problémája a mai társadalomnak. Vannak, akik azt hiszik, ha megszüntetjük ezt, akkor békésebb világ lesz, és a srácok az otthonuk védelmében nőhetnek fel.

Viszont pont ez volt, ami férfivá faragta a fiút. Messze az otthontól rájön, hogy csak magára számíthat, és a gondjait csak maga oldhatja meg. Ezek után bátran hazatérhetett és kezelni tudta mindazt, amit egy mai ifjonc nem tud, hisz mindenben még a szülei segítik. Viszont nincs szükség egy évre, hogy katonát faragjunk az emberből. Négy hónapos kemény kiképzés elég arra, hogy egy valamire való gyalogost faragjunk belőlük, akik képesek a gerillaharcra.

Persze az iskolákban is keményíteni kellene a testnevelést. Hogy alapvető fizikummal jöjjenek. A mai fiúk eltunyultak, elnőiesednek. Ami meglátszik sajnos a viselkedésükön is.

Vissza lehet tagozódni a normális társadalomba ennyi év tűzvonalban töltött időszak után?

Azért annyit nem voltam tűzvonalban, hogy idegroncsot faragjon belőlem a légiós élet. Egy idő után mindenki megtanulja ezt kezelni. Vagy ha nem, akkor nincs köztünk keresnivalója. Sokat jelent az is, hogy a légió nem dolgozik olyan agresszív módszerekkel, mint az orosz, az amerikai vagy az izraeli hadsereg.

Arányaiban mennyi szlovákiai, magyarországi, ill. térségbeli állampolgár szolgál hasonló helyeken?

Azt hiszem, a Kárpát-medencéből kb. tíz százalékos az arány a légióban, beleértve a cseheket, a szlovákokat, magyarokat és a lengyeleket. Néhány szakaszban, mint a rádiósoknál elég magas arányban képviseltetjük magunkat, mi magyarok. Néha a szakasz fele magyar.

Mire tanít meg a légió és mit vesz el az embertől?

Kezdem a rosszabbik felénél. Elveszi azt az időt, amit otthon tölthettünk volna a szeretteinkkel. Parancsokra kell engedelmeskedni, az ember nem a maga ura és 30 év felett ez nagy nyomást jelent. És mire tanít? Legfőképp kitartást, más világképet kap az ember. Ott van a tűzvonalban, így nehéz átverni szenzációhajhász riportokkal, hírekkel. És persze a pénzkérdés is számottevő. Az otthoni viszonyokhoz képest jól keres egy légiós, és amíg fiatal, félre is tud tenni.

Családdal már kicsit nehezebb a méregdrága lakbérek miatt. Valamint megkapja azt a katonai túlélő ösztönt, hogy ha hideg, forróság, ha van étel, ha nincs. Egyszóval a jég hátán is meg tud élni. Ez nagyon sokat segít az életben. Amikor mások panaszkodnak, ő még akkor is jól érzi magát, mert tudja, hogy jöhet még sokkal rosszabb is.

Van valamilyen program a légiósok számára, ami segíti a leszerelés utáni normális életvitelt?

Igen, a rekonverzió. Polgári szakmákat tanulhatunk, aszerint, kit mi érdekel. Természetesen elég ritka, hogy azt kapja az ember, amit szeretne. Így aztán a civil életben próbálunk utat keresni, hogy olyan szakmánk legyen, amihez értünk is és az állunk se kopik fel tőle. Én is gondolkodom ezen, hisz négy év múlva leszerelek. A mai viszonyok otthon pedig nem túl megnyugtatóak. Persze, a nyugdíjjal nekem sokkal könnyebb dolgom lesz, mint másoknak.

Sok helyen járt a világban. Mennyire érezhetjük magunkat biztonságban Európában?

Biztonságban? Felvidéken elég kicsi az esélye, hogy valaki vagy valami célpontja legyen a közel-keleti terrorista csoportnak. Egyszerűen nem foglalkoznak velünk, mert nem avatkozunk be közvetve a dolgaikba. Ha megtennénk, valószínűleg más lenne a helyzet.

Mivel mostanában nagy a feszültség a szuperhatalmak közt, valószínűbb, hogy egyiknek-másiknak a játékszerévé váljunk, mint Ukrajna, ahol kisebb hidegháborút vívhatnak egymással, tesztelve a másik gyenge pontjait.

Ismerve politikusainkat, ez sajnos könnyen kivitelezhető lenne kis országunkban. A lényeg, hogy egyelőre nem vagyunk célpont. És kevés az esély, hogy azok leszünk. Inkább vazallus szerepet szánnak nekünk.

Milyen az élet a helyiek számára azokban az országokban, ahol bevetéseken vett részt?

Általában Afrikában állomásozunk. Ott a háború tönkreteszi az országot, aminek a kárát a gyermekek látják igazán. Elveszíti a szüleit, vagy meghal, az élelem kevés, az iskolák nem működnek. Egy háború az ország népét, az egyszerű ember életét semmisíti meg. Olyanokét, akik semmiről nem tehetnek, és a háborút se akarták.

Vannak továbbá az önjelölt kiskirályok, akik váltakozó időközönként egy-egy nyugati hatalom által támogatva próbálják átvenni a hatalmat. Ez általában sikerül is. A gond az, hogy ilyenkor nagy a mészárlás, mivel fellángolnak a törzsi ellentétek, mint például az Elefántcsontparton és a többi országban, melyekkel a nyugati média nem is foglalkozik.

Mi a véleménye az Iszlám Államról?

Csak a véleményemet tudom elmondani, mert nem harcoltam ellenük, így nem is ismerem őket. Szerintem egy rakás gyilkos hajlamokkal megáldott pszichopata, akik az iszlám vallásra hivatkozva követik el emberiségellenes bűneiket. Valaki kiképezte, jól pénzeli őket és ellátja fegyverekkel.

Itt mindenki az USA-ra gondol, de szerintem más országok is nyakig benne vannak. Mire szolgálnak? Nagyon jól destabilizálják a Közel-Kelet amúgy sem szilárd politikai helyzetét, ami helyzetet teremt valamelyik hatalomnak, hogy gyorsan odamehessen „rendet teremteni“.

Ez valakinek nagyon jól jön, lehet találgatni, kinek. Vannak, akik el akarjak hitetni velünk, hogy a fő gonosz az Iszlám Állam. A baj az, hogy véleményem szerint csak kulcs egy adott ország elfoglalásához.

Mit gondol a fegyverkezési versenyről a világban?

Mivel mindenhol forró a helyzet, nem vagyok meglepődve ezen. Si vis pacem, para bellum – azaz, ha békét akarsz, készülj a háborúra. Ez egy örökzöld mondata Cézárnak. És az igazság az, ha egy állam rendelkezik egy rakás atomtöltetet hordozó interkontinentális ballisztikus rakétával, nem sok ellensége akar ujjat húzni vele. A legfőbb céljuk az elrettentés.

Franciaországban is lecserélik szinte a teljes felszerelésünket, a járműveket és a fegyverzetet. A mostani gyalogos katonák felszerelése (FELIN) fegyverrel együtt majdnem 50 kiló. De van termikus látcsövük, helyzetjelző, golyóálló mellény és egy rakás digitális kütyü, melyek a katonák harci értékét hivatottak növelni.

A jövő katonáit úgy fogják irányítani, mint manapság a gyerekek teszik a számítógépes stratégiai játékokon. Minden fel lesz tüntetve a digitális harcmezőn: a gyalogosoktól kezdve a tankokon át egész a repülőkig. És számítógépes rendszereken keresztül lehet őket majd manőverezni. Tiszta terminátor ugye? (nevet)

Az interjút Tóth Lívia készítette.

Az interjú I.része itt olvasható.

Nyitókép: youtube.com

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!