Ma délelőtt a sárga vonattal utaztam a Pozsony – Komárom vonalon. Úgy kb. Nemesócsát hagytuk el, amikor úgy döntöttem, befejezem a zenehallgatást és inkább a novemberi, enyhén ködös, napos tájban és futkárózó őzikékben gyönyörködöm az út hátralevé részében. Egyszercsak akarva-akaratlanul is felfigyeltem egy nagymama és 9-10 éves unokája beszélgetésére, mely így hangzott:
-Nasledujúca zastávka… Ekel – ismételgeti a kisfiú a mozdonyvezető után.
-Po maďarsky. Po slovensky je to Okoličná na Ostrove – javítja ki őt a nagymama.
-Toľkokrát to tam po maďarsky vypisovali a zotierávali, že mi názov Ekel utkvel v hlave – magyarázta a srác. Amit a nagymama kényszeredett mosollyal nyugtázott.
Magyar fordításban:
– A következő megálló…Ekel – ismételgeti a kisfiú a mozdonyvezető után.
– Magyarul. A megálló neve szlovákul Okoličná na Ostrove – javítja ki őt a nagymama.
– Annyiszor hallottam már magyar nyelven az Ekelt, hogy megjegyeztem – magyarázta a srác. Amit a nagymama kényszeredett mosollyal nyugtázott.
Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunkat!
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
Kommentek
Kommentek
Teta Anka
2015. nov. 28. 14:52Az ilyen családban felnövő unokák már csak tótul beszélnek az ősökkel. Asszimiláció a szemünk előtt. A saját rokonságuk, szomszédok tótosodnak el a szemünk előtt.
A kommenteket lezártuk.