„Mindig is katona szerettem volna lenni” – interjú egy felvidéki légióssal (I. rész)

Visszatekintés – 2015 legolvasottabb publicisztikáiból, interjúiból, riportjaiból válogatunk.

Megjárta a légió legkeményebb – ejtőernyős – ezredét. Harcolt Afganisztánban a tálibok ellen, szolgált Maliban, Gabonban, Djiboutiban, Elefántcsontparton, békefenntartóként Boszniában és Francia Guyanában. Jelenleg Abu Dhabiban rádiós.

Ő az a felvidéki harcos, aki a jég hátán is megél. Helytállásáért már többször kitüntették. Azt mondja, nem bánta meg, hogy a légiós életet választotta. Rengeteg helyen járt, megtapasztalta a legszegényebb és legkegyetlenebb életkörülményeket. Már csak négy éve van a leszerelésig, és alig várja, hogy hazatérjen a családjához Felvidékre.

   

Exkluzív interjúnk egy felvidéki légióssal (akinek nevét érthető okokból nem közöljük) a katonai bevetésekről Afganisztántól Maliig, a légiós mindennapokról, a kezdeti nehézségekről, a haza és a család erejéről, a kitartásról, a háború sújtotta országokban dúló ádáz körülményekről és az Iszlám Államról. I. rész.

Mi sarkallta arra, hogy beálljon az idegenlégióba?

A legelső, amit szerettem volna, hogy helyt tudjak állni és végig tudjam csinálni a felvételit, illetve a kiképzést. Ez nagyon fontos része volt a döntésemnek, és máig e miatt is folytatom. A másik dolog természetesen, hogy egy állandó – felvidéki szemmel nézve – elég jól fizető munkája van az embernek és még ráadásul világot is látok.

Milyen volt az első benyomás, hogy indult az ottani élet?

Elég durva. Busszal mentem ki Strasbourgba. Egy kukkot nem tudtam franciául. Vettem ott egy térképet és megkerestem a helyi légiós toborzó irodát. Egy altiszt jött ki. Csak annyit tudtam angolul megmondani, hogy légiós akarok lenni. Majd bekísért, aláírtam egy papírt, aztán megnézett egy orvos és elvették mindenem, kivéve a ruhám.

Pár napra rá leküldtek Aubagneba, ahol a főhadiszállása van a légiónak. Ott történik a felvétel a légiósok számára rengeteg fizikai, orvosi és pszichikai teszt után. Ezek sikerültek. Így aztán jött Castelnaudary, ahol a négyhónapos alapkiképzést kaptuk meg. Ez sok menetgyakorlattal, lövészettel és harcászkodással járt.

Mit jelent az, hogy idegenlégiós?

Az idegenlégiót még Louis Philippe francia király alapította 1830-ban. A cél az volt, hogy a háborúkban ne a franciák haljanak meg elsőként. Aztán Napóleon tartotta meg végül, ugyanis majdnem feloszlatták. A légiós a római légió szóból eredeztethető. Az idegenlégiót is a római légiók formájára alakították. Azaz idegenekből kiképzett ütőképes hadsereg elérése volt a cél.

Hol mindenhol a világban volt már bevetésen?

Először is tisztázzuk, mi a bevetés. Ugyanis a légió, amióta visszatért Franciaországba, inkább békefenntartással foglalkozott egészen Afganisztánig és Mali-ig. Így voltam Boszniában békefenntartó, Gabonban, Djiboutiban sima jelenlét fenntartása céljából. Elefántcsontparton a háború kitörését akadályoztuk. Afganisztánban pedig a háborúban a tálibok ellen.

Ezek mind négytől hat hónapig terjedő küldetések voltak. Ezen kívül voltam két évig Francia Guyanában, ahol az aranyásók ellen léptünk fel, illetve az űrkilövő állomást őriztük. Jelenleg pedig Abu Dhabiban szolgálok.

Hány éve van szolgálatban és mikorra tervezi a leszerelést? Ki lehet egyáltalán lépni az idegenlégióból? Milyen feltételekkel?

Még négy évem van, aztán leszerelek és hazamegyek. Nekünk otthon a helyünk. Minden légiós a szerződése leteltével elhagyhatja a légiót. Előtte is lehet, de csak engedéllyel, és úgy nem jár semmi papír, se munkavállalási engedély. De nem mennek az ember után, az csak a filmekben van.

Melyik bevetés volt a legkeményebb és miért?

Azt hiszem, az afganisztáni. Az egy kisebb háború volt. Állandóan lőttek ránk a tálibok rakétákkal, mesterlövész puskákkal, meg ágyúval.

Az ejtőernyős ezred a légió egyik legkeményebb részlege. Miért választotta ezt? Hogy néz ki belülről?

Pont ezért választottam, mert azt mondták, az a legkeményebb. Ez volt a kihívás számomra. Meg kellett csinálnom, különben nem nézhettem volna tükörbe. Amikor odajutottam egyből abszolváltam az ejtőernyős kiképzést. Ez hat ugrásbol áll. Először csak simán, aztan már csak zsákkal és fegyverrel, ami az ernyőhöz van kötözve.

Ezután kerül át az ember a négy harcoló század valamelyikébe. Itt megjegyezném, hogy minden század specialitása más: az első a városi harcra, a második a hegyivadász század, a harmadik a harci úszók csoportja, a negyedik pedig a robbantás és mesterlövész. Én egy támogató harci századba kerültem és aknavetős lettem.

Milyen volt az első ugrás?

Az első ugrás nagyon jó, mert nem tudja az ember, mire számítson. A második és a harmadik a rosszabb, ugyanis akkor már kicsit ott a halálfélelem. De ezek után már szinte rutinszerűen ugrunk ki.

Hogy kell elképzelni az ejtőernyős ezred egy napját?

Reggel sorakozó kb. 7:30-kor. Ugrás esetén viszont már hamarabb. Aztán annyit ugrunk, amennyit előír a parancsnokság, ugyanis kéthetente van csak gép. Egyébként az ezred neve „2éme étranger de parachutistes“ – mi tartjuk a rekordot a legtöbb ejtőernyős kiugrásával egy kidobás alkalmával. Ez elég veszélyes, mivel összegabalyodhatnak az ernyők, mint ahogy az velem is előfordult. Ilyenkor rendesen felmegy az adrenalin szint (mosolyog.)

Ha nem ugrunk, akkor reggel futás mindig 10 kilométer felett vagy úszás, ill. akadálypálya vár ránk. Ha nincs kiképzés, akkor vagy karbantartjuk a fegyvereket és a járműveket, vagy lövészeten veszünk részt. Sosem unatkozunk! Délben ebéd és 2-kor a sorakozó után újra ugyanez. Fél hatkor van vége a munkának. Aztán szabadunk van. Kimehetünk a városba, vagy edzeni. Többnyire én az edzés mellett döntöttem – nem volt kedvem felvenni a kimenő ruhát (nevet.)

Jelenleg az Egyesült Arab Emírségekben szolgál, mint rádiós. Milyen feladatokat foglal ez magába?

A rádiós szakma egy olyan specialitás, ami megtalálható minden században, illetve minden szakaszban is. Nagyon fontos a jelenlétük. Ugyanis rádiós hiányában nincs parancs sem és irányíthatatlan lenne az egész hadsereg, így ugyanolyan fontos, mint a szanitéz vagy a szerelő.

A rádiózás régebben a morzéval történt. Ma már viszont egy zárt számítógépes rendszerrel történik a parancsok kiadása emailek formájában, melyeket a rádiók tovabbítanak másodpercenként több százszor váltakozó frekvenciákon.

Az én feladatom, hogy felrakjam a rádiókat a VPC-re, amit egyúttal vezetek is (ez egy új harckocsi, amit most vezettek be a francia hadseregben.) Majd összerakom a rendszert egy klimatizált sátorban – ugyanis van, hogy kint 62 fok is van – a térképektől a számítógépeken át egészen a kivetítőig, melyen szemmel lehet követni a „csatát“. Miután ez megvan, a tisztek veszik át az irányítást.

Miért váltott ejtőernyősről rádiósra?

Ez a specialitás megtalálható minden ezredben, így az ejtőernyősöknél is. Ezek mellett még van sok más képzés is pl. pilóta egy harckocsiban, aknavetős, mesterlövész, harckocsi lövegkezelő, stb. Bármilyen ezredbe is kerülhet az ember, először az ezredspecialitást kapja meg: a gyalogos ezredben a gyalogos kiképzést, a páncélosoknál a harckocsi, illetve tank kiképzést. Itt minden esetben van rádiós, ez egy olyan feladatkör, ami nélkülözhetetlen a hadseregben.

Ejtőernyősként vagy rádiósként érzi magát jobban és miért?

Mindkettőt ugyanúgy szerettem csinálni.

Melyik az a vízválasztó időszak, amely után sokan feladják?

Ez változó. Ha rossz a szakasz, akkor tíz hónap után is voltak nálunk olyanok, akik leléptek. De ha három évig eljut az ember, akkor vagy befejezi a karrierjét 5 évvel, vagy folytatja tovább egészen a nyugdíjig.

Milyen rangot, kitüntetést sikerült már megszereznie? Osztanak egyáltalán kitüntetéseket az ilyen helyeken?

Van egy rakás érmem. Ezeknek a megszerzése attól függ, milyen küldetésekben veszek részt. A veszélyesebb helyekért jár érem, illetve a harctéren szerzett cselekedetekért tüntetik ki a katonát.

Hogyan töltik szabadidejüket a légiósok?

Isznak, a lányokat hajtják vagy sportolnak. Ha családja van az embernek, mint nekem, akkor természetesen otthon van velük, amikor csak teheti.

Mi hiányzik itthonról?

Minden. Ezért is fogok hazatérni miután lejárt a szerződésem. Franciaország szép, de nem a hazánk.

Milyen gyakran jár haza és hogy tartja a kapcsolatot a családdal?

Évente kétszer, amikor Franciaországban voltam. Innen Abu Dhabiból kicsit nehezebb. Így maradunk az évi egy családlátogatásnál. Egyébként sokat beszélgetünk Skype-on, illetve telefonon.

Több év szolgálat alatt nem bánta meg, hogy nem egy klasszikus hivatást választott?

Részben igen, részben nem. Mindig is katona szerettem volna lenni. Magyarországon nem lehettem. A szlovák hadsereget megjártam, de nem volt kedvem olyan helyre menni, ahol gyűlölnek. A légióval rengeteg helyet bejártam, és sok tapasztalatot szereztem. Igaz, sok időt elvett az életemből, de ez olyan férfivá neveli az embert, aki belelát sok dologba.

Mik a tervei arra az időszakra, miután leszerelt?

Alig várom, hogy otthon legyünk a saját házunkban. Az biztos, hogy lesz kertünk és néhány állat is. És, hogy mit fogok csinálni, azon most agyalok (nevet.)

Önnek van egy kisfia. Mit szólna ahhoz, ha felnőttként ő is apukája nyomdokaiba lépne? Támogatná?

Őszintén beszél arról, mennyire érezhetjük magunkat biztonságban Közép-Kelet Európában és hogy szükség lenne-e újra kötelezővé tenni a katonaságot. Továbbá mesél arról is, milyen az élet a háború sújtotta országokban, valamint elmondja véleményét az Iszlám Államról és a világban dúló fegyverkezési versenyről. 

Az interjút Tóth Lívia készítette.

Nyitókép: flickr.com

A képek illusztrációk.

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!