A magány lesz Japán veszte

Súlyos társadalmi problémákkal küzd a felkelő nap országa – szakemberek szerint a mai huszonéves nők 40 százalékának soha nem lesz gyereke – írja a vs.hu. Japánban a magány mára már népbetegségnek számít, és az egész ország jövőjét fenyegeti.  A fiatal és középkorú japánok egyre jobban elhidegülnek egymástól, sokan közülük a munkájuknak, videójátékoknak vagy más magányos tevékenységeknek szentelik figyelmüket és idejüket.

Csak szexelni ne kelljen

A Nemzeti Népességkutató Intézet 2011-es felmérése szerint a 18 és 34 év közötti férfiak 61 százaléka, a nőknek pedig 49 százaléka nem él kapcsolatban, sőt, nagy részük egyáltalán nem is vágyik partnerre. Az ebbe a korosztályba tartozó férfiak 36 százaléka és a nők 39 százaléka pedig még soha nem élt nemi életet.

   

Egy másik felmérés szerint a 30 év alatti férfiak közel egyharmada még soha életében nem randevúzott, a Japán Családtervezési Szervezet 2013-as kimutatása pedig azt állítja, hogy a 16 és 24 év közötti nők 45 százalékát nem érdekli a szex, egy részüket pedig még a gondolat is taszítja. A megkérdezett férfiak negyede érez hasonlóan.

Az önkéntes cölibátus és a fiatalok szexuális passzivitása drasztikus elöregedéshez vezet. Az új generáció nem fogja tudni eltartani az idősebb nemzedéket – becslések szerint 2025-re a költségvetés 70%-át az adósságszolgálat és a társadalombiztosítási kiadások fogják elvinni.

A társadalmi nyomás a hibás?

A japán nőkre hatalmas társadalmi nyomás nehezedik, amely elvárja tőlük, hogy adják fel a karrierjüket, ahogy teherbe esnek. A dolgozó családanyára Japánban külön szó van: onijome, vagyis ördögfeleség. Másik társadalmi jelenség a remeteség, japánul hikikomori. Azokra a jellemzően 20 és 40 év közötti emberekre használják, akik akár évekre bezárkóznak a szobájukba. Nem járnak iskolába, nem dolgoznak, és a családtagjaikon kívül nem érintkeznek személyesen más emberekkel. Becslések szerint csak Tokióban (amelnek teljes lakossága 13 millió fő) közel 1 millió hikikomori él.

A japán társadalom ugyanis teljesen más rendszer alapján működik, mint az európai vagy amerikai. A fiataloktól elvárják, hogy az iskola után azonnal jó munkát találjanak, aki utazni szeretne vagy több féle munkát is kipróbálni, saját vágyai után menni, annak nem ritkán kiközösítés a sorsa.  A megfelelési kényszer elől sok fiatal inkább elbújik. Ebben a segítségükre van a japán nevelési stílus is: a gyerekek rendkívül sokáig nem repülnek ki a családi fészekből, szüleik pedig a végletekig pátyolgatják őket. A japán szülők etetik és ellátják az akár középkorú gyereküket is, amíg az a remeteéveit tölti. Egyúttal a külvilág előtt sokszor eltitkolják a problémát, mivel nem akarják magukat kitenni annak a szégyennek, hogy a gyerekük mentális betegségben szenved.

Magányban meghalni, bomló hullákat eltakarítani

Amikor Tokió néhány tisztségviselője meglátogatta Sogen Katót, a város legidősebb emberét, hogy felköszöntsék 111. születésnapján, zavarba ejtő meglepetés érte őket. Egy összeaszott múmia várta a delegációt, hiszen Kato addigra már 30 éve halott volt.  Japánban általános jelenséggé vált, hogy egyedül élő idős emberek magányukban meghalnak, a holttestüket pedig csak hónapok után fedezik fel. A jelenség megállíthatatlanul növekszik, egymás után jelennek meg a bomlás különböző szakaszaiban lévő halottak után kitakarító speciális cégek.

A számok emelkedéséhez az is hozzájárul, hogy egyre több egyedülálló háztartás van Japánban. Míg 1995-ben a háztartások 25 százalékában éltek egyedül, egy 2010-es felmérés már 32 százalékról számolt be. A népbetegséggé vált magánynak évről évre súlyosabbak a következményei: 2012-ben több inkontinenciapelenkát adtak el Japánban, mint babapelenkát, és a WHO 170 országot tartalmazó öngyilkossági listáján Japán a 17. helyen szerepel (Magyarország a 16.).

Az okok olyan mélyen gyökereznek a társadalomban és a kultúrában, hogy gyors változásra nem igazán lehet számítani. Amíg a gazdaság olyan állapotban van, hogy egy egyedülálló szülő nem tud eltartani egy gyereket, és a nők számára az anyaság és a karrier kizárják egymást, a férfiakra pedig olyan nyomás nehezedik a munkahelyükön, hogy még gondolni is alig képesek a szexre, addig a felkelő nap országa csak tehetetlenül nézheti, ahogy a magányos öregemberek országává válik. – zárja a cikkét a vs.hu.

(vs.hu)