Budapesten az M1-es metró volt a világon a harmadik és Európában a második földalatti vasút, csupán Chicago és London büszkélkedhetett előtte ezzel az akkor még különlegesnek számító utazási móddal.
A Földalatti Vasút története
Az első budapesti metró megálmodója, Balázs Mór, a Budapesti Villamos Városi Vasút (BVVV) vezérigazgatója legnagyobb riválisával, a Budapesti Közúti Vaspálya Társasággal (BKVT) együtt pályázott egy az Andrássy (korábban Sugár) úton építendő felszíni vasútra, melyet a hatóságok a várakozásoknak megfelelően elutasítottak, mondván, „az Andrássy úton nem építhető közúti vasút“.
A két cég azonban előzőleg megállapodást kötött, miszerint ha a felszíni terveket elutasítják, földalatti vasút építését fogják kezdeményezni. 1894. augusztusában így megszületett a Budapesti Földalatti Közúti Villamos Vasút Rt. (BFKVV).
A kivitelezők 15 éves adókedvezményt és 5 évre menetjegyek utáni illetékbélyeg-átalányt is kaptak. Cserébe viszont mintegy 21 hónap alatt, az Ezredévi Kiállítás megnyitásáig el kellett készülnie a vasútnak.
A Ferenc József Földalatti Villamosvasút Rt.
1896. május 2-án a délutáni órákban Ferenc József osztrák császár és magyar király megnyitotta a vasutat az utazóközönség számára, s megindult a forgalom a kontinens első villamos üzemű földalatti vasútján (a londoni földalatti vasút ekkor még gőzüzemű volt).
A vasút lényegében már 1896. április 11-én kész volt, ám néhány kisebb hiba még javításra szorult. A 3,68 km hosszú vonal húsz hónap alatt, mai szemmel nézve hihetetlen módon a meghatározott időre és a megengedett 3,6 millió forint költségvetési kereteten belül maradva készült el.
Bár az átadáskor mindenki ingyen utazhatott, később a megállóknál elhelyezett jegyosztó automata adta a jegyeket. Kezdetben csak egy menetre érvényes 20 filléres vonaljegyeket adtak ki, ezzel egy felnőtt vagy két gyermek utazhatott. 1899-ben léptették érvénybe a szakaszrendszert, egy szakaszjegy 12 fillérbe, 1918-tól 14 fillérbe került. 1900-tól voltak bérletjegyek is. A forgalom növelése érdekében 1905 őszétől már egyszeri átszállásra jogosító jegyet lehetett váltani a földalatti vasúton. A két- és háromszori átszállásra érvényes jegyeket csak 1930-ban vezették be.
Alig egy héttel később, május 8-án Ferenc József is végigjárta a vonalat a királyi kocsiban és engedélyezte, hogy ez az új közlekedési eszköz az ő nevét viselje. A vasutat üzemeltető cég neve ezzel Ferenc József Földalatti Villamosvasút Rt.-re változott.
Érdekesség, hogy az akkori közlekedési szabályoknak megfelelően a forgalom a bal oldalon haladt, amelyet csak 1973-ban, Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 100. évfordulója alkalmából változtattak meg jobb oldalira. A lépcsős lejárókat persze nem fordították meg, így ma mindegyik menetiránnyal ellentétes irányban áll, az egykori bal oldali közelekedés emlékeként.
Az Opera megálló kivételével minden lejárócsarnok díszes volt, a Gizella és az Oktogon téri lejárókat például Schickedanz Albert neves építész, a Szépművészeti Múzeum alkotója tervezte.
1896 végéig, mintegy 8 hónap alatt több, mint három millió utas utazott a vasúton. 1917-re az egy éves utas szám elérte a 11 milliót.
Az M1-es metró 2002-től része az UNESCO Világörökség listájának.
Metros.hu, wikipedia.org
Nyitókép:
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
