Ilyen volt a 11. Bátorkeszi Borfesztivál

Bátorkeszi  – a borfalu  –  természeti szépségével üde színfolt  a mátyusföldi tájon, ahol a  Duna-menti sík vidék éppen átvált  a községről elnevezett  Bátorkeszi – dombság  erdővel borított lankáira. A falu határában magasodó Hegyhát 271 méterével a Komáromi járás legmagasabb pontja.

A dombvidék mintha csak folytatása lenne a Garam menti-, illetve az Ipoly-menti hátságnak, vagy akár a Duna túloldalán húzódó Gerecse hegyvonulatának. Itt található a komáromi járás legnagyobb, mintegy 5 km átmérőjű, összefüggő erdeje, amely egészen Madar és Perbete községek határáig húzódik.

Az erdőség falu felőli részét keskeny, megművelt földnyelvek szabdalják , s ezeken található a már híressé vált Galambos-dűlő, és mellette a Szentlászló- dűlő.

   

Jó bort készíteni művészet

A dombság kiváló mikroklímával rendelkezik. A napfényes déli oldalak – a dűlők kiváló fekvése, a jó minőségű termőföld mind-mind hozzájárult, hogy komoly borkultúra alakuljon ki ezen a vidéken. De mindehhez szükségeltetett még az emberi akarat, a szándék: Az itt élő nép szorgos munkája tette, s teszi gyümölcsözővé e földet. Évszázadok óta foglalkoznak a falu lakói szőlőtermesztéssel, borkészítéssel, generációk hagyományozták, s hagyományozzák át apáról fiúra tudományukat. Mert úgy vallják, jó bort készíteni művészet.

A kiváló minőségű borok már a térség határán túl, sőt az országhatáron túl is ismertté váltak,  s ez leginkább a 2006-tól rendszeresen megrendezésre kerülő Bátorkeszi Borfesztiválnak köszönhető, amely ebben az esztendőben május 6-án és 7-én 11. alkalommal került megrendezésre.

A szőlősgazdák a minőségi bor előállítására törekszenek, legtöbbjük számára e nemes munka a kikapcsolódást, az aktív szabadidős tevékenységet jelenti. Nem egy közülük aranyérmes borászként jeleskedik.

A kínálatra nem lehetett panasz

A fesztiválra ellátogató vendégek legalább 30 helyi borász nedűjét kóstolhatták meg, de szép számmal érkeztek vendégborászok a környező falvakból, sőt, Magyarország híres borvidékeiről is.  A borospincék vendégasztalain a száraz, a félszáraz és édes borok egyaránt ott szerepeltek.

Kedvükre válogathattak még a legigényesebb borfogyasztók is a fehér- és vörösborok felhozatalában – terítékre került a Kékfrankos, az Olaszrizling, az Irsai  Olivér, a Szentlőrinci, a Cabernet, a Szürkebarát ,  tehát a finomabbnál-finomabb borok véget nem érő sora.  A fogyasztóknak csupán a számukra megfelelő mértékre kellett tekintettel lenni, hogy a szabadidős programjuk mindvégig kellemes maradjon…:)

A zenerajongókra is gondoltak

Több borospince előterében főtt a finom bográcsgulyás, de emellett egyéb finomságok is várták a vendégsereget, úgy, ahogy az egy igazi, színvonalas fesztiválon lenni szokott.

A fesztivált számtalan kísérőprogram tette színessé, mint például sakkverseny, futóverseny. A Pro Futura Vila polgári társulás a Bóna-család XIX. századi pincéjében rendezett kiállításán a régmúltat idézte fel. Témája a szőlőtermesztés és borkészítés helytörténeti értékeinek megőrzésére irányult.

A zenerajongókat három színpad várta, melyeken a nap és az est folyamán több jeles előadóművész váltotta egymást. Délután a kisszínpadon Korpás Éva népdalénekes szórakoztatta a legkisebbeket varázslatos hangjával és játékosságával. Az est sztárvendége a nagyszínpadon fellépő Kispál és a Borz alternatív zenekar volt, akiket koncertjükre nagyon sok budapesti rajongójuk is követett, mely sokat lendített a fesztivál hangulatán.

A nagyszerű rendezvényt megkoronázta a csodálatos időjárás is.  A természetrajongók tíz perc sétával elérhették a szomszédos Gurgyal dűlőjének dombjait, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a szemközti Gerecse hegyvonulatára, de a ragyogó napsugaras idő esetén a Pilis előhegyeire épült esztergomi bazilikára is.

Jövőre, ha útra kelünk, ugyanez a látkép tárulhat a szemünk elé, de már a Galambos szőlősdombjairól. És biztos vagyok benne, hogy jó borban sem lesz hiány.

Buday Mária

Nyitókép: atempo.sk