Molnár Tamás atya: Hogy megélhessük az Istennel való személyes kapcsolatot

A sietős ünnepi készülődés közepette, miközben igyekszünk kiválasztani a tökéletes ajándékokat, megvenni a karácsonyfát, beszerezni az ünnepi vacsora hozzávalóit, majd elkészíteni a család kedvenc süteményeit, vajon marad-e időnk megállni és elgondolkodni a karácsony valódi üzenetén? Mennyire van igény ma az elcsendesedésre, egyedül vagy egy közösség részeként? Mi az, ami közelebb tudja hozni az embereket egymáshoz nemcsak karácsonykor, de a mindennapok forgatagában is?

Az ünnepi várakozásról és a személyes találkozások fontosságáról is kérdeztük Molnár Tamás atyát, a pozsonyi magyar katolikus közösség lelkipásztorát.

Több évig külföldön, a Vatikánban tanult és tevékenykedett, ezután került újra Pozsonyba. Mik azok az elért sikerek a közösségen belül, amik örömmel és büszkeséggel töltik el?

   

Nagy örömmel tölt el, hogy egy minden korosztályt magába foglaló, aktív közösség lelkipásztora lehetek. Nem személyes sikernek, sokkal inkább jó csapatmunkának, az előttem itt működött lelkiatyák munkájára is épített folytatásnak, s főként a Jóisten áldásával kísért közös igyekezetnek tudom be, hogy a hívek, idősek és fiatalok egyaránt, fiatal családok, Pozsonyban tanuló egyetemisták olyan közösséget próbálunk alakítani, amelyben mindenki otthon érezheti magát, és mindenki segítséget talál ahhoz, hogy azt a legfontosabb kapcsolatot, az Istennel való személyes kapcsolatát elmélyíthesse, megújíthassa, hitelesebben megélhesse.

Örömmel és büszkeséggel tölt el, hogy sok magyar katolikus családban több gyermeket is vállaló szülők magyar iskolába íratják gyermekeiket, hogy sok család teljes létszámban részt vesz a magyar miséken, s a szentmiséken kívüli kezdeményezésekbe is aktívan bekapcsolódnak. Külön öröm számomra a lelkes fiatalok jelenléte a közösségben.

Ma már a Facebookon is nyomon követhetjük a közösség életét és rendezvényeit. Mennyire van mérhető sikere ennek az új kommunikációs formának? Leginkább a fiatalok a fő felhasználói vagy akár több generáció is ezen keresztül tájékozódik?

Bő két évvel ezelőtt, 2014 október elején indítottuk el a pozsonyi magyar katolikusok honlapját pozsonyikatolikusok.sk címmel. Célunk volt hírt adni a főváros magyar pasztorációjáról, a kínált programokról, illetve az egyes eseményekről képes összeállításban beszámolni. A vártnál is nagyobb sikert aratott az internetes oldal, nagyon sokan látogatják azóta is mind a pozsonyiak, mind a Pozsonyon kívüli érdeklődők, sőt Magyarországon és további külföldi országokban is vannak rendszeres figyelői a honlapnak, s azon keresztül a pozsonyi magyarok életének.

E mellet működik az említett Facebook oldalunk is, ahol szintén nem kevés személyhez jutnak el a közzétett bejegyzések. Nem csak fiatalok, hanem a középkorosztály, s többen az idősebb generációból is aktív felhasználói a szóban forgó közösségi oldalnak. Ilyen módon is igyekszünk a programajánlót, lelki olvasmányokat, krónikai bejegyzéseket minél szélesebb körben terjeszteni.

Fel tudjuk-e, fel kell-e venni a versenyt a mai digitális világ virtuális hódításaival vagy inkább vele együtt dolgozva élni az általa nyújtott lehetőségekkel?

Mindenképpen élni kell a kor lehetőségeivel, beleértve a rohamosan fejlődő digitális világ kínálta lehetőségekkel is. Persze, a megfelelő mértékkel, olyan tempóban haladva, ami követhető, s a vallásgyakorlás céljához segít, nem pedig akadályoz a haladásban. Vagyis a technika olyan bölcs használatára van szükség, amely esetében egyértelmű, hogy a technika vívmányai vannak az emberért és a közösségért, nem pedig fordítva.

Az információk és maga a jó hír, az evangélium terjesztésében nagyon hasznos lehet élni az informatika világának eszközeivel. Közben azonban tudatosítanunk kell, ahogy azt honlapunk indításakor is tettük, s egyfajta szlogenként így fogalmaztuk meg: „információs honlap a személyes találkozások elősegítéséért”, hogy a személyes találkozásokra nagy szükség van.

A honlap, a közösségi oldalak, a villámpostán keresztül küldött tájékoztatók nem találkozás-pótlók kívánnak lenni, hanem segíteni szeretnének a személyes találkozások létrejöttében, legyen szó ünnepi szentmisékről, kirándulásokról, lelkinapokról, kulturális programokról, kötetlen beszélgetésekről vagy közös ünneplésekről. A honlap Krónika rovatának bejegyzései pedig megörökítik a találkozásokat, hogy segítsenek a jó élményekhez visszatérni s újabb találkozásokra ösztönözzenek.

Milyen csoportok működnek a pozsonyi magyar katolikus közösség szárnyai alatt?

A pozsonyi magyar katolikus közösségen belül több kisebb csoport is működik. Vannak imacsoportok és lelkiségi csoportok, mint a Rózsafüzér Társulatok, a Ferences Világi Rend, Jézus Szíve Családok, Regina Pacis közösség, Szociális Testvérek Társasága. Továbbá, havonta találkoznak a MÉCS közösségbe tartozó családok. Van túlnyomórészt felnőttekből, illetve egy fiatalokból és gyerekekből álló énekkar.

Rendszeresen találkoznak a fiatal dolgozók, a fővárosban tanuló magyar egyetemisták, a pozsonyi ifjúság, akik évente nyári gyerektábort szerveznek. Néhány hónappal ezelőtt újraindult a cserkészet. Megemlíteném még az oltár körül segédkező szép számú ministránssereget, a rendszeresen találkozó kisgyermekes édesanyák csoportjait, a színjátszótársulatot és a közösségünk által működtetett Korona társalgó önkénteseinek csoportját.

Vannak hittanosaink, bérmálkozásra készülő fiatalok és felnőttek, időseket és beteget látogató fiúk és lányok. Nemrégiben Párkapcsolati Műhelyt indítottunk pároknak és még egyedülálló fiataloknak egyaránt.

Mivel lehet megszólítani a fiatal családokat, diákokat, hogy egy közösség aktív tagjaiként éljék meg hitüket, magyarságukat a fővárosban?

Szerintem nagy szerepet játszik az, hogy egymást buzdítják. Látva, hogy rajtuk kívül vannak további magyar, vallásukat gyakorló családok vagy éppen hozzájuk hasonló, azonos értékrendű fiatalok, jó motiváció lehet és segítség a kitartásban. Úgy a családoknak, mint a fiataloknak hiteles példákra van szükségük. S nekik is hiteles példává kell válniuk.

A helyi közösség pedig azon kívül, hogy imával kíséri a családokat és fiatalokat, sokszínű programot is igyekszik kínálni számukra. Stabil pontot jelent megerősödésben a közös vasárnapi szentmise, ahol a családok és fiatalok a további hívekkel együtt egy nagy családot alkotnak, közösen dicsőítik Istent.

Pár héttel ezelőtt ért véget az Irgalmasság szent éve. Mennyire sikerült ennek szellemét tovább vinni az adventi felkészülésbe? Hogyan, mivel telik az adventi készülődés a pozsonyi magyar közösségben?

Az Irgalmasság szentévének gazdag lelki programját követően az adventi időszakban is igyekeztünk erre a csodálatos fogalomra, az irgalmasságra odafigyelni. Isten irgalmát tapasztalhatták meg mindazok, akik elvégezték karácsony előtti szentgyónásukat. Ahhoz, hogy az ember kiengesztelődjön Istennel, igyekeznie kell embertársaival is megbékülnie: megbocsátani vagy épp bocsánatot kérni a másiktól.

Az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlása is szerves része volt az adventi heteknek: fiataljaink időseket és betegeket látogattak, a ferences testvérekkel együttműködve tartós-élelmiszert gyűjtöttünk rászorulók számára, ajándékozhattunk hátrányos helyzetű családoknak. S hát mindenki abban a személyes készületben maga is választhatott valami konkrét módot az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek gyakorlására, amire a november 20-án befejeződött szentév során azt hiszem, alaposan ráhangolódtunk. Az adventi készülődést adventi koszorúk készítésével kezdtük a Korona társalgóban.

Hétfőnként reggel hatkor roráté miséket tartottunk a ferences templomban, s ugyancsak advent négy hétfőjén az esti órákban ünnepváró összejöveteleket szerveztünk, ahol feleleveníthettük az egyes vidékek karácsonyi népszokásait, versek és énekek hangzottak el, rövid színdarabokat láthattunk, kötetlenül, kellemes légkörben beszélgethettünk. December 10-én lelkinapot tartottunk Dr. Csókay András, híres idegsebész és felesége tanúságtételeivel.

Másnap a gyerekmise keretén belül megemlékeztünk Szent Miklós püspökről, hatvan gyermek kapott Mikulás-csomagot a belvárosi ferences templomban. Ugyancsak itt került sor Sebestyén Márta és művésztársai koncertjére. Egy autóbusznyi gyerekkel és fiatallal Budapesten és Pannonhalmán jártunk, a háromnapos magyarságismereti program advent jegyében zajlott. S persze készültünk minden nap a misék keretén belül s egyéb találkozások alkalmával.

Azt hiszem, elmondhatjuk, hogy Jézus születésének történetét mindenki ismeri. Hogyan lehet új fényt vinni a több mint kétezer éves karácsonyi történetbe, hogy mindannyiunk szívében újra és újra megszülessen a betlehemi kis Jézus?

Krisztus születésének ünneplése a kegyelmi síkon minden évben aktuális és életünket érintő valóság. Nem puszta emlékezés, Krisztus mintegy újjá születik szíveinkben. Évről évre karácsonykor Jézus Krisztus születésnapját ünnepeljük. Mint minden ünnep, ez is az ünnepeltről és a többi ünneplőről is szól. Karácsony ünnepeltje minden évben ugyanaz: az emberré lett Isten, a második isteni személy, a mi Megváltónk, a názáreti Jézus, akiről maga a Biblia mondja, hogy ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. Ő nem változik. Mi viszont igen.

Minden karácsonykor egy kicsit mások vagyunk. A karácsonyi ünnepek átélésével kapcsolatban hasonló módon elmondható, hogy tőlünk, az ünneplőktől, a mi életkorunktól is függ, hogyan éljük át a decemberi ünnepet: gyermekhittel, tudatos felnőtt emberként, szorgos igyekezettel előkészülve, vallásunk tanítása szerint, még az élet őszén is felidézve a gyermekkorok karácsonyait. Ki kevesebb, ki több karácsonyi ünnepet már maga mögött tudva élheti át Jézus idei születésnapját.

A lényeg az, hogy ki-ki a maga életútjának ez évi ünnepi megállójánál az Ünnepeltre figyeljen. Gyermek, fiatal, felnőtt, idős egyaránt szívből ünnepeljen – ahogy ő tud, ahogy neki kell. Bármely korú ember kifejezheti hódolatát a világ Üdvözítője előtt. A pásztorjátékokban gyakran szereplő fiatal bojtárokhoz hasonló tisztalelkű gyermek éppúgy, mint az újszülött Jézus templomi bemutatásánál szereplő agg Simeonhoz és előrehaladott korú Anna nevű prófétaasszonyhoz hasonló idős. Egyaránt hódolhat előtte a nyájukat őrző pásztorokhoz vagy épp a távolról érkezett bölcsekhez hasonló ember.

Évről évre új esélyt kapunk karácsonykor, hogy egész lényünket átjárja az igazi öröm. Az öröm, hogy maga a Szeretet öltött testet az első karácsony éjjelén, Aki a földi életútnak olyan folytatást biztosított mindazok számára, akik azt vissza nem utasítják, ahol már mi sem fogunk változni, s örökre boldogan ünnepelhetünk.

Hiszünk még a betlehemi csodában?

A hit nagy ajándék. Hitben, hittel élni nagyban megkönnyíti az életet. Boldogságot ad, reményt szül. A nehéz helyzetekben is. Mindannyian vágyunk a boldog életre. Higgyünk abban, hogy Aki szeretetből teremtett minket, szeretné, hogy boldogok legyünk. Segít ebben. Az igazi boldogság keresésében és megtalálásában. A betlehemi csoda: Isten közelsége ma is megtapasztalható. Észrevesszük vagy sem, Isten nap mint nap gondoskodik rólunk, szeretetének féltő palástjával védelmez, alkalmat ad az élet csodaszép kalandjának minden nap vele történő megélésére. Hittel kérve Isten segítségét, áldását, ez minden munkánknak és kapcsolatunknak új értelmet ad.

Ön hogyan készül az ünnepekre?

A közösséggel együtt, s persze személyes módon is egyaránt. Részt vettem a közösség adventi programjain, szabadidőmben az időszakhoz illő könyveket olvastam, főként karácsonyi történeteket. A lelkipásztori és egyházjogászi munka mellett igyekeztem személyes lelki életemet is gazdagítani. Voltak napok, amikor több órán keresztül gyóntattam a templomban, felkerestem a Pozsony különböző részein élő, templomba jönni már nem tudó időseket és beteget, hogy ők is a szentségek által megerősítve élhessék át Krisztus születésének ünnepét.

Örömmel vártam az ünnepnapokat. Közben megtapasztaltam Shakespeare egyik gondolatát: „az örömre várni nem kisebb öröm, mint maga az öröm”. Karácsony, Isten közelsége valóban örömteli ünnep. Isten szeretetét, a szerető Isten közelségét kívánom minden jó szándékú embernek, minden kedves Olvasónak! Kegyelemteljes, békés, boldog karácsonyi ünnepeket!

Hajdók Katinka