Egy nagyberuházás veszélyei Ipolyságon

Március végén Ipolyság város képviselőtestülete jóváhagyta a ZF Slovakia számára azt a területvásárlást, amin felépül a 400 új munkahelyet biztosító autóalkatrészeket gyártó üzemük. Az ipolymenti kisvárosban ez lesz az elmúlt évek egyik legjelentősebb beruházása.

Léván már működő üzemükbe majd 100-an ingáznak naponta városunkból. Munkalehetőségekben nem bővelkedő régiónkban az ilyen fejlesztés nagyon is kívánatos, biztosabb jövőképet, megélhetést biztosit nemcsak az idősebb korosztálynak, de az iskola padjait elhagyó ifjaknak is. Akiknek ez kiváló alkalom lehet az elhelyezkedésre és nem kell külföldön, a szülőföldet elhagyva keresni a boldogulást.

A vállalat érkezése azért is fontos, mert serkentőleg hat a már itt működő cégek, a bérek, juttatások és a professzionálisabb munkafeltételek egészséges versenyeztetése terén. A közhiedelemmel ellentétben a befektetés nemcsak a polgármester diadala, amit olyan nagyon szívesen használ fel politikai karrierje polírozására, hanem a képviselők józan, megfontolt döntése is, melyet komoly szakmai viták előztek meg.

   

Természetesen, mint minden ilyen, egy közösség, régió életét befolyásoló jelentős változás nemcsak pozitív töltettel szolgál, hanem sajnos árnyoldalai is lehetnek. Melyet a rajtunk elhatalmasodott hurrá optimizmusnak köszönhetően még nem biztos, hogy látunk és tudatosítunk.

Nézzük meg a kérdést más aspektusból. Zselíz, az egykori kis magyar mezőváros óriási lehetőségként élte meg a Szlovák Energetikai cég (SES TLMAČE) városukba való telepítését. A 80-as évek végére több száz és ennek folyományaként a családtagokat beleszámítva több ezer embernek biztosított megélhetést. A kisváros viszont nem volt képes megfelelő számú munkaerőt biztosítani, ezért a belső migrációnak köszönhetően megindult a betelepülés, amely mára jelentősen megváltoztatta a város mind etnikai, mind kulturális összetételét.

Mára már a gyár félgőzzel sem működik, de minden más maradt. Trianon, a második világháború borzalmai, majd az 1947-es kitelepítés után ez volt az utolsó szög Zselíz magyarságának a koporsójába. Mára a 2011-es népszámlálási adatokat figyelembe véve számuk a lélektani 50 százalék alá csökkent. Könnyen lehet, hogy Zselíz elveszett.

Ipolyság egy nagyon keskeny nyelvi határon fekszik, a városban jelenleg nincs 400 munkanélküli, így valószínű, hogy a régióból fog az üzem embereket toborozni. Ez magában hordozza a fent említett negatív példát. Pár év és városunk arculata végleg megváltozhat, nem beszélve egy másik valós veszélyről, a Szlovákiában megjelenő egyre több ukrán és szerb vendégmunkásról.

Ismételten leszögezném, hogy fontos a munkahelyek teremtése, a minőségi élet biztosítása. És az is érthető, hogy a megélhetését kereső helyi lakos minden új lehetőségnek örül és igyekszik élni vele. Végre, valami itt is elkezdődött.

Ugyanakkor jó, ha szem előtt tartjuk a bukkanókat is és egyetlen nagyberuházás oltárán sem áldozzuk fel városunk arcképét, összetételét, jövőjét. Zselíz példáján kívül a lehetőséget előnyükre kihasználó településeket is találunk. Az idő vagy az egyik, vagy a másik tézist igazolja. Helyi lakosként számomra a felelős városfejlesztés a legfontosabb. Hogy Ipolyság évek, évtizedek múlva is megmaradjon annak, ami, illetve előnyére változzon. Egy magyar többségű, jó hangulatú, munkájukból tisztességesen megélő és öntudatos polgárok lakta nyugodt kisvárossá.

Dian Csaba

Nyitókép: zf.com