200 éve született Laborfalvi Róza színésznő

Kétszáz éve született Laborfalvi Róza, a Nemzeti Színház tragikája, a realista magyar színjátszás úttörője, Jókai Mór felesége. Nem csak a legnagyobb színpadi sztár lett belőle, de kora egyik legvitatottabb személyisége is volt. Csodálták és féltek tőle, elismerések, botrányok, pletykák kísérték az életét.

Kétszáz éve, 1817. április 8-án született Miskolcon Laborfalvi Róza, a Nemzeti Színház tragikája, a realista magyar színjátszás úttörője, Jókai Mór felesége. Sorsát követve az olvasó kapkodhatja a fejét, ha belemerül a részletekbe, amelyekből azonban most csak néhányat tudunk felvillantani, egész élettörténete bemutatásához egy cikk kevés, talán alkalmasabb lenne rá egy színdarab.

Benke Judit néven született

   

Miskolcon született Benke Judit néven. Apja, laborfalvi Benke József heves vérmérsékletű székely nemes volt, aki ügyvédnek készült, de beleszeretett a színjátszásba, így soha nem praktizált. Játszott Kolozsvárott, volt vándorszínész, de átütő sikert nem ért el, s végül tanító lett. Felesége is színésznő volt, akit a házasság után leparancsolt a színpadról. Benke a benne felgyülemlett feszültséget otthon vezette le, rettegésben tartotta családját, állandóan szorongó lányával egyre durvábban bánt, ugyanakkor abban bízott, ő teljesíti be a színi karrierről szőtt álmait.

A sudár termetű Judit tizenhat évesen a kor nagy drámai színésznőjéhez, Kántorné Engelhardt Annához került, aki megtanította a színészet fortélyaira. Első fellépéseit nem kísérte lelkesedés, az író Döbrentei Gábor mégis látott benne fantáziát. Az ő bíztatására 1833-ban a Várszínházban játszott néhány kisebb szerepet, de az áttörés elmaradt. A kedveszegett lány visszatért a szülői házba, hogy beteg édesanyját istápolja. Miután az asszony 1834-ben meghalt, minden kapcsolatot megszakított zsarnok apjával, visszamenekült a színházhoz és nevét Laborfalvi Rózára változtatta.

Szerencse, igéző tekintet, sztárszerető

Ezzel mintha sorsa is megfordult volna, kezdett rámosolyogni a szerencse. 1837-ben, három nappal a Nemzeti Színház megnyitója előtt, amikor Kántorné sorozatos félreértések és sértődések miatt lemondta szerződését, ő került a helyére. Ez alatt a rövid idő alatt tanulta meg az első előadások szerepeit, s végül harminckét éven át maradt a színház vezető tragikája. Igéző tekintetével, határozott hangjával, mélyen átélt monológjaival bűvölte el a közönséget, királynői megjelenését maga varrta színpadi jelmezei erősítették. Nem sokkal a színházhoz kerülése után románca kezdődött a nős Lendvay Mártonnal, a kor egyik sztárszínészével, majd hamarosan lánya született, akit egyedül nevelt.

Szépsége Vörösmartyt sem hagyta hidegen. A költő neki írta és ajánlotta az Árvízi hajós című versét, amelyet kérésére Róza szavalt először, levetkőzve a Kántornétól ráragadt “éneklős” stílust. Gyönyörű, zengő orgánuma volt, székely származása beszédén is érződött. A pátoszos, érzelmes színjátszástól a természetesebb, egyszerűbb felé fordult, a magyar realista stílus egyik úttörője lett. Természete ugyanakkor heves és vehemens volt, aminek következményeivel egész életében küzdött.

A nagy szerelem története

Magánélete révbe érését az 1848-as forradalomnak köszönhette. Március 15-én este a meghirdetett műsortól eltérően a Bánk bánt adták, de az első felvonás után már csak szavalatok és beszédek következtek. A felfokozott hangulatban Róza a színpadon saját kokárdáját tűzte a szónokló márciusi ifjú, Jókai Mór kabátjára, majd a közönség előtt megcsókolta. E néhány pillanat alatt szerelem szövődött közöttük – szól megismerkedésük történetének egyik változata, de vannak más emlékek is. A kettes verzió szerint már jóval korábban találkozott a fiatal Jókai és a lényegesen idősebb színésznő. Ez szerepel Kertész Erzsébet A három Róza című ifjúsági regényében is.

Az alternatív múlt eseménysora azzal kezdődött, hogy a már befutott Laborfalvi Róza 1847-ben meglátogatta barátját, a drámaíró Szigligeti Edét, akinél Jókaival is összefutott. A későbbi híresség ugyanis albérlőként lakott a nagynevű színházi embernél. Első találkozásukkor Jókai állítólag épp betegen feküdt a szobájában, de aztán a színésznő újabb látogatásainak köszönhetően egészségesen is egyre többször láthatták egymást Szigligetiéknél.

Az ekkoriban húszas évei elején járó szőke, jóképű fiú beleszeretett az ünnepelt, de nála nyolc, más források szerint tizenkét évvel idősebb színésznőbe. Miután Petőfi Sándor megnősült, és Pesten bérelt lakást, Jókai a barátjához költözött, de Laborfalvi előadásain mindig ott ült a színházban. Ezután következett az elhíresült március 15-ei közös jelenetük.

Petőfi megbotránkozott

Laborfalvi és Jókai még a forradalom évében össze is házasodtak, jóllehet döntésük óriási vihart kavart rokonaik és barátaik körében, keveseknek tetszett, hogy a fiatal és tiszta férfi egy házasságon kívüli gyereket szülő, könnyűvérű színésznőt vesz el. Kritikusai azt is Róza szemére hányták, hogy tizenkét éves lányát – akit szintén Rózának hívtak – ekkor gyorsan intézetbe adta. A megbotránkozott Petőfi a „borzalom” miatt baráti kapcsolatuk megszakításával fenyegette Jókait, a színésznőt kalandornak tartotta, aki behálózta barátját.

Személyiségének vitatottsága mellett az is biztos, hogy férjéért mindent megtett a szabadságharc bukása után, Jókait egy kis bükki faluban, Tardonán rejtegette, majd menlevelet szerzett neki a Komáromot védő Klapka generálistól, megmentve az író életét. A bírálatok mellett pedig volt olyan vélemény is, hogy idővel háziasszonyi teendőit is egyre sikeresebben látta el, végül állítólag anyósát is lefegyverezte. Aggodalmak ide vagy oda, a házasságuk tartósnak és boldognak bizonyult, egészen Laborfalvi Róza 1886-ban bekövetkezett haláláig tartott.

forrás: Hirado.hu , Origo.hu
borítókép: Hirado.hu