Lesújtó szlovákiai népességstatisztika rémisztő következményekkel

A napokban tett közzé egy kiadványt a Szlovák Statisztikai Hivatal, amelyben összegzik Szlovákia népességi adatait. Az adatok rémisztő állapotokat mutatnak mind a termékenység, mind a születések száma és a migráció tekintetében is.

A Körkép.sk a hét elején foglalkozott azzal, hogy a magyarlakta járások többségében az elhalálozások száma meghaladja a születések számát. Ez Szlovákia egészére a tavalyi évben nem volt jellemző, régiónként azonban hatalmasok a különbségek.

A lenti térkép Szlovákia népsűrűségét mutatja, ebből két dolog nyilvánvaló: Pozsony és Kassa messze a legtöbb lakost tömöríti, illetve, hogy az ország észak-nyugati (autógyárakkal teletűzdelt) vidékei sűrűbben lakottak. Feltűnően kietlen viszont Besztercebánya megye.

   

Elképesztő meredek zuhanást mutat az alábbi grafikon, ami a népszaporulatot mutatja az 1950-es évektől kezdődően. Jól látszik, ahogy a természetes szaporulat meredeken esni kezd, majd 1968 környékén megtorpan, de a trend nem fordul meg, és tovább csökken. Ami jól látszik a grafikonból, hogy míg a rendszerváltás előtt a kivándorlás volt meghatározó, 1992-től a bevándorlás jelenik meg egyre hangsúlyosabban, és ma már a népszaporulattal vetekszik.

Több a nyugdíjas, kevesebb a dolgozó

A grafikonok közül az egyik legérdekesebb a korfa.

Az alábbi korfa a 2007-es állapotokat veti össze 2016-tal. Jól látható, hogy az ötvenes évei végén és a harmincas évei végén lévő lakosság a legnépesebb, miközben a 15 évesek száma alig feleannyi. Ez azt jelenti, hogy egyre több ember lépi át a következő években a nyugdíjkorhatárt, miközben egyre kevesebben lesznek azok, akik aktív korba lépnek. Ez hatalmas nyomás alá helyezi majd a nyugdíjrendszert, mivel egyre kevesebb dolgozónak kell eltartania egyre több nyugdíjast.

A Pénzügyminisztérium mellett működő Pénzügypolitikai Intézet tanulmánya szerint ma Szlovákiában az átlagos nyugdíjas havi juttatásának biztosításához 2,2 munkásnak kell dolgoznia (vagyis egy nyugdíjast 2,2 munkás tart el), és ha nem változik a népszaporulat, a következő 15-20 évben az 5 fő sem lesz elég. Egy egészséges korfánál a legfiatalabb korosztályok sávjai lennének a legszélesebbek, és szépen fokozatosan karcsúsodna a legidősebbekig, akár egy fenyőfa – ilyen korfával Szlovákiában egyetlen népcsoport rendelkezik, a roma.

Egyre kevesebb a házasulandó

Korunk egyik jellemzője a házasságkötések számának drasztikus csökkenése. Ezt ábrázolja az alábbi grafikon.

Az elsőre kicsit bonyolultnak tűnő grafikonok 2007 és 2016 házasságkötési adatait hasonlítják össze. Többek között rámutatnak arra, hogy nagymértékben zuhant a 20-24 éves korban házasodók száma, a legtöbben már 25-29 éves korban nősülnek meg, vagy mennek férjhez, de meredeken emelkedik a 30-34 évesek házasságkötéseinek száma.

Mivel összességében a házasságkötések száma csökkent, így ez azt jelenti, hogy azon kevesek, akik még hajlandóak összeházasodni, egyre későbbre tolják ezt a döntést. Megjegyzés: a nők inkább a 20-as éveik végén házasodnak, a férfiak pedig a 30-as éveik elején.

És íme, itt van az érem másik oldala, a válások száma és aránya. Ehhez nem nagyon kell mit hozzáfűzni – brutális.

Kevés a gyerek

Az alábbi grafikon mutatja meg a szlovákiai demográfia Achilles-sarkát. Az oszlopok az élveszületések számát mutatják ezer főben, a pontozott vonal pedig a termékenységet. A népesség szinten tartásához egy családban átlagban 2,1 gyermekre van szükség (2 gyerek a két szülő pótlására, plusz 0,1 a gyermekhalandóság ellensúlyozására, tehát egyes családokban kettőnél több gyermeknek kellene születnie), ez az egyensúlyi termékenységi ráta, amit a grafikonunk egy zöld vonallal jelöl.

A kritikus termékenységi szint (1,5), esetünkben a piros vonallal jelölt határ az a szint, ami alatt a népesség adott időn belüli eltűnése jelezhető előre. Az alatta látható vonal nagyjából az 1,4-es magasságban Szlovákia aktuális termékenységi szintje (egyébként Magyarországé is). A szomorú szlovákiai valósághoz hozzátartozik, hogy mivel a felvidéki magyarok születési rátája jóval gyengébb az átlagnál, a mi mutatóink még ennél is rosszabbak. (Nemzetközi összehasonlítás itt .)

Gyurgyík László szociológus egy korábbi tanulmánya rámutat, hogy 1920-tól a magukat magyarnak vallók száma 620 ezerről 520 ezerre csökkent (frissebb adatok szerint 458 ezerre), miközben a magukat szlováknak vallók száma ugyanezen idő alatt 3 millióról 5,38 millióra emelkedett, ami közel 80 százalékos emelkedés. Egyetlen európai nemzet tudott ennél nagyobb népességnövekedést elérni, az albánok, de ők – tegyük hozzá – születésekkel és nem asszimilációval érték ezt el.

Hova vándorol a szlovákiai lakos?

Az alábbi grafikonból jól látszik, hogyan fordult át a kivándorlás a rendszerváltás után bevándorlásba. Nem, Szlovákia nem vált vonzóbbá, mert a bevándorlások száma egyébként csökkent, csak a kivándorlók száma jobban…

Hova vándorol a szlovákiai lakos, ha teheti? Elsősorban Németországba, Nagy-Britanniába, Csehországba és Ausztriába. A térképeken minél vastagabb a vonal, annál többen választják azt a célországot.

Nyitra és Besztercebánya megye lassan elnéptelenedik

Régiós összehasonlításban elmondhatjuk, hogy Pozsony, Kassa és Eperjes megyékben a legnagyobb a természetes népszaporulat, miközben Trencsén és Nyitra megyékben negatívba fordul (bal felső térkép). A bevándorlás Pozsony és Nagyszombat megyébe a legmagasabb, nem túl népszerű célpont Besztercebánya és Eperjes megye (jobb felső térkép).

Összesítésben pedig a legrosszabb helyzetben Nyitra és Besztercebánya van. Az előbbiben a születések számának elégtelensége a nagyobb gond, az utóbbinál a kivándorlás (alsó térkép).

Élveszületések száma Szlovákiában.

Halálozások tekintetében a magyarlakta régiók nem állnak túl fényesen.

(A teljes prezentáció itt tölthető le)

Körkép.sk

Nyitókép: Statistics.sk