Ahogy megérkezek körbevesznek, simogatnak és szinte kérdés nélkül elmondanak mindent a táborról. Hogy jöttek motorosok, kirándulni voltak, kézműveskedtek, lementek a Dunához, buliztak, most pedig alig várják, hogy kezdődjék a Ki mit tud.

 

Bokor Klára

 

A „kimittudig” van egy szusszanásnyi idő, addig a tábor szervezőjével és vezetőjével a kisújfalusi Szabó Gáborral beszélgetek. Ő a családból hozta a fogyatékkal élők iránti érzékenységét, hiszen volt egy Down-szindrómás nővére, édesanyja és Márti nővére pedig nyaranta táborokat szervezett a mentálisan sérült gyerekeknek és szüleiknek. Jelenleg autista segítő Svédországban.

 

 hirdetes_400x285  

Ha jól tudom, hat év kihagyás után indult újra a tábor.

 

Így igaz. Most a főiskola után lett rá annyi időm és energiám, hogy nekilássak a szervezésnek. A régi táborokat anyukám, Szabó Márta szervezte. Az akkori táborozókkal tartottuk a kapcsolatot a kimaradt hat év alatt is, ezért amikor meghirdettük a tábort – a Kisújfaluért Polgári Társulás égisze alatt – hihetetlen gyorsan beteltek a helyek. Már az első napon húszan jelentkeztek és hatvanig meg se álltunk.

 

Szabó Gábor főszervező Sanyival

 

Megszólítottam olyan fiatalokat is, akiknek van tapasztalatuk a táborszervezésben, legyenek a segítségemre, örömmel mondhatom, mindenki az első szóra vállalta. Rengeteg felajánlást kaptunk magánvállalkozóktól, önkormányzatoktól és a Carissimi Polgári Társulástól.

 

Különlegesség, hogy több programmal készültünk a szülők számára –  amíg mi a gyerekeket lefoglaljuk, addig ők kikapcsolódhassanak. Ismerkedős játékkal kezdtük az első napot a tábortűznél és már ott összekovácsolódott a társaság, együtt énekeltünk, táncoltunk.

 

Gergely és anyukája mellettük Andi az édesanyjával. Gergely és Andi barátok és mint Gergely mondja, munkatársak, mivel mindketten Komáromba, a fogyatékkal élők foglalkoztatójába járnak. Ott különböző tárgyakat készítenek kézműves technikával, amiket aztán Pozsonyban értékesítenek. Az anyukák Zsuzsa és Márta örül annak, hogy van Komáromban ilyen foglalkoztató, mert így tudnak mellettük dolgozni a gyerekek pedig közösségben vannak és kitűnő szakemberek foglalkoznak velük.

 

Volt kézműves nap, korongozás, karkötő készítés, eljöttek bajcsi motoros barátaim, hoztak a táborlakóknak Kovácspatak feliratú kendőket és „megmotoroztattál” őket a négykerekű motoron. Szinte mindenki kipróbálta, még azok is, akik nehezen mozognak.

 

Eljött a táborba a Martosi Néptánc Klub, akik a bemutatójuk után nagyon jól bekapcsolták a gyerekeket a táncházba.  Volt keresztyén áhítat, énektanulás és kirándulni is elmentünk a Kürt mellett található Ciglédre, ahol kegytemplom és forrás található, ellátogattunk Kisújfalura és a szülők borkóstolón vettek részt Gulyás Péter pincészetében.

 

Szilágyi Melinda segítő Enikővel készül a „kimitudra”. Melinda elmondta, van már gyakorlata a táborszervezésben, ám ettől a tábortól kicsit tartott, mert még nem volt tapasztalata a mentális sérüléssel élőkkel kapcsolatban, de ilyen mértékű szeretetet, szinte rajongást mint részükről, máshol nem tapasztalt.

 

Az esti diszkó olyan fergetegesre sikerült, hogy a szülők már kérleltek, fújjunk takarodót, mert a résztvevők nem bírták abbahagyni a táncot. Ma délelőtt a Dunához mentünk. A gyalogtúra kvíz megállókkal volt tarkítva, ahol a gyerekek logikai és ügyességi feladatokat oldottak meg.

 

Akkora öröm számomra ez az itteni jó hangulat, hogy már most megígérhetem, lesz ilyen tábor jövőre is.

 

Kapuéra harcművészeti bemutató a „kimittudon”

 

Így tudnak örülni egymás sikerének

 

A Rácz házaspár és két fiuk ikonikus alakjai a tábornak, hiszen a kezdetektől részt vettek mindegyiken. Jolika és Elemér református lelkészek, akik őszinte megnyilatkozásaikkal már nem egy fogyatékos gyermeket nevelő szülő szívébe öntöttek bátorságot.

 

Elemér a táborról:  Annyira megszervezett, annyira klappolnak itt a dolgok. Mondok erre példát – a csendet az egyik nap motorbúgás verte fel , motorosok érkeztek, akiknek a táborlakók szerfelett örültek. Gábor egy mai srác, aki újszerűen teszi a dolgokat.  Megszólítja barátait és azok új dolgokat hoznak a táborba. Mikor Gábor megkérdezte ezektől a hazudni nem tudó gyerekektől, ki akarna hamarabb hazamenni, egy kéz se lendült a magasba.

 

Sokszor voltak sírós pillanatok, de akkor azt gondoltam nekik nagy szükségük van rám és így mindig új erőre kaptam – mondja Rózsika, aki három felnőtt gyermekével érkezett a táborba. Mikor ők születtek, a genetika tudománya még gyermekcipőben járt, ezért nem volt eleinte nyilvánvaló sem a mentális , sem a testi fogyatékosság. Nagyon összetartó testvérek, kiegészítik egymást, de kimozdulni is szeretnek. Úgy látom, élvezik a tábor minden percét. Otthon is szívesen járnak közösségbe – leginkább a templomban fogadták be őket. A volt és a jelenlegi plébános atya is a pártfogásukba vették őket. Lacika már 1991-től ministrál, a lányok pedig alig várják a szombatot és vasárnapot, amikor Mózes plébános úr énekelteti őket.

 

A nagymamájával Madarról érkezett Laura nagyon beszédes. Mondja, jó sok barátot, jó sok élményt szerzett a tábor ideje alatt. A barátok egyike a vele szemben ülő Sándor is.

 

A Ki mit tud fináléja

 

Képek: A szerző felvételei

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!