Nyolc ábra, ami megmutatja, mennyire tartozik Szlovákia az Unió magjához

Miközben a hét elején újabb csúcsokra hágott a kormányválság, Robert Fico Miroslav Lajčákkal tartott közös sajtótájékoztatót, ahol elmondta, hogy sokkal inkább Németországhoz és Franciaországhoz szeretné kötni Szlovákia sorsát.

Ennek a kijelentésnek a fontosságát a külföldi és magyar sajtó is hamar leszűrte: Robert Fico először adta nyílt és egyértelmű jelét annak, hogy hátat fordít a V4-eknek. Ezt persze számos egyéb jel is megelőzte, ám a sajtó előtti színvallás mégiscsak fordulópontnak tekinthető.

Fico nyilván szeretné meglovagolni azokat a hullámokat, amelyet a Lengyelország és Magyarország illetve Brüsszel közötti feszültség keltett az elmúlt hónapokban, és amely többről szól, mint a migránsválságról. (Ez majd egy másik írásunk témája lesz.)

   

Milyen „mag” és mi az ára?

Ami viszont kifejezetten veszélyes és lényegében kimeríti a populizmus fogalmát, hogy ma még a nyugati hatalmak sem tudják, mit is jelent majd Európa magja, hogy kik tartozhatnak bele, milyen feltételek szerint kerülhetnek be ebbe az „elit körbe”. Ami talán még ennél fontosabb, hogy mi lesz ennek az ára (a migránskvóták teljesítésén túl is).

Kétsebességes Európáról beszélnek, de valójában a 2011-ben kicsúcsosodó európai hitelválság megmutatta, hogy eddig is soksebességes Európáról beszélünk. A gazdasági és társadalmi szakadék egyre nő az EU keleti és nyugati illetve déli és északi fele között.

Sigmar Gabriel német külügyminiszter szlovák kollégájával való találkozása után nemrég kijelentette, hogy Szlovákia lakosai „ne becsüljék le országukat, már az EU magjában vannak”. Most nézzük meg, mennyire állja meg a helyét ez a kijelentés. Nemzetközi összehasonlítás következik Szlovákia és az EU valódi magja között.

Egészségügy

Jövedelem

Oktatásügy

Van amiben már utolértük a Nyugatot – adók

Komjáthy Lóránt

Nyitókép: word.lu