Kalita Gábor: Pozsonyi anzix – tanulságokkal

Az általam felvázolt esemény olyan rettentő déltáji hőségben történt meg augusztus utolsó hetében, hogy ilyesminek a „lebonyolítása” – az említett, embert próbáló körülmények között – csak egy félőrültnek, vagy mondjuk egy politikai szélhámosnak juthat az eszébe.

Választói körúton – rövidgatyában

A műtermem, s egyben Pozsony történelmi utcája, a Duna utca közelében található élelmiszerüzlet kasszája előtt jó páran, teli kosarakkal arra vártunk, mikor is kerülünk sorra.

   

Az egy szál, apró termetű, szemüveges „kasszás” lány a fáradság, a kimerültség jelei mellett is fürgén teljesített, hiszen a másik két fizető hely üresen állt, ugyanis éppen délidő volt, s hát a reggel óta szolgálatban lévő elárusítóknak is jár egy kis deréknyújtásnyi pihenő. Na meg itt volt a váltás ideje. S éppen ekkor történt olyasmi, melynek jellemzésére a pofátlanság jelző is csak egy gyenge tea erejével érhet fel.

Egy strandkalapos, rövidnadrágos idősebb, ősz férfi lépett a kasszához, s így szólt az üzlet alkalmazottjához:

– Csak egy rövid időre tartom fel önt, szeretném megkérdezni a sorban állókat, alá írják-e a Pozsony- Óvárosi, megyei képviselői választásokra feljogosító listámat. Sajnos még kétszáz aláírás hiányzik…

Mindenkinek leesett az álla, egyedül  a kasszás kislány őrizte meg nyugalmát, s  a bepárásodott szemüvegének megtörlése után – amolyan nyugalmi állapotot diktálva önmagának  – szótlanul  folytatta munkáját. A jövendőbeli „képviselő” majd hirtelen rámutatott egy, a sorban álló emberre, akitől – gőgös, úgymond moderált, emelt hangon – megkérdezte:

-Ott, maga, aláírja a listát?

– A megkérdezett hajléktalant látásból ismertem, mivel rendszerint az András temető templomának kapujában álldogál – egy kis alamizsna reményében – misék idején.

S hogy ez az emberke milyen furfangos választ intézett  – az amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten mondás jegyében –  a rövidgatyás „képviselő” felé, legkevesebb egy Pulitzer-díjat érdemelt volna. Íme, az aranyérmes válasz:

– Na, ne mondja. Azért egy ilyen aláírásért járna nekünk valami, csak úgy „ingyé” nem fogjuk magának aláírni a „micsodáját…”

–  Az ott állók a válasz révén szinte megkönnyebbülten mosolyra gerjedtek, hiszen emberünk alaposan felidegesítette a szemtelen, kvázi képviselő urat, akinek pengeéles válasza a hangsebesség gyorsaságával meg is érkezett:

–  Kikérem magamnak. Ez törvénybe ütköző. Még a végén pénzt kér egy pőre aláírásért.

– A hajléktalan ezek után szinte már oda sem figyelt csörtetársára, két kiflijét, s aprócska sajtját a pultra helyezte, s szerény, leendő ebédkéjét kifizette a kasszás kislánynak a templom előtt összejött penzumából.

„Képviselőnk” persze nem adta fel, s hirtelen felém fordult:

-Ön, uram, aláírja képviselői ajánló listámat?

– Felelem „őnagyságának,” hogy eddig még nem vette észre, hogy számlázás közben zavarja a pult mögött üllő hölgyet, s fenntartja a vásárlókat?

– A  strandkalapos  ingerült válasza most sem maradt el, ami a – respektálom meglátását – „választékos” szóhasználattal ért véget, majd gyors léptekkel kipenderült az üzletből. Persze, még az ajtóból, amolyan rókaképet vágva, visszaszólt:

– Ez aztán a színvonal.

Egy előttem álló, idős, botjára támaszkodó néni sem hagyta szó nélkül a történteket, s hozzám szólt:

– Tudja, ismerem az illetőt, a házunkban lakik, s talán nincs ott senki olyan, akibe ez a szemtelen, szemforgató figura bele nem kötött volna. A Duna utcában az átkosban, a parkban található játszótérrel szemben volt egy pártiroda, nyugdíjas kommunisták helyi csoportjának székhelye, oda járt előadni.

Az ilyenek még ma is azt hiszik, hogy nekik áll a világ…Aztán egy mögöttem álló fiatal férfi is bekapcsolódott a beszélgetésbe, s annyit szólt:

– Ha nekünk Pozsony-Óvárosiaknak ilyen  „nyugdíjkiegészítős” megyei képviselőink lesznek, akkor bizony előre keresztet vethetünk magunkra.

Van ettől lejjebb? De mi van „feljebb? ”

Ennek a rossz múltú, kis alagsori, szemtelen figurának a közszereplése, vagyis leszereplése után az jutott eszembe, hogy nemcsak alsóbb szinteken, de Európa, s a világ sorsát meghatározó, irányító emberek vajon milyen szakmai, erkölcsi kritériumok teljesítése után juthatnak emberek millióinak sorsát befolyásoló posztokhoz, esetünkben ország irányítói, vagy Európai Uniós vezetői beosztásba.

Választ keresve – rossz hírre bukkantam. Íme, az idézet:

„ Miután Jean-Claude Juncker bejelentette, hogy a 2014-2019-es ciklus után nem vállalja tovább az Európai Bizottság vezetését, az EU jobbközép pártjait társító Európai Néppárt a kulisszák mögött sürgősen utódot keres a Néppárti Juncker helyére” – írta a Welt am Sontag.

Ez a hírecske  –  közép tájt megszakítva –  nem is lennek olyan rossz hír, hiszen Európa  épelméjű népe alig várja, hogy Juncker úr távozzon posztjáról. Hogy miért, ennek okait sokan ismerjük, hiszen a Körképen közölt, a „Miként kell újra feltalálni a spanyolviaszt” című írásomban én is részletesen ismertettem az alkoholista Juncker nem éppen liliom tiszta, korábbi pénzügyminiszteri, miniszterelnöki pályafutását.

Tehát a hatalmas példányszámú német napilap híre eddig nem is olyan bántó, ám a folytatása – finoman kifejezve – megdöbbentő:

„A párt több vezetője Christine Lagarde-nak szánja a pozíciót. A Nemzetközi Valutaalapot /IMF/ 2011 óta vezető politikus „karizmatikus, tapasztalt és jól tudja érvényesíteni akaratát, így nagyon jó választás lenne – mondják az Európai Néppárt felső köreiben.”

A tájékozottabb olvasónak nem kell körülírni az IMF „nemes” cselekedeteit, hiszen amelyik államra ráhelyezte kapzsi mancsait az IMF – lásd Görögország – annak – hosszú távra bevégeztetett.

Még szerencse, hogy Magyarország jobboldali vezetése az országot időben megszabadította a Nemzetközi Valutaalap ország fojtogató terhe alól. Jóformán Románia is belezuhant az említett „medvecsapdába,” de a Gyurcsány -féle magyar baloldal korábbi ország kiárusítói szemétségeinek láttán már átgondoltabban tárgyaltak az IMF-el.

Karizmatikus elítélt

Megdöbbenve olvastam a Lagarde asszonyról megfogalmazott véleményeket, miszerint karizmatikus. Az Európai Néppárt „felső köreinek” – lehet mosolyogni -emlékezőképessége több mint valószínű, hogy egyenlő a nullával, hiszen még a tavalyi év eseményeire sem képesek visszaemlékezni. Ugyanis éppen az elmúlt évben ítélte el az IMF vezetőjét egy bíróság, mert az eminens hölgy egy gazdasági ügyben – francia pénzügyminisztersége idején  /2009 – 2011/ nem tudta érvényesíteni az akaratát, vagyis ez az akarat nem esett egybe a közérdekkel. Ugyanis 403 millió euró kártérítést folyósított egy üzletembernek, amit tavaly a bíróság úgy ítélt meg, hogy a kifizetés – jogtalan volt. Ehhez további komment fűzése –  ugye, kedves olvasóink – nem szükségeltetik.

Ami az európai érdekek szolgálatába állított vezetők gerincességét illeti, gyönyörű szép példaként említhető José Manuel Barroso esete, akit 2014-ben Juncker úr váltott az Európai Unió Bizottságának elnöki posztján. Barroso úr milyen új foglalatosságot választott magának az Európa érdekeit védeni hivatott elnöki posztja után?  2014-ben elfogadta Amerika vezető bankjának, a Goldman Sachs-nak az ajánlatát, hogy főtanácsadói poszton abban segítse majd a bankot, hogy az minél jobban érvényre juttassa az Európával szembeni érdekeit, lásd – a sok közül  példaként felhozva – a német Volkswagen konszern elleni tengerentúli üzleti támadásokat.

Az újkeletű hír, miszerint a migránssimogató Merkel asszony tartja meg továbbra is Németországban a kancellári posztot, immár borítékolható, és hogy  a kampányban az is felmerült, hogy a magyar fóbiás Schulz, az EU parlamentjének korábbi, sokat vitatott elnöke szerette volna elfoglalni a német külügyminiszteri posztot, ez szinte már vérlázító.

Német választások: Schulz már csak a külügyminiszteri székre pályázik?

Ilyenkor gondolkodhat el az ember valójában, hogy hol vannak már azok az idők, amikor minden körülmény között Európa érdekeiért küzdő, harcoló Charles de Gaulle, Willy Brandt, Francois Mitterand urak irányították politikai tapasztalataikat, tudásukat latba vetve kontinensünket.

Helmut Kohl, a politikusok politikusa, a világpolitika példaképe nemcsak világfórumokon, Orbán Viktorral való találkozása alkalmával, de még a halálos ágyán is kimondta, hogy Európa a halálába rohan a keresztény értékrend uniós megtagadásával, törvényen kívül helyezésével, a fejnélküli migráns befogadások, kontinensünk határainak szinte szabad átjárhatósága következtében.

Ha a kedves olvasó tanulságként a fentiek alapján azt gondolja, hogy az utolsó évtizedben világrontók hada uralja a világot, gondolhatunk akár George Soros működő államrendszereket megbontó, feloszlató, csakis a profitra orientáló bűnös tevékenységére is, akkor nem is olyan biztos, hogy túlzottan eltávolodik a valóságtól.

Vagyis, lesz minek „örülnünk” a következő években, évtizedekben.

Kalita Gábor

Nyitókép: refresher.sk