Nyitókép: rt.com

 

Sokan fasiszta indulónak tartják, mások szerint az olaszok tisztelgése az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc hősei előtt. Az olasz stadionokban gyakran harsan fel a lelátókról a Lazio szurkolóinak köszönhetően. A DUNA TV dokumentumfilmje nyomán a Körkép.sk bemutatja az Avanti Ragazzi di Buda dal történetét.

 

Bár a Laziónak saját indulója is van, az ultrák szívéhez mégis közelebb áll az Előre, budai srácok! című dal, amelyet a vezérszurkoló, Fabrizio Piscitelli több mint 30 éve honosított meg a futballklub lelátóján.

 

„A szép az egészben, hogy tízen vagy húszan kezdtük el, a végén pedig már tízezren énekeltük”

 

 hirdetes_810x300  

mondta Piscitelli a DUNA TV riporterének.

 

A Lazio Sportegyesület alelnöke, Federico Eichberg leszögezi:

 

„Ez a dal a szabadságot hirdeti, és a magyar nép bátorságát, nem hirdet semmilyen más eszmét, semmilyen ellenkező előjelű diktatúrát. A szabadságot és a magyar nép büszkeségét énekli meg.”

 

A dal szövegét Pier Francesco Pingitore írta még 1966-ban, a magyar forradalom 10. évfordulóján. Elmondása szerint ma is büszke arra, hogy az olasz dalszerzők közül egyedüliként nyúlt akkor a magyar forradalom témájához. Igaz, az Avanti Ragazzi di Buda nem az eredeti dallammal vált híressé, a szöveg és a zene is kicsit módosult az évtizedek alatt.

 

Hogy az eredeti verzió miért nem vált 50 évvel ezelőtt elismerté? Mert Olaszországban az 1966-os években a jobboldalisággal mosták össze. Ehhez nem kicsit járul hozzá az a tény, hogy Pingitore a Salone Margherita színházban politikai kabarékat rendezett, és egy ilyen előadás keretében került bemutatásra a dal.

 

 

Életvezetési erkölcs

 

A Lazio Roma futballcsapatának szurkolói is nehéz napokat éltek meg. A 20 ezer fős tábor 400 vezető szurkolóját kitiltotta a klub saját stadionjából rendbontás miatt. Vannak, akiket csak azért, mert elhagyták azt a sort, ahova a jegyük szólt. A vezetőség kordonokkal vágta kisebb egységekre a szektort. Az intézkedés nem maradt következmény nélkül: a szurkolók többsége bojkottálja a hazai meccseket, a keménymagnak csak a töredéke látogat ki a meccsekre. Míg 2015-ben 5-6 ezres csoportokban indultak a mérkőzésekre, a dokumentumfilm forgatásakor, 2016-ban már csak pár százan voltak.

 

„A szenvedély tart egyben bennünket, a stadion és a csapat szeretete. De a csapaton a laziósok elsősorban a szurkolói közösséget értették, nem annyira a játékosokat. Nem az eredmény a fő. Meccset nézni? Talán még tévén sem. Most nem hagyhatom el a házat, mégsem tudok egyhelyben ülve végignézni egy meccset”

 

mondta Fabrizio, vezérszurkoló, akit mellesleg nemzetközi drogcsempészetért háziőrizetben tart a rendőrség. Ő tagadja a vádakat, egyszer az ereit is felvágta, így tiltakozva a szerinte igazságtalan eljárás miatt.

 

Fabrizio Piscitelli , a Lazio vezérszurkolója 2013-ban csapata hazai mérkőzésén. Kép: cittaceleste.it

 

Több mint egy induló

 

A nyilatkozni hajlandó szurkolók elmondják, hogy a dal sokkal többet jelent annál, mint hogy tízezren egyszerre szólaltatják meg a lelátón.

 

„Egy történelmi eseményt. Azt, hogy bátor fiatalok fellázadtak egy világbirodalom ellen, és Olaszországban a kommunista rendszer bukásának előszelét, első kísérletét láttuk benne”

 

fogalmazott Ruggero Isca, az egyik törzsszurkoló. Mások a szurkolás jelentőségét ecsetelve azt mondják, hogy Rómában laziósnak lenni „életforma, hagyományőrző csoporthovatartozás, életvezetési erkölcs”, amely megkülönbözteti őket a hétköznapi emberektől, és amelynek lényege a bátorság és a hűség.

 

Így szólt a Nélküled és a Himnusz a DAC-stadionban – Március 4-i hangulatvideó

 

Politika és foci

 

Persze, a történetből nem lehet kihagyni a politikai felhangot sem. A törzsszurkolók jelentős része a szélsőjobboldali eszmékkel rokonszenvezik, így a tévékamerák nem kevés karlendítésre hasonlító mozdulatot örökítenek meg a mérkőzéseken.

 

A dokumentumfilmben megszólaltatott egyik politológus el is mondja, hogy ezen nincs mit csodálkozni, hiszen Olaszországban a futballklubok hagyományosan valamilyen politikai irányzat körül szerveződtek, és nem a mérsékelt eszmék mentén. De nem csak a neofasizmus volt terítéken, voltak kifejezetten szélsőbaloldali szurkolótáborok is, ahol nem ritka, hogy előkerültek Sztálint ábrázoló portrék.

 

A Lazio és a jobboldal

 

A dolog érdekessége, hogy a Lazio sosem volt fasiszta klub, sőt, vezetője 1927-ben nemet mondott Mussolininek, mikor az négy másik klubbal akarta összeolvasztani. Hogy miért mossák mégis össze a szélsőjobboldali irányvonallal a Laziot és a dalt? Mert Olaszországban 1956-ban a baloldalt a kommunisták uralták, akik pedig a magyarországi szovjet beavatkozással szimpatizáltak. Velük szemben a neofasiszta fiatalok léptek fel leghatározottabban, de a magyarok mellett szervezett diáktüntetéseken a liberálisok és a kereszténydemokraták is képviseltették magukat.

 

„Nem tudom, pontosan mit gondolnak a mai, állítólag fasiszta fiatalok, de a szabadság kiáltása, karlendítés ide, karlendítés oda, biztosan hat rájuk. Nyomot kell, hogy hagyjon a fiatalokban. Akármit gondolnak is. Közösséget, testvériséget éreznek általa a hajdani magyar fiatalokkal. Az olyan fiatalokra, akiket nem valamilyen önző érdek vezet, igenis hatással van a szabadság szava”

 

mondta Pingitore, a dal szerzője a riport végén.

 

(A Dokumentumfilmben további érdekes részletek olvashatók a Honvéd csapatának „nem engedélyezett” európai turnéjáról, Puskás Ferencről és arról, hogyan is viseltetett Olaszország az ’56 után nyugatra menekülő magyarokkal szemben)

 

 

A dal egyik fordítása:

 

“Előre, budai srácok,
Előre, pesti fiúk!
Diákok, munkások, polgárok,
Felvirradt a nap végre rátok

Száz éjszakát átvirrasztottunk,
Lelkünkben él a fájdalom,
Azokról a dicső napokról,
A magyar fiatalok hajnaláról

A tömeg az utcákon vonult,
A reménycsillag szívükben kigyúlt,
Az ÁVO a rádiót védte,
Több tüntetőt agyonlőve

Emlékszem, volt egy puskád,
Lehoztad a térre, vártunk rád,
A könyveim közé rejtve,
Úgy mentünk már mi a térre

A nép most már többet akar,
A Sztálin szobor is ledőlt hamar,
A harcok az utcán elkezdődtek,
De már a katonák is velünk jöttek

Az áruló semmit sem kérdez,
Az oroszokhoz fordul éppen,
A tankok simán győztek,
Több ezren elmenekültek

A társaim a hóhérra várnak,
Kivégezték az első százat,
Elbukott a szabadságunk,
Melyre már régóta vártunk

Előre, budai srácok,
Előre, pesti fiúk!
Diákok, munkások, polgárok,
Felvirradt a nap végre rátok”

 

Körkép.sk

Nyitókép: nemzetisport.hu

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 1 olvasónak tetszik ez a cikk.