Nyitókép: körkép.sk/kpa
A Körkép.sk cikksorozatában megszólítottunk négy-négy katolikus lelkiatyát és református lelkipásztort, hogy osszák meg olvasóinkkal gondolataikat Advent alkalmából. Advent minden vasárnapján egy-egy erdélyi, délvidéki, kárpátaljai és felvidéki magyar üzenetet közlünk le.
Advent harmadik vasárnapján Magyarországról, a cecei református egyházközség lelkipásztorától, a kárpátaljai születésű Nt. Gajdos Jánostól érkezik a magyar üzenet.
Készüljünk közösen az ünnepekre!
Advent harmadik vasárnapján már egyre több helyen gyulladnak fel az ünnepi fények. Ünneplőbe öltöznek a főterek, az utcák, a kirakatok, szépen lassan az otthonok is. Már-már vakító a ragyogásuk időnként, de mindegyik azt jelzi: ünnep közeleg. Úgy hiszem azonban, hogy ezek a fények nem csupán dekorációk, hanem valahol szimbolikus jelentéssel is bírnak. Hiszen ösztönösen vágyunk a fényre, a világosságra. Amint belépünk egy szobába – különösen a téli időszakban, – az első dolgunk felkapcsolni a világítást, mert csak ezután láthatunk munkához. De nem csupán fizikai, hanem lelki világosságra is vágyunk – mert szeretnénk látni. Tisztán látni.
Az advent bizonyos értelemben erre hívja fel a figyelmünket – akarjunk látni. Akarjuk látni a valóságot. A probléma csupán azzal van, hogy a valóság nem mindig kellemes. Éppen ezért szeretjük felöltöztetni: díszekkel, fényekkel, girlandokkal. És eközben próbáljuk elhitetni magunkkal, hogy ez a karácsony más lesz, mint az előzők. Ez most tényleg a szeretet ünnepe lesz, ahol mindenkinek megbocsájtok és mindenkire mosolygok majd. Idén tényleg sikerül majd megtalálni a tökéletes ajándékot mindenkinek. Idén nem lesz ferde a fenyő, és nem is a konyhakéssel fogom befaragni a helyére. A bejgli nem reped majd meg, a gyerekek pedig vidáman játszanak majd a fa körül. Ez a mi várakozásunk, ez a mi adventünk.
Ám a legtöbbször beteljesületlen marad… Mert váratlanul betoppan a ’nemszeretem’ rokon, akire nem tudunk mosolyogni. A fenyő féloldalas és ferde, a bejgli megrepedt, a gyerekek pedig egész este veszekednek. És megállapítjuk: ez az advent is csalódás volt, pedig milyen szép lehetett volna…
Adventben Isten fel akarja nyitni a szemünket, hogy lássuk a valóságot. A valóság pedig az, hogy sötét világban élünk. Néha már bele se merünk nézni a híradóba: halál, pusztulás, természeti katasztrófák, járványok, háború a szomszédos országban. S noha ezek a hírek időnként újnak hatnak, korántsem azok, hiszen nincs új a nap alatt, írja a Prédikátor. A bűneset, majd az Édenkertből való kiűzetés óta ebben a sötét világban él az ember.
Nézzük csak meg az első karácsonyt, Jézus születésének körülményeit. Milyen világba érkezett? Erőszakosság, elnyomás, igazságtalanság, hatalommal való visszaélés, nemzetek leigázása, szegénység, gyász.
Pontosan olyan, mint ma.
Persze az ember mindig megpróbál kitörni ebből a sötétségből valamilyen módon. Várják a megoldást a szakértőktől, a varázslóktól, a tudósoktól, a bizottságoktól. Igen – mondják, – valóban sötétségben élünk, de le fogjuk győzni! Ma is ezt tesszük. Várjuk a megoldást; egyesek az államtól, a politikától, mások a gazdaságtól, megint mások a tudománytól és technológiától. De mindannyian egyetértenek abban, hogy ez a világ valóban sötét hely. Megoldás azonban nem született rá.
Vagy mégis? Csak esetleg nem vettük észre? Pedig az első karácsonyon megérkezett a megoldás! Ézsaiás próféciájában így olvasunk erről:
„A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát, a homály földjén lakókra világosság ragyog. […] Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk.” Ézsaiás 9:1, 5a
Jézus születésekor nem történt más, minthogy Isten kívülről belenyúlt ebbe az emberi világba. Mert belülről – saját erőnkből – nem tudunk úrrá lenni a sötétség felett. De Isten igen! A mi adventi fényeink azt a világosságot szimbolizálják, amely Jézus Krisztusban érkezett, hogy ragyogjon a sötétségben!
Az advent nem csupán a várakozásról szól, hanem a beteljesedésről is – Isten ígérete beteljesült. A világosság megérkezett és ma is ragyog! Nincs más dolgunk, csak elfogadni Őt. Akkor lesz igazi adventünk és ünnepünk, ha ezt felismerjük: nem attól lesz szép és ünnep, amit mi teszünk – hanem attól, amit Isten tett értünk!
Áldott adventet, elcsendesedést, találkozást a megígért és megérkezett Fiúval, Jézus Krisztussal!
Gajdos János, Cece
Cece nagyközség Fejér megye déli részén helyezkedik el, Székesfehérvár és Szekszárd között félúton. Gajdos János Kárpátalján született, lelkészi tanulmányait Sárospatakon végezte, 2015-től látja el a lelkészi teendőket a Cecei Református Egyházközségben.
Kapcsolódó tartalom:
Adventi magyar református üzenet: “Mi egy örök adventben élünk”
Megosztás:
Címkék: advent adventi magyar üzenet adventi üzenet cece Főoldal gajdos jános Jézus karácsony Kárpátalja készülődés református Sárospatak
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.