Választások után: Keresett és keresetlen gondolatok

Eltelt már egy kis idő a választások óta, érdemes egy kicsit visszatérni hozzájuk. Megpróbálok megmutatni néhány olyan szempontot, amelyek vagy kimaradtak az eddigi értékelésekből, vagy nem voltak bővebben kifejtve, vagy az én sajátos nézőpontomat tükrözik:

A két, magyarokat megszólító párt nem nagymértékű szavazatcsökkenéséről összehordtak hetet-havat, ezért kénytelen vagyok rávilágítani egy fontos momentumra ennek kapcsán. Ez pedig az asszimilációs népességfogyásunk. Tíz évenként minimum 50 ezerrel szoktunk kevesebben lenni, és ez nem egyszerre születik a népszámlálások alkalmával, hanem folyamatosan, csak akkor tárul fel előttünk.

Kevesebben vagyunk, mint azt gondoljuk

    

Most félidőben vagyunk, s körülbelül 25 ezerrel lehetünk kevesebben, mint a korábbi két parlamenti választás alkalmával. A fogyás elsősorban az idősebb korosztályt érinti, tehát a magasabb választási részvételt adókat, akiknek akár 60-70%-a is választó lehetett korábban, ami nagyjából 15-20 ezer.  A két, magyarokat megszólító párt választóinak fogyása bőven belefér ebbe a számba.

Ami az MKP-t illeti, az a kb. 4 ezres fogyás még alatta is marad az elvileg rá eső résznél, különösen akkor, ha joggal vélelmezzük, hogy az idősebb korosztály tagjai közt jóval nagyobb a szimpatizánsi köre, mint a Most-Hídnak.

Ezért az eredményeket egyik párt esetében sem kell tragédiának felfogni, az MKP esetében pedig különösen nem. Az MKP eredményét elsősorban annak fényében tartom jónak, hogy be kell vallanom, az autonómia-koncepció miatt egy 3,5 %-os eredmény sem lepett volna meg. Emlékezzünk csak, milyen mértékű lejáratása folyt itt az elmúlt években a kifejezésnek és az intézménynek is. Tehát nem látom igazoltnak, hogy az emberek több mint felének, valami különösebb problémája lenne az autonómiával.

A kifejezés kerülése persze érthető volt, de most már ezt az óvatosságot is meg lehet haladni. Ami a két párt magyarok közti népszerűségét illeti, sok a félreértés körülötte: lásd például Solymos Lászlót, aki úgy hiszi, hogy a Most-Híd több magyar szavazatot szerzett, mint az MKP. Vagy a napilap egyik publicistáját, aki úgy látja, hogy az MKP most először előzte meg a Most-Hidat a magyarok közt.

Az MKP mindkét alkalommal bőven megelőzte a Most-Hidat

A keveredés okai a két korábbi választásokkor történt érzékcsalódásokra vezethetők vissza, amelyek szintén nem számoltak az asszimilációs fogyással. A népszámlálás 2011-ben volt, tehát sem a 2010-es, sem a 2012-es választások idején nem ismertük az adatokat, mindenki 10% körüli magyarral számolt, én magam is. Így aztán az MKP mindkét alkalommal mért 4,3 %-os eredménye arra engedett következtetni, hogy a Most-Híd az erősebb magyar vonalon. Amikor aztán napvilágot látott, hogy csak 8,5 %-on vagyunk, senki nem vetítette ezt a korábbi választások időpontjára.

Az MKP tehát mindkét korábbi alkalommal bőven megelőzte a Most-Hidat. Ha a 8,5-ből 4,3 % volt az övé, az több, mint a szavazatok fele. Arról nem is beszélve, hogy a 4,2 %-os maradék sem csak a Most-Hídé, hanem kapott belőle szinte az összes szlovák párt is – a magyarok kb. 10 % szokott szlovák pártra szavazni, ez már a 90-es években is látszott.

Hasonló a helyzet most is. Már nem vagyunk 8,5 %-nyian, inkább csak 8,1-8,2 %, ezen lehet osztozkodni. A pontos számok persze nem ismertek, de az MKP most is viszi kb. a felét, a maradékon pedig az összes többi párt osztozkodhat. Nyilvánvaló, hogy a Most-Híd minden esetben csak szlovák szavazatokkal lépte át a bejutási küszöböt.

Az MKP számára kedvező jelenség, hogy zajlik egyfajta átrendeződés a két párt között a tömb magyar vidékeken. Úgy látszik, hogy egyre kevesebbek számára vonzó az a vegyes világ, amit a Most-Híd próbál ide „oktrojálni“. Hisz még a mai napig is az ilyen területen élő, elsősorban falusi emberek teljes értékű magyar világot, közéletet, kultúréletet tudnak élni. Ettől a magyar világtól való elmozdulás a vegyes világ felé, lényegében az asszimilálódás felé tett elmozdulás.

A vegyes nem végső, hanem köztes állapot

A vegyes sosem lehet állandó állapot, csupán egy köztes állomás. Ez egy olyan bázis, ami bizakodásra adhat okot MKP-s körökben. Ne feledjük, a párt belső élete, programalkotó munkája területén való előrelépése, a legjelentősebb volt minden Trianon utáni pártmunkát belevéve. Két alapvető fontosságú koncepciót tett le a párt a felvidéki magyarság asztalára. Először a Baross Gábor tervet említeném, amely Farkas Iván, a párt gazdasági alelnökének nevét dicséri. S a párt nem volt szűkkeblű, mert a közgazdász-társaság égisze alatt lett közreadva és „társadalmasítva“. Külső szakembereket is bevonva, sőt Most-Hidasok előtt is nyitva az ajtó, lévén egy nyitott anyag.

De a legjelentősebb mindenképpen a párt autonómia-koncepciója, mely alkalmas arra, mint ahogy az más kisebbségek esetében is bizonyítható, hogy megállítsa az asszimilációt, bebiztosítsa a felvidéki magyarság fennmaradását. Hatalmas jelentőségű előrelépésről van szó, mely történelmi távlatokból is látszani fog. Berényi József  pártelnök, s a két fiatalember /Horony Ákos, Lancz Attila/, valamint a koncepció koordinátora, Öry Péter e miatt lelkiismeret furdalás nélkül, büszkén állhat a történelem ítélőszéke elé.

Ami a választási sikerességet illeti, az relatív dolog. Attól függ mi a mérce?! Már említettem a 3,5 %-os félelmemet. A mostani választási küszöb 5 %-os, azt nem sikerült átlépni, de a parlamenti részvétel a kisebbségek fennmaradása szempontjából lényegtelen dolog. A Dél-Tiroli Néppárt sosem lesz/volt parlamenti párt /esetleg egy regionális képviselőt küldhet oda/ mégis mindent elért etnikai közössége számára. Csak erős szív és akarat, világos célok, s hatékony eszközrendszer kérdése az egész. Ha választanom kéne az autonómia-koncepció és a parlamenti részvétel közt, az előbbit választanám, mert az a jövőre tekint, az utóbbi csak a mára.

S különben is a Most-Híd bekerült! Nem olyan rossz eredménnyel. Az, hogy kivel megy kormányra, engem különösebben nem izgat. Ha a magyar érdek megkívánja, akár Kotlebáékkal is mehet. /Már csak az elherdált, elmúlt négy évet nem értem, amikor is sokkal jobb kondíciókkal tudott volna kormányba lépni!/ A kormányra lépés teljesen beleillik a Most-Híd koncepciójába, ezért logikus lépésnek tűnik.

Persze nem tudjuk még mi volt az ajánlat a jobboldali pártok részéről a kisebbségi ügyek területén – s persze ott van még a parlamenti matematika. Ami a kormányprogramból és a Most-Hidas kommunikációból kiviláglik, az nem tűnik soknak.

A lényegről lehet, hogy nem is beszéltek

A Most-Híd legértékesebb kisebbségi programpontja a Kisebbségi törvény, ami egy magyarországi és szerbiai típusú kulturális önigazgatást sugall. Ez igazi eredmény lett volna, de azt sem tudni, hogy egyáltalán szóba hozták-e. A kis lépések híveinek mondom, hogy az asszimiláció közben vágtat, hogy kívánják így utolérni?

A választási kampány kapcsán meg kell említeni az Új Szó szerepét, amely pont azt csinálta, amit a korábbi kampányok idején is, s egyébként a választások közti időben is: folyamatosan az MKP ellen dolgozott. A lapba rendszeresen ír a Most-Híd értelmiségi sleppjének három tagja, Gál Zsolt, Solymos tanácsadója, Ravasz Ábel „programfelelős“, Nagy András, A. Nagy László fia. MKP-s vonalról senki.

A 2010-es választások kampánycsendjében, a szombati választásnapi számban hozott egy MKP-t lejárató olvasói levelet egy sértett személy részéről, aki elvesztett egy polgármester választást egy MKP-ssel szemben. Tavaly ősszel, Nagy József Most-Hídas EP- képviselő keltette, brüsszeli autonómia-tervezet bemutató kapcsán, Schöpflin György megjegyzései miatti botrány után, a főszerkesztő külön jegyzetben írta meg, hogy az MKP-ra nehéz hónapok várnak a választásokig. Így is lett, minden lehetséges alkalmat felhasználtak az MKP ellen.

Az MKP-nak van növekedési potenciálja. A fő probléma, hogy nincs nagy terítésű sajtója. Így járt a FIDESZ is, mikor az első Orbán-kormány egy minden területen sikeres négy év után elvesztette a választásokat. Aztán megteremtette a saját sajtóját. Az internetes és a heti médiumok ezt a problémát nem oldják meg önmagukban. Két lehetséges megoldás van: napilap, vagy inkább határon átsugárzó televízió.
Könözsi