Az idősebbek bizonyára még emlékeznek Billy Wilder amerikai filmrendező 1958-ban forgatott nagy sikerű vígjátékára, amelyben Marilyn Monroe, Tony Curtis és Jack Lemmon alakította a három főszereplőt.

 

A történetben a két muzsikus férfi csak nőnek öltözve talál magának munkát egy női zenekarban, ráadásul egy gyilkosság szemtanúiként menekülniük kell a gengszterek elől, akik végezni akarnak velük.

 

Az egyik nőnek öltözött férfiba (Jack Lemmon) beleszeret a milliomos Osgood, és amikor a gengszterek felismerik a szemtanúkat és üldözőbe veszik őket, akkor az ő csónakján menekülnek. A film azzal ér véget, hogy Osgood feleségül kéri „szerelmét”, aki kénytelen bevallani, hogy ő nem is nő, hanem férfi, mire Osgood csak annyit jegyez meg: „Nem baj drágám, senki sem tökéletes”.

 

 hirdetes_810x300  

Több, mint negyed százada a politikában

 

Nos, a jelenlegi szlovákiai politikai helyzetet és benne Bugár Béla csűrdöngölőjét látva óhatatlanul ez a mondat jut az eszünkbe, ha a világhálón szembesülünk a több mint negyed százada a csúcspolitikában lavírozgató politikust védelmező rajongóinak megingathatatlan véleményével.

 

Az sem zavarja őket, hogy azok a liberális értelmiségiek – elsősorban szlovákok, de néhány magyar is akad köztük –, akik még nemrégen is szinte tömjénezték őt, mostanában elképedve, sőt megdöbbenve írnak róla és korábban hirdetett elveinek elárulásával vádolják őt.

 

Már Hunčík sem érti

 

Még a MOST-HÍD „szellemi atyja”, Hunčík Péter pszichiáter is értetlenül áll a 180 fokos fordulat előtt, de ami leginkább meglepő, a MOST-HÍD egyik legfontosabb szócsöve, az Új Szó is beállt a kritikusok táborába. Úgy tűnik azonban, hogy a pártelnököt mindez nem zavarja különösebben, hiszen sok jel utal arra, hogy a Smerrel való együttműködés lehetőségét már a választások előtt komolyan fontolóra vette, és csupán elterelő hadműveletnek szánta azokat az egyébként sem túl őszintén hangzó kijelentéseit, hogy érdekében áll egy jobboldali kormány tagjaként leváltani a Fico vezette politikai garnitúrát.

 

Ha egy más összetételű parlament áll össze, talán nem is kellett volna így színt vallania, de a hatalomba kerülés vágya a vegyespárt jó néhány vezetőjét olyan erősen motiválhatta, hogy a Smerrel kötött házasságot még annak árán is vállalták, hogy a nászágyat egy olyan politikai kurtizánnal kellett megosztaniuk, mint a felvidéki magyarok ősellenségének számító Szlovák Nemzeti Párt.

 

Bár őszintén szólva, igazából nem is tudni, hogy mi a valódi szereposztás, azaz: ki a menyasszony és ki az alkalmi ágyba fekvő? A Sieť (Háló) pártnak pillanatnyilag a nyoszolyólány feladatköre jutott, és ma már több mint valószínű, hogy önálló frakciója sem lesz a törvényhozásban, pedig a párt elnöke, az amerikai egyetemeket is megjárt ambiciózus Radoslav Procházka az utóbbi időben sokkal magasabbra tört, mi több, még az ellenzék vezérének a szerepkörébe is beleképzelte magát.

 

Túl sok az eszkimó…

 

A miniszteri helyek elosztása nem okozott különösebb meglepetést, az a körülmény pedig, hogy a MOST-HÍD az igazságügyi és a környezetvédelmi tárca mellé öt államtitkári posztot kapott, lehetőséget kínált azoknak a hoppon maradt képviselőjelölteknek is, akiket a szlovák választók egyenes ágon kigolyóztak preferenciaszavazataikkal: Csicsai Gábornak, Vörös Péternek és Pfundtner Editnek – így valamelyest megnőtt a magyar nemzetiségű honatyák száma a parlamentben.

 

Paradox módon a választások eredményeinek kihirdetésekor az MKP-t még temetni igyekvő Simon Zsolt volt az egyetlen, aki Bugár Béla pálfordulását regisztrálva bejelentette távozását a pártból, és nem elképzelhetetlen, hogy valamiféle agrárpártot szervez majd, amivel tovább bomlasztja a felvidéki magyarság sorait. Persze a parlamentet nem kívánja elhagyni, ahogy a Hálóból távozott képviselők sem, mert ezekben a zűrzavaros időkben mégiscsak biztonságos helynek tűnik a pozsonyi várdombon álló épület.

 

Kérdezhetnénk persze, hogy mivel magyarázható mindez? A MOST-HÍD-dal meglehetősen szoros viszonyban álló Paraméter.sk portál ismertette a Nový Čas napilap egyik cikkét, amelyből kiderül, hogy az SNS elnöke, Andrej Danko és a MOST-HÍD alelnöke, Solymos László leendő környezetvédelmi miniszter már huzamosabb ideje szoros kapcsolatban áll egy Szlovákiában tevékenykedő albán vállalkozóval, és ennek köszönhetően ők is közeli viszonyba kerültek egymással, ami valószínűleg magyarázatot adhat arra, hogy a MOST-HÍD és az SNS ilyen simán szövetséget kötött.

 

A közös biznisz már régen mehet

 

Nem kizárt, hogy már régóta üzletelnek egymással, de kétségtelenül a legnagyobb bulijuk ez a mostani döntésük volt. Igaz, ez önmagában még nem indokolná a párt vezetésének harakirijét, de a MOST-HÍD árnyékában meghúzódó gazdasági és pénzügyi körök érdeke nyilván kényszerítő erejű lehetett, hiszen már a 2009-es „zászlóbontás” hátterében is sokan őket vélték felfedezni.

 

Olvashattunk arról, hogy a Slovnaft vezére, Világi Oszkár is arra „buzdította” Bugárékat, hogy vállalják a kormányba lépést, de ezt nehéz lenne bizonyítani, tehát csupán feltételezhetjük, hogy erre sor került. Az viszont tény, hogy maga a pártelnök fogalmazott úgy, hogy a nagyobb rossz elkerülése végett választotta a kisebb rosszat, mert ő „felelős” politikusként az ország stabilitásában érdekelt és ezen az áron is szerette volna kivédeni azt, hogy az esetleges időelőtti választások nyomán még inkább megerősödjenek a szélsőséges erők.

 

Van aztán egy olyan szempont is, amelyet talán nem lenne szabad figyelmen kívül hagyni. Ha alaposabban körülnézünk a törvényhozásba került szlovákiai pártok háza táján, akkor sok zavaró körülményt vehetünk észre.

 

Az SaS önjáró formáció

 

A legerősebb ellenzéki párt, az SaS nem tűnik stabil politikai formációnak, ráadásul a pártelnök, Richard Sulík jelenleg is ez Európa Parlament képviselője és nem is kíván visszatérni Szlovákiába, így legfeljebb csak „távirányíthatja a pártját és a szlovák ellenzéket.

 

Az SaS egyéként is eléggé „önjáró” formáció, bármikor képes lenne kormányt buktatni, ahogy azt egyszer – 2011 őszén – már megtette. Az OĽANO-NOVA konglomerátum is olyan képződmény, amely kritikus helyzetekben kisebb darabokra hullhat. Az egyik pártvezér, Igor Matovič gyakran ölti magára az udvari bolond sipkáját; komoly igazságokat mond ki, de szerepéhez illően nem akar felelősségteljesen cselekedni, emiatt politikustársai nemcsak bizalmatlanok vele szemben, de még a kijelentéseit is bagatellizálják.

 

A tömörülés másik alkotórészének a vezére, Daniel Lipšic sem megy a szomszédba egy kis demagógiáért, és ennek köszönhetően elég szép számú preferenciaszavazatot sikerül begyűjtenie egy-egy választás során. Miniszterként (2002-2006 között igazságügyi, 2010-2012 között belügyminiszter volt) korábban kétes döntései is voltak, de ezek a botrányok még nem kezdték ki a tekintélyét, sőt ő is arról álmodozott, hogy az ellenzék vezére lehet.

 

Boris Kollár homályos céljai

 

A Boris Kollár vezette SME Rodina tömörülésről korábban már megírtuk, hogy teljesen homályosak a politikai céljai és nem tudható, hogy milyen elvek alapján verbuválódtak a képviselői egy táborba.

 

A Kotleba-féle szélsőségesnek, sőt rasszistának, fasisztának nevezett párttal természetesen senki nem kíván közösséget vállalni, de könnyen megeshet, hogy időnként „besegít” majd a kormánykoalíciónak és ezzel akár még a négy évig tartó kormányzást is biztosíthatja a számára. Már csak azért is, hogy a következő választások során még jobb eredményt érjen el.

 

Nyilván sok botrányos dolgot fognak majd a párttal összefüggésbe hozni, ezzel el lehet terelni a közvélemény figyelmét is a kevésbé látványos korrupciós esetekről. Mert ugye az már most borítékolható, hogy az oly fennhangon meghirdetett korrupcióellenes célkitűzésekből vajmi kevés valósul majd meg, sőt talán éppen azokat fogják leginkább megvesztegetni, akik a kampányukban lépten-nyomon ezt hangoztatták.

 

Bugár elvtelenségében céltudatos

 

Végeredményben Bugár Béla és társai döntése, jóllehet elvtelen volt, de egyszersmind nagyon is céltudatos: addig, amíg még lehet – megmaradni a hatalomban, aztán utánunk a vízözön.

 

Ha feltételezzük, hogy a következő parlamenti választásokra 2020-ban kerül sor Szlovákiában, akkor Bugár Béla éppen betölti 62. életévét és 30 éves politizálás után nyugdíjba vonulhat. Ő világéletében a négy éves ciklusokban gondolkodó politikusok egyik markáns képviselője volt, aki emellett elsősorban arra törekedett, hogy a választók körében népszerű legyen és különösen ne haragítsa magára a sajtót sem.

 

Mindenképpen alkalmasnak bizonyult annak a szerepnek az eljátszására, amelyre a háttérben meghúzódó erők kiszemelték. A felvidéki magyar választókat úgy sikerült megosztania, hogy a híveinek igazából semmi kézzelfoghatót nem ígért, csupán morzsákat hullajtott az őt vakon követő polgármestereknek, miközben teljesen lezüllesztette a felvidéki magyar politikai érdekképviseletet.

 

Hogy ennek ellenére még mindig sok magyar hisz neki és ha úgy adódna, ismét csak rá szavazna, az már pszichiátriai és lélektani probléma.

 

HOMÉROSZ

 

Nyitókép: DenníkN

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!