Mikuláš Dzurinda a Postoj.sk-nak: Féltem Szlovákiát

 Szlovákia kétszeres miniszterelnöke hosszú interjút adott a Postoj.sk-nak. A mai politikai viszonyok között különösen érdekes olvasni az SDKÚ volt elnökének, Szlovákia korábbi kormányfőjének véleményét a migránsválságról, Orbán Viktorról, a V4-ekről, a mai belpolitikáról és jövőbeli terveiről.

Az interjú legérdekesebb részeit szemléztük.

Az összeesküvés elméletek a populizmus erősödésének termőtalaját jelentik. Az emberek egyre kevésbé hisznek bármiben, amit az egyes intézmények mondanak. Amikor Ön kormányfő volt, az amerikaiak megtámadták Irakot, amit Ön is jóváhagyott, miközben a háborút alátámasztó érvekről később kiderült, hogy helytelen, kitalált történetek voltak. Nem gondolja, hogy ez a hiba volt az egyik elindítója a manapság tapasztalható, rendszerrel szembeni bizalmatlanságnak?

    

Az elit folyamatosan csődöt mond, de teljesen más okból, mint amit ön említett.

Éspedig?

Azért, mert félnek elmondani az igazat és viselni a felelősséget érte.

Tehát továbbra is kiáll amellett, hogy Szaddámot el kellett mozdítani, csak másképp kellett volna mindezt megindokolni?

Pontosan. Tudja, én csak egy „politico piccolo” vagyok, Szlovákiából vagyok és 170 centiméter magas vagyok. Nem dicsekvésből mondom, de egy árva szóval sem mondtam soha arról, hogy Irakban vegyi fegyverek lennének. Azt mondtam, hogy a Szaddám Husszeinhez hasonló elmebetegek nem támogathatják a terrorizmus vagy az Ikertornyok elleni támadáshoz hasonló merényleteket.

Azok ugyanis nem maguktól dőltek le, valahol kitervelték, bizonyos ideológiailag azt támogatta. Ma is meggyőződésem, hogy helyesen cselekedtünk.

De mikor láttam Barack Obamát, hogyan hátrál ki az egészből, és hogyan beszélt az oroszokkal való kapcsolatok újraindításáról, az Irakból való katonai kivonásról, amiért végül Nobel-békedíjat kapott, rossz érzésem támadt. Az oroszok ma lovon vannak, a Közel-Keleten a helyzet romlott. Isszuk a levét annak, hogy nincs irányítás.

Igen, az elit csődöt mondott, mert semmi másra nem vágynak, csak hogy megválasszák őket újra és újra. Ez egy beteg dolog.

…Líbiában káosz van, nemrég még az a veszély fenyegette az országot, hogy az Iszlám Állam hatalmába kerül. A migránsválság egyik oka, hogy Líbia – ami azelőtt egyfajta védőfalként működött – mint állam összeomlott. Nem volt ez egy rossz döntés emiatt is?

Bár én nem támogattam különösebben ezt a beavatkozást, nem vagyok biztos abban, hogy ki lehet jelenteni, hogy rossz döntés volt.

Miért?

Mert nem ismerünk más alternatívát. Meddig tudta volna Kaddafi kezében tartani a hatalmat? Mennyire változtatott volna a migránsválságon, ha ma, mint látjuk, a menekültek Szíriából, Irakból és az afrikai országok csaknem feléből jönnek? Ez a migráció előbb utóbb bekövetkezett volna. A közösségi oldalak korában, amikor Afrikában mindenkinek van mobiltelefonja, az információterjedés hihetetlenül felgyorsul, ezt nem lehet megakadályozni. Az afrikaiak tudják, hogy Európában összehasonlíthatatlanul jobb az élet.

(…)

Miben látja a legnagyobb hibát?

Az “üdvözlőkultúra” bevezetésében.

(…)

A visegrádi országok képesek voltak megegyezni és közösen léptek fel a kötelező kvóták ellen. Néhányan ezt a V4 sikerének könyvelték el, mások ellenben Közép-Európa zátonyra futását és a szolidaritás feláldozását látták benne. Hogy látja Ön?

Mindkét nézőpontban van valami. Orbán Viktor nemrég odajött hozzám és megkérdezte, hogy mit gondolok a V4-ről. Nem volt sok időnk, így sietve mondtam: “Első alkalommal léptek fel politikailag, ezúttal nem az autópályák, hidak és infrastruktúra építése, EU-alapok vannak középpontban. Tudatosítani kell, hogy először fordult elő, hogy politikailag is egyesültek.”

De mást is mondtam neki: a kérdés az, hogy jól céloztak-e, ezen még egy kicsit gondolkoznék. Orbán nem reagált, amit értékeltem. Úgy gondolom, hogy megértette.

Ezt hogy érti?

Teljesen rendben van, ha a V4 közösen lépnek fel, nem kell rá rögtön úgy tekinteni, mintha veszélyes ellensúly alakulna Németországgal és Franciaországgal szemben, elvégre nem vagyunk cukorból. Másokat meg az idegesít, hogy Merkel szinte állandóan kettesben egyeztet Hollande-val, néha az olasz Renzit is elhívják, hogy ne nézzen ki az egész olyan rosszul.

Miért ne csinálhatnánk valami hasonlót Közép-Európában?

Tehát nagyra tartja Közép-Európa önbizalmának erősödését?

Azt igen

És mi az, ami zavarja?

A gond az, hogy nem vagyunk játékban és nem kínálunk megoldásokat. Amikor most azt olvastam, hogy Robert Fico decemberre valamilyen hatékony szolidaritást dolgoz ki a migránsválságra, majdnem fenékre estem. Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek.

Hogy készültünk fel az elnökségre, ha nem jöttünk elő ezzel még az elején? Azon csodálkozok, hogy miért nem a V4 országai beszélnek a közös európai hadseregről Franciaország és Németország helyett.

A kvóták nekem sem tűntek optimális megoldásnak és én is abban a hitben éltem, hogy a menekültpolitika minden állam nemzeti ügye. Nincs abban semmi rossz, hogy ez ügyben bírósághoz fordultunk. Politikailag viszont elfogadhatatlan, hogy nem kínálunk alternatívát. Az elején el kellett volna mondani, hogy Európa befogadó-kapacitása korlátozott, ezért egységes megoldást kínálunk. Ezt vártam a V4-től.

 (…) Angela Merkel most azzal a tervvel állt elő, hogy Afrikában biztonsági zónákat kellene kialakítani a migránsok részére, ezzel korlátozva beáramlásukat Európába. Van az EU-nak erre hadi, technikai és politikai kapacitása?

Valamit elárulok. E mögött a gondolat mögött nagyrészt az én think tankem áll (szerk. meg. Mikuláš Dzurinda jelenleg a Wilfried Martens Központot vezeti, mely az Európai Néppárt agytrösztje). Nem igazán kürtölöm világgá, de büszke vagyok rá.

(…)

Nem lóghatunk állandóan Erdogan gatyamadzagján még ha egy szuper demokrata is lenne. Nézze meg a várható demográfiai adatok alakulását Egyiptomban. El tudja képzelni mi vár ránk, ha Afrikában továbbra is a Boko Haram fog garázdálkodni? Vagy ha megmozdul majd az egész szubszaharai Afrika?

Bármilyen nehéz is lesz ez mind háborúilag, mint technikailag, és legfőképpen politikailag, más megoldást nem látok. Arra van szükség, hogy az illetékes kormányok beleegyezésével kiépítsük ezeket a biztonsági zónákat – vagy nevezzük akár városkáknak –, amelyek katonákkal lennének védve, és a menekültek itt normálisan élhetnének: nevelhetnék a gyerekeiket, akik iskolában járhatnának. Legalábbis addig, amíg el nem bánunk a gyilkosokkal.

(…)

Milyen érzése van a jelenlegi szlovák politikát látva?

Nagyon rossz, féltem Szlovákiát. Borzasztóan sajnálom, hogy kifolynak a kezeink közül a dolgok. Banálisan kezdem. Amikor Robert Fico kiosztott engem, hogy szerelőcsarnokot csináltam Szlovákiából, akkor látni kell azt is, hogy ő az eltelt évek alatt egy centimétert sem haladt előre. Mi a ciklusunk vége felé kialakítottuk a képzés növelését erősítő reformot. Manapság viszont nem látom, hogy új technológiai központok nyílnának, épp ellenkezőleg, a csarnokok nem hogy fogyatkoznak, hanem egyre több van belőlük.

De jobban aggaszt engem az, hogy Európa pereme felé sodródunk, és fennáll a veszély, hogy kiesünk az extraligából. Amikor látom, hogy milyen bambán viselkedünk, és milyen bután szidunk más politikai vezetőket, például Robert Fico és Theresa May esete, akkor félek. Nem volt könnyű eltüntetni a fekete lyukat Európa közepéről.

Nem túlzás a jelenlegi kormányt a mečiari korszak 90-es éveihez hasonlítani?

Egyszerűen nincs jó érzésem. Megszólal az ösztön bennem, az utcáinkon megjelentek a vastagnyakúak. Nemrég Besztercebányán sétáltam, és mutatták nekem, hogy melyik üzletet melyik maffiózó szponzorálja. Önök nem látják? Kezd déjà vu érzésem lenni.

(…)

Hisz abban, hogy a jobboldalon létrejöhet valami, ami megfelel az ön elképzeléseinek?

Muszáj. A kérdés az, mikor kerül rá sor, és mennyibe fog kerülni ez az alternatíva. Ma még azonban nem látom a születését sem.

Gondolkodik azon, hogy újra hozzájárulna egy ilyen változáshoz? A TA 3 televízióban nemrég nem utasította ezt el.

Azon gondolkodom, hogy mit tehetek. Volt egy kísérletem a legutóbbi parlamenti választások előtt is, csak nem kürtöltem világgá. Komoly játékosokat próbáltam összehozni.

(…)

Ez egy új párt születését is jelentheti?

Jelen pillanatban nem kívánok ehhez többet hozzátenni. Ha döntök, eldöntöm.

(…)

Eredeti forrás: postoj.sk

Fordította: Körkép.sk

Nyitókép: postoj.sk