Cziprusz Zoltán: A jövő a fiataloké. Főleg, ha tesznek is érte

Interjú Cziprusz Zoltánnal, a Via Nova országos alelnökével.

Az utóbbi időben az ember lépten-nyomon fiatalok kulturális- és sport-rendezvényeivel találkozik mifelénk. A VIA NOVÁ-s fiataloknak a gömöri régióban ma már komoly nevük van. Súlyukhoz mérten részt vesznek a közélet alakításában is. Közülük kérdezem Cziprusz Zoltánt, a VIA NOVA országos alelnökét, aki a regionális közélet mellett ma már jelen van az országos politika alakításában is.

Ön többek között városi képviselő Rimaszombatban. Mit tud elérni egy fiatal képviselő egy olyan városban, melynek az eredményei a különböző értékelések alapján országos viszonylatban nem a legkedvezőbbek?

   

Minden képviselő hasznos tud lenni a városában, amennyiben van benne ambíció és lelkesedés a város ügyei iránt. Jómagam 25 évesen, városunk történelmének legfiatalabb képviselőjeként kerültem be a testületbe. Próbálok új gondolatokat és lendületet vinni a testület életébe, megpróbálom felhívni a figyelmet azokra a problémákra, amelyek az itt élő fiatalokat a leginkább sújtják. Ilyenek a megélhetési gondok, a munkahelyek hiánya, a lakásproblémák, stb.

Már a kampányban is elsődleges célomnak a fiatalok kedvező lakásteremtési lehetőségeinek a javítását tűztem ki. Sokan 30 évre eladósítják magukat kölcsönökkel, vagy pedig nagyon drága albérletben laknak. Úgy gondoltam, ha sikerül kedvező árú lakásokat biztosítani, már tettünk egy lépést az irányban, hogy a fiatalok itthon maradjanak. Ezt a tervemet a képviselőtestület elfogadta, és miután el fog hárulni minden bürokratikus akadály, idén tavasszal elkezdődhet 34 modern bérlakás felépítése Rimaszombatban.

Ön fiatalon az MKP országos elnökségének is a tagja. Hogy látja, mire lenne szükség a fiatalok és az MKP együttműködése terén, hogy a következő parlamenti választásokon bekerüljön a parlamentbe?

Az MKP egy természetes megújuláson megy keresztül, aminek személy szerint nagyon örülök. Viszont ez alapból még nem oldja meg a problémát, ugyanis a probléma sokkal mélyebb és tagoltabb.

Az első igen komoly gond, hogy sajnos a felvidéki magyarság lassan kezd három párhuzamos társadalomba tagolódni, és ezáltal teljesen felmorzsolódni.

Az első csoportot azok képezik, akik az asszimiláció irányába vették az irányt. Ez ellen már megtanultunk harcolni, de sajnos a folyamatot megállítani nem sikerül.

A másik csoport a fiataljaink külföldre, Nyugat-Európába, de még nagyobb számban Magyarországra való elvándorlása. Ez egy újabb keletű, de annál veszélyesebb irány, amivel igazából még csak ismerkedünk, de megállítására, vagy lassítására eddig nem láttam lépéseket sem a politika, sem a civil élet irányából. Sajnos itt veszítjük el értelmiségi magyar fiataljaink nagy részét.

A harmadik csoportot pedig azok képezik, akik itt, Szlovákiában szeretnének megmaradni magyarnak. Sajnos az első két csoport olyan mértékben gyöngíti őket, hogy ha nem jön létre összmagyar összefogás, akkor belátható időn belül „eltűnünk”.

Én úgy látom, hogy ez itt az alap probléma, és nem az, hogy az MKP hogyan éri el az 5%-ot.

Hogy látja a Most-Híddal, és a szlovák pártokkal való együttműködést?

Az elmúlt hét év politikai szembenállása nagyban hozzájárult és meggyorsította az előző kérdésben felvázolt folyamatokat. Sajnos, odáig jutott a két párt és a két tábor, hogy egyik napról a másikra a kibékülés, és a felvidéki magyar társadalmi egység újbóli megteremtése szinte lehetetlennek látszik. Viszont ha a felvázolt problémákat sikeresen meg akarjuk oldani, akkor legalább egy minimális szintű együttműködés megkerülhetetlen.

Minden olyan szlovák párttal fel kell tartani az együttműködést, amely az itt élő magyarokra egyenrangú partnerként tekint. Ha ez így lesz, akkor a megyei választásokon, mondjuk Pozsony megyében, elősegíthetik minél több magyar nemzetiségű jelölt mandátumszerzését.

Lesz együttműködés a megyei választásokon a régiókban?

Gyakorlatilag három választókörzet van Szlovákiában (Dunaszerdahely, Komárom, Párkány), ahol függetlenül a magyar jelöltek számától, valószínűleg magyar nemzetiségű jelöltek nyernek. A további 17 járásban, ahol érdekeltek vagyunk, mindenhol érvényes, hogy amennyiben több magyar jelölt indul, mint a megválasztható képviselők száma, radikálisan romlik a magyarok bejutási esélye a szlovák jelöltekkel szemben.

Ezért amennyiben komolyan gondoljuk, hogy minél több magyar megyei képviselő legyen, elkerülhetetlen az egyeztetés a két párt között. Nem azt mondom, hogy ennek automatikusan mindenhol koalícióval kell végződnie, de meg kell egyezni minden járásban, hogy a két párt ne indítson több jelöltet, mint a megválasztható helyek száma.

Mindkét párt politikusainak önmérsékletet kell egyúttal tanúsítani, és feltenni magunknak a kérdést: meg tudom-e állni megválasztásom esetén a helyem a megyei közgyűlésben, valamint van-e reális esélyem a járásomon belül „befutó” helyen végezni.

Örülnék, ha a két párt megegyezne az adott járásban választható jelöltek számának megfelelő számú esélyes magyar nemzetiségű jelöltben, akár külső függetlenek bevonásával is.

Marian Kotleba és pártja a Mi Szlovákiánk Néppárt (LSNS) március 14-én Rimaszombatban szerette volna megünnepelni Jozef Tiso fasiszta szlovák államának a kikiáltását. A polgármesternek nem volt ellene kifogása. Önnek, városi képviselőként erről mi a véleménye?

A magyar képviselők az első pillanattól egyértelműen elhatárolódtak a rendezvénytől, és megtettünk mindent ennek a megakadályozásáért. Kezdeményezésemre, és 12 klubtársam támogatásával február 23-án leadtuk a Városi Hivatal iktatójába a rendkívüli közgyűlés összehívásához szükséges kérvényt az aláírásokkal.

A polgármesternek ilyen esetben15 napon belül össze kell hívnia a közgyűlést. Biztos vagyok benne, hogy a képviselőtestület egyhangúan elutasítja a rendezvényt a városban. Ezt pedig figyelembe kell vennie a Városi Művelődési Központ vezetésének is, majd le kell mondania a rendezvényt.

Köszönhetően a képviselők nyomásának, a helyszínére vonatkozó megrendelést visszamondták, és az egész rendezvényből végül nem lesz semmi.

Mede Géza

Képek: Cziprusz Zoltán archívuma