Lezajlott Richard Sulík (SaS) ellenzéki liberális vezér és Ivan Štefunko (Progresszív Szlovákia) pártalapító első nyilvános összecsapása a .týždeň hetilap vitaestjén. A kétórás találkozón a két párt közti különbségek, az EU, a migráció és a lengyelek elleni uniós szankciók voltak a fő téma.
A most alakult Progresszív Szlovákiát tekintik a baloldali-liberális ellenzék üdvöskéjének, amely saját bevallása szerint 20 százalékos eredményt szeretne elérni a következő választásokon. Elöljáróban szögezzük le: van még hova fejlődnie Štefunkonak ahhoz, hogy ezt a célt teljesíthesse. Érvei általánosak voltak, gyakran a Brüsszelből már jól ismert szlogeneket hallhattuk vissza. Védelmére szóljon, hogy Sulík jóval régebb óta van a politikában, és a műsorvezető által felvetett témák is inkább az ellenzéki vezért hozták helyzeti előnybe. Ám az embernek az volt az érzése, hogy Štefunko kiforratlan retorikája miatt szerencséje volt, hogy nem kellett konkrétabban nyilatkoznia a párt szlovákiai politikai elképzeléseiről.
Szlovákia
A Progresszív Szlovákia elnöke, az Euractive uniós hírportál (és több más vállalat) alapítója. Štefunko egyik hibája, hogy a párt programjának bemutatásánál szinte kizárólag az oktatást vette alapul. Ez ugyan egybevág azzal, amit eddig is kommunikált, de önmagában az oktatás fejlesztésével nem lehet 20 százalékot elérni, sőt, a parlamenti küszöb elérése is kétséges.
Már a vita elején megmutatkozott Štefunko tapasztalatlansága a politikai vitákban. Az eddigi sajtótájékoztatókon elhangzott általános célok a tévében jól hangzanak, a vitaasztalnál azonban, ahol visszakérdeznek, kevésnek bizonyultak. Sulík tudta ezt, és készült: átrágta a Progresszív Szlovákia programfüzetét, mert tisztában volt vele, hogy a részletekben tudja leginkább támadni az új balliberális pártot.
Arra a kérdésre, hogy miben különböznek egymástól, a két pártvezér hasonló választ adott: ott próbálták kiszorítani egymást, ahol a legtöbb hasonlóság volt: a két párt liberális vonala mentén. Ahogy arról több politika kommentár is megjelent, a Progresszív Szlovákia próbálja kerülni a baloldali megnevezést, bár a párt irányultsága alapvetően balliberális. Ezért a kérdésnél, hogy miben különböznek, elkerülhetetlen volt a konfliktus.
Ki az igazi liberális
Štefunko szerint az SaS nem valódi liberális párt, mert elvesztette a kapcsolatát a „szabadsággal”. A PS vezére ezt azzal magyarázza, hogy Sulíkék nem helyeznek kellő hangsúlyt az oktatásra. Mint mondta:
„…a szolidaritás az oktatás-képzésben is megjelenik. Hogy a vállalkozók befizetik az adót – nem fogják azt optimalizálni –, és cserébe az állam, vagy magánintézmények segítségével képzettebb munkaerőhöz juthatnak. (…) [Az SaS azért veszítette el a kapcsolatot a szabadsággal], mert az, aki nem tud effektíve olvasni (úgy érti: nem érti az összefüggéseit annak, amit olvas – a szerk. megj.) az nem szabad ember.”
Sulík erre reagálva cáfolta, hogy az SaS nem tartja fontosnak az oktatásügy helyzetét, ugyanakkor hozzátette, hogy a fő kérdés, hogy miből fedeznék mindezt. Ahogy fogalmazott: a fő kérdés az lesz, hogy honnan vesszük el rá a pénzt, vagy milyen külső forrásból biztosítjuk be.
Az SaS elnöke azonban kijelentette, hogy a PS egy „etatista, baloldali párt”, amely minden problémát állami költekezéssel akar megoldani. Ezután több példát kiemelt a PS programjából, majd kijelentette, hogy az viszont hiányzik a programból, hogy ezeket a célokat miből akarják fedezni. A vitában itt Štefunko ahelyett, hogy a lehetséges forrásokról beszélt volna, védekezni kényszerült, és a program összeállításának módjáról beszélt (ezzel kvázi elismerve annak átgondolatlanságát).
Európai Unió
A vita szervezői mindenesetre komoly előnyhöz juttatták Sulíkot azzal, hogy kedvenc témáit vetették fel. Ilyen volt például az Európai Unió.
Štefunko kijelentette, hogy az SaS-szel valóban nem tud egyetérteni az Európai Unió integrációját érintő kérdésekben.
„Mi az Európai Unió integrációját egy hosszútávú projektnek tekintjük, amely nem merül ki a közös piacban, hanem praktikus és humanitárius szempontok is szerepet játszanak”
A PS alapítója hozzátette, hogy számukra kifejezetten fontos az EU „békemegtartó” küldetése, illetve az általa kialakított közös szabályrendszer (ez utóbbi kijelentése miatt lesz később támadható…). Szerinte Szlovákiának, mint kis országnak sokkal előnyösebb az EU-ban maradnia és a mélyebb integrációt választania, mint hogy azt mérlegelje, mit sikerül cserébe kapnia.
Sulík az elhangzottakra reagálva kiemelte, hogy az Európai Unió egy sor, saját maga által hozott szabályt szegett meg az elmúlt években, például, hogy minden tagállam a saját tartozásaiért maga felel, vagy a schengeni szerződést, a Dublini Egyezményt, a maastrichti kritériumokat (ahol Spanyolország és Franciaország nem teljesíti az államháztartási hiányra vonatkozó előírásokat, mégsem szankcionálják).
„Én nem azt mondom, hogy az Európai Unió egy rossz projekt (…), de azt mondom, hogy a szabályokat be kell tartani, másképp nem működhet. (…) Ott van például az alapértékek között az emberek szabad mozgása. Rendben, de az nem működhet úgy, hogy mindenki megy, ahova akar. Szabályokra van szükség: schengeni szerződés, Dublini Egyezmény. Ha ezeket nem tartjuk be, elveszítjük az emberek szabad mozgásának intézményét”
fogalmazott az SaS elnöke.
Lengyelország elleni szankciók
A vita egyik legérdekesebb kérdése az volt, hogy a jelenlévő két pártelnök, ha kormányfő lehetne, hogyan szavazna a Lengyelország elleni szankciók tekintetében.
Štefunko egyértelműen támogatná a lengyelek elleni uniós szankciók bevezetését. Indoklásában elmondta, hogy az uniós alapjogok tekintetében „Lengyelország megsérti saját, demokratikus törvényeit”.
„A mečiarizmus miatt mi pontosan tudjuk, mit jelent, mikor totalitárius intézkedéseket vezetnek be. Úgy vélem, hogy az Európai Unió kiállása sok lengyel embernek segít, hogy másképp dönthessen a választásokon”
Sulík válaszában kijelentette, hogy a lényeg, hogy az Európai Unió Lengyelországot saját szabályainak megszegéséért szankcionálja, és ez szerinte ellentmondás. Mert mikor az Európai Unió is megszegi saját szabályait, akkor nem történik semmi, a szabálysértő tagállamot nem büntetik. Sulík szerint a mostani lengyel igazságügyi változások Lengyelország belügye, az Uniónak nem kellene beleavatkoznia, még ha ő magának (Sulíknak – a szerk. megj.) sem minden tetszik, ami Varsóban zajlik.
Az ellenzék vezető politikusa elmondta, szerinte a lengyel kormány által tervezett változások nem sértik a három hatalmi ág önállóságának elvét. A műsorvezető a vita ezen pontján kihangsúlyozta, hogy Lengyelország megváltoztatta az alkotmánybírók választásának szabályait, amellyel a kormány a saját embereit jelölteti. Sulík válasza:
„Rendben. És mit tesz a Smer, mikor jövőre 18 alkotmánybírót fogunk jelölni? A saját embereit fogja jelölni (a 18 jelöltet a parlament választja, ebből 9-et a köztársasági elnök nevez ki – a szerk. megj.). A változások bevezetése után a lengyelek sem állnak majd rosszabbul, mint mi. Talán minket is szankcionálniuk kellene ugyanezen okból? Rendben, büntessenek meg minket azért, mert Fico a saját embereivel tölti meg az alkotmánybíróságot és ráadásul magát teszi meg az elnökükké.”
fogalmazott. Ebben a témában leginkább azt nehezményezte, Brüsszel, mikor tetszik, egyeseket elmarasztal, mikor pedig más áll érdekében, szemet huny a szabályszegések felett.
Migráció
A két párt közötti különbség talán a migráció tekintetében volt a legláthatóbb. Richard Sulík a vita ezen részének elején éleslátóan szögezte le: Miben különbözünk? Hogy mi nem akarjuk beengedni a migránsokat.
Štefunko egy korábbi interjúban kijelentette, hogy elutasítani a kötelező betelepítési kvótákat politikai hiba volt Szlovákia részéről. A tegnapi vitán ehhez annyit fűzött hozzá, hogy a kvóták, mint megoldás, halott ügy. Ugyanakkor „nagyon nem szolidáris” a déli tagállamokkal szemben, hogy a keleti tagállamok nem vették ki részüket a migráció kezelésében.
„A szolidaritásnak ezen a területen is működnie kellene. Mindössze 1300 emberről beszélünk, akiket idehoztak volna [a kvóták keretében]. Szlovákiának a bevándorlás-politikája problémamentesen működött. Egy sor olyan dolgot szeretünk, amit a bevándorlók hoztak magukkal. Szerintem nem destabilizálták volna a szlovákiai társadalmat [ha beengedjük őket]”
Sulík erre válaszul elmondta, hogy Szlovákiában kettő-három menekülttábor is van, amelyek együttes, azonnali kapacitása 5-8 ezer fő.
„Ha tudom azt, hogy ha egyszer beengedünk 1300 főt, és nem kell többet, akkor azt mondom, hogy rendben, jöjjenek. A probléma a brüsszeli szalámitaktikával van, amit 2010-ben is megtapasztaltam. Először 30 milliárddal kellett kisegítenünk Görögországot, aztán 80 milliárddal, aztán 110 milliárddal, aztán jött még egy 130 milliárdos csomag, és most 320 milliárdnál tartunk. Ennek sosem lesz vége.”
A teljes vitát és az olvasói kérdésekre adott válaszokat az alábbi videóban tekintheti meg.
Körkép.sk/Komjáthy Lóránt
Nyitókép: Körkép.sk/KZS
Megosztás:
Címkék: balliberális európai unió Főoldal Ivan Štefunko migráció progresszív szlovákia Richard Sulík SaS vita vitaest
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.