Vallások és felekezetek a Rima völgyében

A Rimaszombati járás felekezeti szempontból sokszínű, ami kívülről főleg a templomokon látszik meg. Érdekes módon az emberek naponta járnak el a templomok mellett, de általában nem tulajdonítanak jelentőséget a vallások különbözőségének, nem ismerik a közöttük levő különbségeket.

Melyek is ezek a különbségek?

Mivel ezeket a reformáció szülte, nézzük meg őket a teljesség igénye nélkül, a reformáció kezdetének 500. évfordulója alkalmából.

   

Délen a határtól észak felé, egészen a Rima vonaláig a lakosság zöme katolikus vallású. Említésre méltó például a gótikus templom Egyházasbáston, vagy Almágyban. De nagyon szépek a közelmúltban épült új templomok is Tajtin, vagy Ajnácskőn.

A Rima folyó völgyében aztán megjelennek a református templomok, az utat követve Simonyinál találkozunk vele először. Innentől kezdve a folyó mellett gyakori a katolikus és a református templom kettős jelenléte is a községekben, például Feledben, vagy Jánosiban. Ez a kettősség Rimaszombat városában kibővül egy evangélikus templommal, míg Rimaszombattól észak felé, a szlovákok által lakott területeken zömmel az evangélikus vallás érvényesül. Gyakoriak az evangélikus templomok.

Luther Márton, Ágoston rendi szerzetes 1517 október 31-én függesztette ki 95 tételét a wittenbergi vártemplom kapujára. Így jelentette be igényét a római katolikus vallás megreformálására. Ez az igény hatalmas sokadalom várakozásával találkozott.

A változások szükségességét a társadalom tulajdonképpen már korábban megfogalmazta. Ezek főleg a következők voltak: az embernek istenhez való viszonyához, tehát az üdvözülés eléréséhez nincs szüksége közvetítőkre, a papság fölösleges. Az egyház vezetésébe be kell vonni a világiakat. Vissza kell térni Jézushoz és az apostolok egyszerűségéhez az evangéliumok által, tehát a biblia íródjon a nép nyelvén. Fontosnak tartották továbbá a papi nőtlenség eltörlését és a két szín alatti áldozást is.

Ezeket Luther kibővítette a búcsúcédulák árusításának betiltásával. Szerinte az üdvösség elérése nem lehet árucikk. Ezután fokozatosan formába öltötte teológiai elképzeléseit, amiből aztán egy új vallás keletkezett. Ez lett a lutheránus-, vagy egyszerűbben az evangélikus vallás.

Sok reformátor viszont úgy érezte, hogy ez nem eléggé különbözik a régi vallástól, a reformációt folytatni kell. Ezek voltak a svájci reformátorok Kálvin Jánossal az élen. Igyekezetük, főként elszántságuk eredménye egy újabb vallás lett, a kálvinizmus, vagy egyszerűbb nyelven a református vallás. A két új vallást gyűjtőnevükön protestáns vallásoknak is nevezzük.

A reformáció története után érdemes szólni azokról a teológiai különbségekről, amelyek tulajdonképpen a több mint egy évszázados konfliktushoz, háborúkhoz vezettek. Legfőbb különbség a vallások között az üdvözüléshez, a megigazuláshoz vezető útban fogantatik. A katolikus vallás szerint az ember képes az üdvözülést kivívni a jó cselekedeteivel, tehát a szabad akaratával. A protestáns egyházak szerint egyedül a hit és a kegyelem üdvözít, – egyszerűen mondva – szerintük minden ember sorsa eleve el van rendelve Isten által.

A másik fontos teológiai különbözőség a kenyér és bor áldozati értelmezésében van az oltáriszentségben és az úrvacsorában. A katolikusok szerint Jézus valóságosan van jelen az oltáriszentségben. Az evangélikusok szerint Jézus teste és vére „hozzálényegüléssel” van jelen az úrvacsorában, míg a reformátusok szerint jelképesen van jelen.

Természetesen a teológiai különbségek fokozatosan egyéb különbségeket is létrehoztak. Ezek elsősorban a templomokban mutatkoztak meg. Változás lett például a mindnyájunk által megfigyelhető csúcsdíszekben. A katolikus templom csúcsdísze a kereszt, az evangélikus templomon vagy kereszt van, vagy protestáns csillag, míg a református templomok csúcsdísze a protestáns csillag, gyakran kakassal együtt. A csillag a betlehemi csillagot jelképezi, a kakas pedig Péter apostol háromszoros botlását.

A templomok belsejében a liturgia változása által jelentősek lettek a különbségek is. A katolikus templom díszes belső tere az apszisban levő oltár felé irányítja a hivők figyelmét a mise alatt, itt történik az úrfelmutatás is.

Az evangélikus templom belső tere tulajdonképpen ugyanilyen csak dísztelenebb. Az egyszerűbb öltözéket (Luther-kabát) viselő lelkész a szószékről prédikál. A református templomok elrendezése központosított, az úrvacsora és a prédikáció a templomtér közepén történik, így a hívők és az áldozati tér közti távolság lerövidül. Belső tere egyszerű, díszítés nélküli.

A katolikus egyház jelképe a kereszt, a protestáns egyházaké a kehely. Az evangélikus egyház emblematikus jelvénye a Luther-csillag. Ide tartozik, hogy a protestáns lelkészek lehetnek nők is, megházasodhatnak, míg a katolikus vallás és Róma a mai napig nem tud mit kezdeni a papi nőtlenség problémájával.

Mede Géza

Képek: a szerző felvételei és internet

Nyitókép: Az ajnácskői katolikus templom

Felhasznált irodalom:   

A kereszténység krónikája (Officina Nova kiadó)

Paul Johnson: A kereszténység története

Google.com

Wikipédia.com