A mai idősebb generáció fiatalkori éveiben a címbéli két fogalom közül még csak a búcsú létezett. A falunap újkeletű népünnepély, mely a rendszerváltás után, az ezredforduló előtti években jött létre. A szocializmus időszakában a falusi élet értékei háttérbe szorultak, mely főként az erőszakos szövetkezetesítésnek volt tudható. A gazda nem a saját tulajdonában dolgozott, így hiányzott az inspiráló erő, mely által megmutathatta volna munkájának eredményét. Sokan ebben az időszakban a falusi környezetből jobb életkörülményeket remélve városi paneltömbökbe ( csinzsák – činžiak = eredetileg bérház ) költöztek.
A kétezres évek elején, amikor ismét megmutatkozhatott, hogy érték a föld, a művelésével megszerzett természeti javak, felértékelődött a vidéki élet szerepe, és a hozzá kapcsolódó népi kultúra újjáélesztése, annak kibővítése. Így születtek meg a falunapok, ahol a hagyományok ápolása mellett már helyet kaptak a jelenkor igényeit is kielégítő szórakozási lehetőségek, például zenei rendezvények, ismert sztárok felvonultatásával.
A búcsú fogalma a katolikus egyház vallásgyakorlatában a bűnbocsánathoz, a tisztítótűz elengedéséhez kapcsolódik. A búcsújáró hely olyan kegyhely, ahol ez a lehetőség elnyerhető. Az érintett személynél tulajdonképpen a lelki tisztaság érzetének a helyreállítását segíti elő, „búcsút mondhat a bűneiért járó tisztítótűzi szenvedéseknek.”
A búcsú, mint egyházi ünnep, egy-egy település katolikus templomának a felszenteléséhez, vagy annak védőszentjéhez is köthető. A templomokban a védőszent többnyire a főoltárképen kerül megjelenítésre. A búcsú napjához általában vásár és különféle szórakozási lehetőségek is kapcsolódtak, így vált a fogalom népünnepéllyé, mely egyházi eredetének mivoltából a falunaptól sokkal régibb keletű. Ám a szocializmus időszakában a búcsú ünneplése szintén sorvadásnak indult, így adhatott aztán teret az ezredfordulón a falunap megszületésének, mely egységes, nem kötődik vallási felekezet ünnepéhez.
Napjainkban mindkét vigalom nagy népszerűségnek örvend, (tartalmilag fokozatosan változó formában) ennek tudható, hogy több községben két ilyen jelentős esemény is követi egymást. Ezek közé a falvak közé tartozik Bátorkeszi is, ahol idén szeptember 8-án tartották a falunapot, és majd október 15-e után, Terézia napját követő vasárnapon tartják a község búcsúját.
És hogy a búcsú fogalma még egy kicsit bonyolultabbá váljék, Bátorkeszi templomának búcsúja nem az előbb említett dátumhoz kapcsolódik. A templomot Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelték fel, melynek egyházi ünnepe július 2-hoz kötődik, és maga az oltárkép is e bibliai témához kapcsolódó jelenetet ábrázol. Ám július eleje, mint tudjuk, vidékeinken az aratási munkálatok legfőbb ideje, ezért a régi idők faluközössége nem tartotta helyénvalónak ilyenkor ünnepelgetni, tehát a szó szoros értelmében a józan parasztész tanácsát követve úgy döntöttek, hogy az őszi munkálatok vége felé tartják inkább a búcsút.
Így folyamodtak patrónusként Szent Terézhez, aki a templom egyik mellékoltárán van megjelenítve. Teréz napjára már részben az új bor is kiforrt, a tömött libák is meghíztak. A délelőtti ünnepi szertartást követően, az ebéd után a család elindult a búcsúnapi forgatagba, a vásár, a körhinták, a hullámvasutak, a céllövöldék színes-zajos világába. Este aztán folytatódott a dínom-dánom a különféle táncmulatságokban, vagy a rokoni és baráti körök asztalainál…
A Bátorkeszi Falunap a korábbi évekhez hasonlóan idén is gazdag programot kínált. A kultúrház előtti téren hatalmas színpad fogadta a nagyközönséget, melyen egész napon át színes skálában követték egymást az előadók. Körülötte utcai árusok kínálták cifra portékáikat, édességeket, mézeskalácsot, a legkülönfélébb játékszereket, melyek leginkább a gyerekeket kápráztatták el. Szintén a gyerekek szórakozását szolgálta az ugrálóvár és a hatalmas csúszda.
Az utcai forgatag hátterében szerényen, csendesen tették a dolgukat a kézműves foglalkozásokat bemutató mesteremberek. Nagy volt az érdeklődés a korongozás, gyékényfonás, gyöngyfűzés iránt, melyet bárki ki is próbálhatott. A gyerekek szerencsére ugyanolyan lelkesek és aktívak voltak itt is, mint a játékok világában.
A Fő utcán bográcsételek készítésében mérethették meg főzőtudományukat az arra vállalkozók. A versenybe összesen 16 csapat kapcsolódott be, mindegyik más-más szervezetet, közösséget képviselve. Utcahosszat illatoztak a finomabbnál-finomabb ételek, melyeket szakavatott zsűri értékelt és jutalmazott, aztán az egyes csoportok baráti köreikkel azt el is fogyasztották. 🙂
Az iskoláskorú gyerekek különféle sportrendezvényeken mérhették össze képességeiket, volt például floorball (palánklabda) mérkőzés is, (a jégkoronghoz hasonló labdajáték), mely az iskola előtti térségben került megrendezésre.
A falunapi program kulturális értékét nagyban növelte a „Bátorkeszi séták” címet viselő helytörténeti kiállítás, melyet a Pro Futuro Villa Kezw társulás kezdeményezésével Bzsoch Gizella rendezett. A kiállításon és a falunapi megnyitón Labancz Roland polgármester mondott ünnepi köszöntőt.
A színpadon a szórakoztató műsorok már a délelőtti órákban megkezdődtek, és egészen a késő éjszakába nyúltak. Nagy sikert arattak a falu óvodásai, iskolásai, hiszen minden szülőnek ez a legnagyobb öröme, ha saját gyermekében gyönyörködhet. Délután aztán egymást követték a Viva és az Iringó táncklub, majd pedig a Martosi néptánccsoport. Az est sztárvendége Péterfi Bori, és a háromgenerációs Rockmisszió együttes volt. A közönség véleménye alapján az esti koncert fergeteges hangulatot teremtett, csúcspontjául a falunapi ünnepségeknek.
A rendezvény fő szervezője Bátorkeszi Község Önkormányzata volt.
Buday Mária
Képek: A szerző felvételei
Nyitókép: A SZEGAB társaság burcsákot kínál, a háttérben fő a gulyás
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
