Nyitókép: Buday Mária

 

Advent első vasárnapjára Komárom főtere ünnepi díszbe öltözött. A közel 15 méter magas fenyőfát még pénteken délelőtt állították fel, és a város ünnepi fényei szombaton este gyulladtak ki.  Az adventi koszorút a karácsonyi ünnepkör első napján, vasárnap díszítették.

 

Komárom belvárosa a kivilágított fenyőfával

 

A Villa Camarum Polgári Társulás idén ötödik alkalommal szervezte meg  A mi karácsonyunk  rendezvénysorozatát, mely a főtéri koszorúkészítésnek is hagyományt teremtett. E közösségi tevékenységbe több társ-szervezet tagjai is bekapcsolódtak, óvodáskorú gyermekek, fiatal anyukák és nyugdíjas nagymamák együtt díszítették a város koszorúját. Mindeközben a Klapka-térhez közel eső Zichy-pont közösségi térben Kreatív Kuckó elnevezéssel kézműves foglalkozásokat is tartottak, ahol a kisgyermekek tapasztalt kézművesek segítségével kedves karácsonyi ajándékokat készíthettek szeretteiknek.

 

 hirdetes_810x300  
Kreatív Kuckó

 

Az adventi koszorú elkészültével Tárnok Magda, a Villa Camarum Polgári Társulás rendezvényszervezője üdvözölte a Klapka-téren gyülekező komáromi polgárokat, majd pedig felkérte a történelmi egyházak képviselőit a koszorú megáldására. A lelki megújulásra buzdító ünnepi beszédek után meggyújtották a kültéri koszorú első gyertyáját. Az ünnepi pillanatokat a Cantus Iuventus, a Selye János Egyetem kórusa  tette még hangulatosabbá.

 

Elkészült az adventi koszorú

 

Ezeket a díszeket én raktam fel!

 

A történelmi egyházak képviselői, háttérben a Vox Iuventate énekkar

 

Az ünnepvárást az elkövetkezendő négy hétben további rendezvények színesítik majd, karácsonyi hangulatú szabadtéri kultúrműsorokkal, az időszakra jellemző mézeskalács-sütéssel, különféle egyéb kézműves foglalkozásokkal, valamint három napra tervezett adventi vásárral. Hozzá kell tenni, mézet, mézbort forró italokat már most is lehet kapni…

 

Hideg van, jól esik a mézbor

 

Az ünnepvárás e formája térségeinkben teljesen új keletű, több közösségi rendezvény mellett ez is rendszerváltás utáni korszakhoz kapcsolódik.  A szocializmus időszakában mindössze a boltok kirakatai tükröztek némi ünnepi hangulatot, a város díszkivilágítása, kültéri fenyőfaállítás egyáltalán nem volt szokásban.

 

Az adventi koszorú és a komáromi polgárok

 

Az iskolákban, óvodákban volt némi ünnepi készülődés, a gyerekek versikéket, énekeket tanultak, főként a tél örömeiről és szépségeiről, melyet aztán a feldíszített fenyőfa mellett a nagyszakállú Télapónak adtak elő. ( A szlovák iskolában pedig a Dedo Mráznak, és az oroszoknál a Ded Maróznak.)  Ő volt az, aki az iskolai ünnepségeken a Mikulást és a Jézuskát is helyettesítette, nem kis kavarodást okozva ezzel a gyerekfejekben, hiszen az otthonok többségében az utóbbi kettőnek jutott a főszerep.

 

A Klapka tér díszkivilágítása

 

Ma már minden jelentősebb településen rendeznek adventi ünnepségeket. Szép is ez, meg jó is, és valóban kellenek az ilyen közösségépítő rendezvények. Csak közben okosan kell gazdálkodni a saját időnkkel. Mert van az úgy, hogy a sokrétű elfoglaltságunk miatt megfeledkezzünk az ünnep valódi üzenetéről.

 

A hatvanas években falvainkban még érzékelhető volt az adventi várakozás keresztény megnyilvánulása. Az idős nénik nagy fekete vállkendőbe burkolózva, néha egyik-másik unokájukat is kézen fogva, még pirkadat előtt elindultak a hajnali misére, vagyis a rorátéra. Ezt a szertartást a katolikus egyház mutatja be Szűz Mária tiszteletére, advent első vasárnapjától karácsony első napjáig, minden reggel, még napkelte előtt.

 

Különös hangulatuk volt (van) ezeknek a hajnali miséknek, amikor a hívő emberek a falu félhomályos, hótól világított utcáin elindultak a templomba, s ott gyertyafény mellett csodálatosan szép, szent énekeket, Mária-antifónákat énekeltek.  A mise végére már a nap is felkelt, így világosságban érkeztek otthonaikba, és máris hozzáláttak miden-napi tevékenységükhöz. E hajnali szertartásnak jelentős szerepe volt az ünnepvárás folyamatában, az emberek lelki feltöltődésében, megújulásában.

 

Belvárosi kép

Természetesen a köznapi készülődés sem maradt el, az asszonyok gyakran kalákába állva sütötték a tartós aprósüteményeket, és ebből küldtek csemetéikkel kedves ismerőseik, rokonaik ünnepi asztalára is. Általában a gyerekeket is bekapcsolták a készülődés folyamatába, többnyire az ő feladatuk volt a diótörés. Hangsúlyt érdemel, hogy a tevékenység nem kimondottan a szórakoztatásukra irányult, munka volt ez a javából, amit meg kellett csinálni. 🙂

 

Az adventi időben a templomszolga feleségével karácsonyi ostyát sütött, melyet segítő gyerekekkel küldött szét az egész faluba, és a háziasszonyok ezt a lehetőségeikhez mért ajándékkal viszonozták. Ez is az egy akolba tartozás szép példáját mutatja.

 

A családok a távolban élő rokonaiknak színes karácsonyi üdvözlő lapokat küldtek, és nagy volt az öröm, ha a postás hasonló küldeménnyel érkezett… Ilyen volt pár évtizede a várakozás, mely ha csak egy pillanatra is, de lélektől lélekig ért. Nem egy világhálón küldött általános üzenet: boldog karácsonyt kívánok minden kedves ismerősömnek, aztán enter.

 

Persze, nagyon hasznos dolog az internet, de jó lenne, ha közeli embertársaink számára akadna néhány másodpercünk, egy kedves mosoly, egy kézfogás, vagy egy szívből jövő, személyre szóló üzenet erejéig.

 

A Nádor utca, a Szent András bazilikával

 

És jó lenne, ha a hajnali roráték üzenetét legalább lélekben mindnyájan át tudnánk egy kicsit élni.

 

Rorate coeli desuper et nubes pluant iustum!

 

Harmatozzatok, egek, onnan felülről, és ti, felhők, hullassátok az Igazat! Nyíljék meg a föld és teremje az Üdvözítőt, és sarjadjon vele szabadulás is. (Izajás 45, 8)

 

Buday Mária

A képek a szerző felvételei

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 1 olvasónak tetszik ez a cikk.