Frissítve: szeptember 14.
Egy kis falu ma nagy napra ébredt. A szeptember 15-én, 16.00 órakor kezdődő mérkőzésre legalább 2 ezer nézőt várnak!
Nyéken szombaton nagy sikerű pincefesztivált tartottak, a faluban azóta is igazi fieszta hangulat uralkodik. A keddi munkaszüneti napnak köszönhetően sokan több száz kilométerről érkeznek szurkolni a csapatnak.
Ipolynyék a hétvégi bajnoki fordulóban 2:0-ra nyert Zólyomkovácsi ellen. A Slovan ellenben 3:0-ra kikapott Zsolnán. Minden adott tehát a jó hangulathoz. Lesznek labdazsonglőrök, tombolahúzás értékes díjakkal, a meccsről három TV-csatorna is felvételt készít. Terveink szerint a meccset élőben közvetítjük itt a Körképen..
Augusztus 12-én Ipolynyék aranylábú fiai szenzációs győzelmet arattak a Szlovák Kupa II. fordulójában. Idegenben 3:0-ra verték Lovča csapatát, s így kiharcolták maguknak azt a megtiszteltetést, hogy szeptember elején a Szlovák Kupa III. fordulójában odahaza fogadhatják a pozsonyi Slovan csapatát.
Nagy fegyvertény ez a nagykürtösi járásbeli község számára, hiszen nem mindenki mondhatja el magáról életében, hogy tétmérkőzésen a Slovan ellen játszott kupameccset.
Az ipolynyéki Sport Klub tehát szeptember elején a Saláta Kornél, Hudák Dávid, és a magyar válogatott Priskin Tamással felálló pozsonyi Slovannal csap össze! Bár a 400 ülőhely valószínűleg kevés lesz, mi ott leszünk!
Hajrá Ipolynyék!
Az alábbiakban a község polgármesterének, Hrubík Bélának a sorait közöljük.
Történelmet nehéz írni, még egy olyan hányatott sorsú népnek is mint amilyen a felvidék magyar, vagy a palóc. Mert a történelem, bár átmegy rajtunk, olyan kevés és apró nyoma marad csupán, mint a felszálló madárnak a friss havon.
Meg kell becsülnünk tehát, amink van, ez lehet leginkább az üzenete a küzdésnek és a munkának, amit a mai napig ezen a téren tettünk. Senki sem gondolta volna, még a legoptimistábbak sem, hogy 2011-ben, amikor az ipolynyéki Sport Klub a tavaszi idény végén egyik napról a másikra szó szerint csapat nélkül maradt, majd pont ez az esemény váltja ki évekkel később azt a lehetőséget, hogy az egyesület sporttörténelmet írjon.
Ott maradtunk magunk, csupa kételyekkel, egy harminc év óta lepukkadt stadionnal, labdarúgók nélkül, de reménnyel és tervekkel. És hittel.
Sok mindent nem tanultam meg életemben, amit meg kellett volna, de egyet biztosan megtanultam. Csak úgy lehet nagy dolgokat elérni, ha az embernek van hite abban, amit csinál. És egy kis csapat elhitte, hogy lehet újrakezdeni, és mellénk álltak azok is akik kezdetben hitetlenkedve néztek ránk.
Az első évben másodikok lettünk az V. liga déli csoportjában, majd 2013 tavaszán fölényesen megnyertük a bajnokságot és feljutottunk a IV. ligába. Felújítottuk a stadionunkat, a Fradi stadion kiselejtezett ülőkéit megszerezve és átalakítva több mint 400 ülőhelyet biztosítottunk a nézők számára, és egy barátunk segítségével, támogatásával tető alá tettük mindkét, eddig fedetlen szektorunkat.
Felújítottuk a kispadokat, a labdafogó hálókat, szociális helységeket építettünk. És helyt álltunk két éven keresztül a IV. ligában úgy, hogy az első évben negyedikek, a másodikban 6. helyen végeztünk. És 3 és fél éven keresztül, idehaza veretlenek voltunk.
Ez is egy történelem, meg maga az, hogy egy ilyen magas osztályban focizunk. És a történelmi tettek és események sorozata hozza magával, hogy a sors megajándékoz a munkáért, hiszen ebben az évben a Szlovák Kupa két fordulóján, idegenbeli győzelmekkel továbbjutva (Ragyolc, Lovča 1:2 és 0:3) szeptember elején tétmeccsen, a Szlovák Kupa III. fordulójában idehaza fogadjuk a legendás Slovan Bratislava I. ligás csapatát.
Azt a csapatot, ahol most három magyar, Saláta Kornél, Hudák Dávid, és a magyar válogatott Priskin Tamás is kerettag.
Nem sokan mondhatják el életükben, hogy IV. ligás játékosként tétmeccsen, ligás csapattal, jelen esetben a Slovan Bratislavával játszhatnak.
Egy kis közösség történelmet írt. Mert volt hite, elszántsága, tudása, és nem sajnálta a munkáját, idejét, mert küzdött a csapattársaiért a barátaiért. Akkor is hitt abban, amit csinált, amikor már kezdtek elfogyni a biztató szavak. Mert egy csapat nemcsak akkor a miénk ha nyer, hanem akkor is – sokkal inkább – amikor veszít és ismét, és újra fel kell állnia.
Sokkal inkább szégyene ez azoknak, akik ezt nem értik, mint azoknak, akik elszenvedik. És harcoltunk. Egymásért. És önmagunk miatt. És a történelemben ez valóban csak annyi nyom, mint felszálló madáré a friss havon, mégis ez a mi történelmünk, a mi életünkben. És ez most már így is marad. Köszönöm nektek fiúk!
Hrubík Bela
Forrás és képek: Facebook
Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunkat!
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
