Nekem mindig is Népstadion marad! Nem mintha nem tisztelném Puskás Ferencet, a későbbi névadót, sőt, nagyon is! Még láttam is őt élőben focizni ebben a szentélyben! Igaz, már pocakosan futott ki teljesen váratlanul a gyepre, akkor már büntetlenséget élvezve hazatérhetett 25 év után egy öregfiú előmeccsre.
A pályára kifutva lehajolt, ahogy tudott a pocakjától, megcsókolta egykori világraszóló sikerei helyszínén a zöld gyepet a főtribün előtt, és rúgott pocakostul három nagy gólt! 1981-ben az 1:3-ra végződő magyar-angol meccs előtt volt mindez (akkor már a zsebünkben volt a kijutás az 1982-es spanyol foci világbajnokságra).
De ha azt mondod STADION, nekem az Népstadion! Tegnap körbejártam…Hatalmas gépek hatalmas markolófejei ütötték-verték, zúzták a lelátók külső betonfalait, amelyek szinte magukba roskadva dőltek össze nagy robajjal a semmi porfellegébe. Iszonyatos látvány, mintha egy templom roskadna össze, pedig csak a múltamnak egy része…
Eszembe jutott az az 1969-es Magyarország-Csehszlovákia szintén világbajnoki selejtező mérkőzés, amikor édesapám kezét fogva első alkalommal rohantam fel a betonlelátó belsejében a lépcsőkön. Nagyon magasnak tűnt az egész építmény, az idő meg nagyon hosszúnak, amíg felértünk a helyünkre.
A hetvenezres morajt már félúton hallottam, aztán végre megpillantottam a küzdőteret, elállt a lélegzetem, én még olyan gyönyörűséget nem láttam: 2:0 ide, góllövő Dunai II. Antal és Albert Flórián. Aztán egy prágai döntetlenre elrontott kitérő után jött Marseille, és jöttek a csehszlovákok, mint Trianon után.
Népstadion=magyar foci
Ha azt mondod, Népstadion, azt hallom, magyar foci! Nekünk, hatvanasoknak, már csak ilyen a fülünk! Budapesti egyetemista éveim kettős rangadóinak soha vissza nem térő színvonala, hangulata. Amikor a Honvédben még Gyimesi, Bodonyi, Kocsis Lajos, a Vasasban Várady Béla, Müller Sanyi, a Fradiban Szőke Pista, Ebedli Zoli, Nyilasi Tibi bűvölte a labdát és a közönséget. És a kedvencemben, a nagy szerelmemben, a Dózsában Törőcsik Andris, a nagy TÖRŐ, a legnagyobb király, aki táncolva verte meg a világot, aztán sajnos, magát is. Az egész csapat válogatott volt, még a csere, Nagy Laci is!
Ha azt hallom, Népstadion, azt érzem, magyar vagyok! Címeres válogatott mezeket kaptam ajándékba a barátaimtól a legutóbbi két nagyon kerek évfordulómra, háromszínűket, piros-fehér-zöldeket. Néha megsimogatom, felveszem őket pár percre, de csak a szívemben hordom őket, nehogy kifakuljanak a mosásban! Igen, a válogatott labdarúgó mérkőzések, azok voltak az igazán méltók a Népstadionhoz, a szentélyhez!
Ott és akkor összeborultak a szurkolói kemény magok, nemzeti színűvé váltak a lila-fehér, zöld-fehér, piros-kék és piros-fehér szurkolói sálak. Tudják, miért van a kettes metró Népstadion megállójában négy sínpálya? Hogy akkoriban az ilyen mérkőzések után a hatalmas tömeget 2-2 sínpár indítsa el mindkét irányba. Már régen elég lenne kettő…
Emlékek tornyosulnak a lelátók helyén: 1977, Magyarország-Szovjetunió 2:1, góllövő Nyilasi és Kereki! Ujjongott az ország, visszavágtunk 56-ért, úgy gondoltuk. Megnyertük a csoportot, a laikusok már azt hitték, kint vagyunk az argentin VB-én, de hátra volt még egy interkontinentális pótselejtező Bolíviával.
Tízkor nyitottak a hazai meccs előtti napon a Népstadion jegypénztárai. Hajnali háromkor álltunk sorba Török Józsi barátommal a belépőkért, és fagyoskodtunk az október végi hajnalban némi belső melegítővel.
Délben kerültünk sorra, nyolcórás várakozás után szereztük meg a jegyeket! Tavaly szeptemberben a magyar-román EB selejtező előtt 48 órán át ültem a számítógép előtt, hogy korszerűen, online vásároljak, nem sikerült! Pedig előtte már vettem szurkolói kártyát is a Groupama Arénába (nekem Albert Flórián stadion marad). Bolíviának nem tudom, miért vágtunk ennyire akkor vissza, politikai felhang nélkül mostuk le őket 6:0-ra, és mehettünk Argentínába egy formális visszavágót követően.
Telt ház, aztán sokáig semmi
Fokozatosan kezdtek kihunyni aztán a Népstadion reflektorai 1986 után, ahogy a magyar foci fényei, nem egyszerre! Ebben az évben még volt egy magyar-brazil 3:0-ás győzelemmel és nagyon telt házzal, aztán sokáig nagy semmi! Most, 30 év elteltével, azért talán van némi remény a feltámadásra, és ezt ne csak húsvét közelsége sugallja.
És talán majd az új Puskás Ferenc Stadion is nagyon szép lesz! De az már nem lesz Népstadion, az keresztre feszíttetett!
Száraz Dénes
Megosztás:
Címkék: Albert Flórián Bodonyi Címeres válogatott mez Dózsa Dunai II. Antal Ebedli Főoldal Gyimesi Kocsis Lajos Magyarország-Csehszlovákia Müler Sanyi Nagy Laci népstadion Nyilasi Puskás Ferenc Stadion Szőke Pista Törőcsik Várady Béla Vasas
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
