Nekünk mégis melegünk lett az izlandiaktól, de ezt tudtuk előre (Izlanddal megizzadhatunk, de…). De ki gondolta volna, hogy orosz bírói segítséggel lesz melegünk, mint annak idején Chilében!
A korábban születetteknek ugyanis gyakran felidőződik valamiről valami a múltból (a jelenből már kevésbé)! A szombati meccs helyszínéről – az 1969-es rossz emlékű Marseille-ről a csehszlovákok jutottak az eszembe (akik a halhatatlan Szepesi szerint is: „Jönnek a csehszlovákok, jönnek a csehszlovákok”- és nagyon elvertek minket).
Marseille emléke nem kísért többé
A szombati meccs játékvezetőjéről pedig ugyancsak a csehszlovákok, akik ellen az 1962-es VB-n egy orosz bíró – Latisev nem adta meg az orosz Tichy Lajos felsőkapufáról a gólvonalon túlra lecsapódó csodálatos és szabályos gólját.
De hol van ma már Latisev, hol vannak a csehszlovákok? És Marseille emléke se kísért többé! Hála Dzsudzsákéknak, akik visszaadták 15 millió magyarnak a fociba vetett hitét határon belül és határon túl!
Lehet-e magányos az ember a Stadion kocsmában?
A sors úgy hozta, hogy az osztrákok elleni meccset baráti társaságban, az izlandiak ellenit pedig magányosan, egy budapesti kocsmában követtem figyelemmel. Megelőzvén ezzel a nagyszülőkre bízott fiúunokám megleckéztetését, amikor a legizgalmasabb pillanatban nyomja a fülembe vagy az orromba egyik kis legokockáját.
De lehet-e magányos az ember a Stadion kocsmában, közel a romokban heverő Puskás Stadionhoz egy Európa bajnoki csoportmérkőzésen?
Csak az első fröccsig…Utána az első félidő hajrájában még egyszer néztek az emberre kevésbé barátságosan a hosszú kocsmai asztalnál: amikor a gejzírből szalasztott orosz sárgarigó bíró befújta az úttörő meccseken is továbbintett, műesésért máshol sárgával büntetett, fáradt elméjéből kipattant szabálytalanságot.
Asztalra mért ökölcsapás
A koholt tizenegyest követő izlandi gól okozta első felbuzdulásomból asztalra mért ökölcsapásom ugyanis a levegőbe röpítette egyik fiatal asztaltársnőm unicumszilvás féldecijét, és a kis pohár üresen tátongva esett vissza az asztalra. Hiába, a fröccsös poharak stabilabbak! Nem kerülte el viszont a figyelmemet vastag karú tetovált barátjának kissé rosszat sejtető tekintete, aminek hatására párban rendeltem meg neki(k) az új kört…
Aztán megérdemelten kiegyenlítettünk a legvégén! A gólunknál -Pechonsson bekotorsson, okosonsson, de Böde Dani is ott lett volna szükség esetén – jobb híján idegen férfiakat kellett ölelgetnem. Azóta is azon gondolkodom, miért éreznek a férfiak haladéktalan késztetést (nem akartam vágyat írni…), hogy gólörömünkben nők jelenlétében egy másik férfit tapogassanak? Pedig ott volt az unicukumszilva-vesztes majd nyertes barátnője is! De ő mégse őt! Azt még érteném, ha a nő a közelben nej vagy anyós…és menekülésként.
De akkor is férfi a férfival… hiába a foci férfiak sportja…És a kihalt focistadionok egykori világában a gyengébb nem képviselői még igencsak fehér hollóknak számítottak, mint ahogy a kocsmákban is (minden szexista felhang nélkül!).
Száraz Dénes
Nyitókép: focieb2016.com
Megosztás:
Címkék: Főoldal
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.