Jó hangulatú, izgalmas délelőttöt töltöttek el Nagymegyeren a csapatok és az őket elkísérő szurkolók. A Termálfürdő gyerekmedencéjét hét csallóközi és egy magyarországi település gyermekei uralták – igaz, csak fél napig. 

 

Szilas község kezdeményezésére idén hetedik alkalommal szervezték meg a Kihívás napját, melyen nyolctagú csapatok versengtek egymással. Ezúttal Gellér, Szilas, Füss, Lakszakállas, Csiliznyárad, Dunatőkés, Nagymegyer és a magyarországi Csép települések részvételével zajlott a viadal.

 

fotó: Körkép.sk/kpa

 

A verseny lényege, hogy minden csapatnak nyolc ügyességi versenyt kellett teljesítenie – a vízben. A csapatok több szempontból is igazi versenyhelyzetben érezhették magukat, hiszen a szülők és szurkolók biztatásától volt hangos a nagymegyeri Termálfürdő.

 hirdetes_810x300  

 

fotó: Körkép.sk/kpa

 

A körkép.sk Tóth Pétert, Szilas község polgármesterét és a verseny házigazdáját kérdezte.

 

Már hetedik alkalommal sikerült megszervezniük a versenyt. Mindig itt, a Termálfürdőben?

 

Nem, Nagymegyeren harmadik alkalommal szerveztük meg a versenyt. 2011-ben, mikor elindítottuk, még négy fordulót rendeztünk. Az első versenyen Szilas, Gellér, Lakszakállas és Ekecs vett részt. Minden hétvégén volt egy délelőttös verseny és egy vándorserleg. Akkor még tornatermekben és kultúrházakban oldottuk meg.

 

fotó: Körkép.sk/kpa

 

A negyedik alkalommal döntöttünk úgy, hogy itt (a Termálfürdőben – a szerk. megj.) szervezzük meg. Megkerestük a Termálfürdőt a kérésünkkel, akik rögtön bele is egyeztek. A résztvevők száma a mostani 8 csapatra bővült. Változtattunk is, már csak egyfordulós, de a vándorserleg maradt.

 

Mi alapján dőlt el, hogy melyik községek csapatai versenyezzenek?

 

Először úgy bővültünk öt csapatosra, hogy a csiliznyáradi polgármester megkérdezte, nem jöhetnének-e ők is. A nagymegyerieket én kértem, hogy ha már az ő városukban van a verseny, akkor csatlakozhatnának is – így lett az első Nagymegyeren tartott versenyen hat csapat. Tavaly jött Csicsó és Füss közös csapata, ill. Magyarországról Csép község, amivel már nemzetközivé váltunk.

 

fotó: Körkép.sk/kpa

 

Mi volt a verseny életrehívásának fő motivációja?

 

A versenyt első alkalommal is januárban és februárban rendeztük meg. A fő motivációnk az volt, hogy télen is megmozgassuk a gyerekeket. Mert mit csinál ez a korosztály ilyenkor? – otthon ül. Ha hideg van azért, ha esik az eső, akkor pedig azért.

 

fotó: Körkép.sk/kpa

 

Sokan arra hivatkoznak egy-egy rendezvény megszervezése kapcsán, hogy nem lehet, mert nincs rá pénz. Önök miből finanszírozzák a versenyt?

 

Igazából nem az a számottevő, amit ráköltünk. Minden község hoz magával valamit, amit a gyerekeknek adhatunk, megvesszük a serlegeket, az érmeket. Inkább munkát és szabadidőt igényel az egész előkészítése. Nem pénzbelileg mérhető az, amit beleteszünk.

 

 

A serlegek, fotó: Körkép.sk/kpa

 

Hogyan készülnek a versenyszámokra a csapatok? Van valamiféle felkészítés?

 

Általában a csapatvezetők ülnek össze, és megbeszélik a versenyszámokat, amik nagyjából évről évre ismétlődnek. Az idei két új csapat, akik eddig nem voltak – Füss és Dunatőkés, minden versenyszámban utolsónak versenyeznek, így látják a feladatokat, van idejük megbeszélni a stratégiát. A verseny nem igényel különösebb felkészítést, a spontaneitás a jó benne.

 

fotó: Körkép.sk/kpa

 

A diákok részéről érezhető az érdeklődést? Vannak olyanok, akik az előző években nem versenyeztek, most viszont maguktól jelentkeznek?

 

Érdekes, hogy míg az elején nekünk kellett kérni és keresni a gyerekeket, mostanra már túljelentkezés van. A szülők is jobban érdeklődnek iránta. Ahogy látható is, ma már családok vannak itt, akiknek így ez a verseny egy egész napos programmá alakul, mivel a fürdő jóvoltából tovább maradhatnak, mint ameddig a rendezvény tart.

 

A füssiek csapata és szurkolóik, fotó: Szalay Benita/B-photo

 

Tervezik esetleg, hogy a jövőben a fokozott érdeklődés hatására újabb községekkel és csapatokkal bővítsék a versenyt?

 

Úgy gondolom, hogy mások is megpróbálhatnának szervezni hasonló rendezvényt. Jelenleg ezzel a nyolcas létszámmal talán már elértük a maximumot, több csapat részvétele esetén már nem férnénk el.

 

fotó: Körkép.sk/kpa

 

A résztvevő községeket látva kissé furcsának tűnik az összetétel, hiszen nem csak a Komáromi járásból, hanem a Dunaszerdahelyiből is találhatók itt csapatok. Általában nem jellemző a járásokon átívelő programok szervezése. Önöknél miként alakult így?

 

Ekecsi származású vagyok, így jól kiismerem magam a Dunaszerdahelyi járásban is. A valamikori nagymegyeri régió is valamilyen szinten összefogta a két járásnak ezt a részét. Mivel közös pályázataink is vannak dunaszerdahelyi járásbeli településekkel, így nem idegen tőlünk a járáson átnyúló együttműködés.

 

fotó: Körkép.sk/kpa

 

A szervezők minden résztvevőt megvendégeltek, ugyanakkor nem maradt el az eredményhirdetés sem, melyen mindegyik csapat tagjai érmekben részesültek. A verseny végén a gellériek csapata örülhetett, ők lettek az elsők. A képzeletbeli dobogó második fokára a lakszakállasiak, míg a harmadikra a nagymegyeriek állhattak.

 

fotó: Körkép.sk/kpa

 

A győztes gellériek, fotó: Körkép.sk/kpa

 

 

Komjáthy Petőcz Andrea

 

Nyitókép: Körkép.sk/kpa

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!