„Itt a húsvét, itt a nyúl, magyar-brazil 3:0”

A napokban volt 31 éve, hogy barátságos felkészülési mérkőzésen a magyar futball válogatott legyőzte  Brazíliát. Ki ne emlékezne az azóta már szállóigévé vált pár sorra?

„Itt a húsvét, itt a nyúl, magyar-brazil 3:0″

Számomra, aki szinte minden válogatott meccset megnéz, egy felejthetetlen élményként él bennem az a nap, 9 éves gyermekként ott voltam a 70 ezer néző eufórikus tombolása közepette. A csapat akkor Európa egyik legjobb gárdája volt, csoportelsőként, legyőzve Hollandiát, Ausztriát és Ciprust is jutott ki a mexikói világbajnokságra.

    

Eszterházy, Détári, vagy Kiprich József mind nagy kedvenceik voltak és zseniális bátor játékkal győzedelmeskedtek a Brazilok fölött. Mai ésszel szinte hihetetlennek tűnik, de több mint 400 ezer (!) jegyigénylés volt a meccs előtt, sokan éjszakákat álltak  sorba a pénztárak előtt. Bár az ellenfél nem a legerősebb csapattal érkezett, 6 meghatározó játékosuk, mint például Zico is hiányzott a keretből, ez semmit sem von le e nagyszerű sportdiadal értékéből.

Mind a hazai és külföldi szakemberek, sportújságírók véleménye az volt, hogy a magyar csapat titkos esélyese a mexikói vb-nek. Ma már sporttörténelem. A mexikói torna lett a magyar foci újkori Mohácsa. Egy hatalmas, kijózanító 6:0-as vereség a Szovjetuniótól majd hiába vertük Kanadát 2:0-ra az utolsó csoportmérkőzésen Platiniék simán gurítottak egy hármast és ezzel nem csak az álmaink illantak el, de hosszú évtizedekre kiradíroztuk magunkat a világ focitérképéről.

Tavaly 30 év után szerepeltünk újra rangos nemzetközi versenyen. A franciaországi Európa-bajnokság némileg visszaadta a régi csillogást egykoron világverő fiainknak. Van hová fejlődni, a jövő az utánpótlás a hazai tehetségek kinevelésében van. Nem utolsósorban az edzők a szakmai felkészítése, továbbképzése is magában hordozza a magyar foci fejlődését.

Remélem, a fiamnak nem kell újabb 30 évet várnia, hogy az újjáépülő nemzeti stadionban szívből szurkolhasson a mieinknek. Egy válogatott mérkőzés nem csak színvonalas sportélményt nyújt, hanem közösségi élményként is hat, melyet felvidéki magyarként talán nagyobb intenzitással él át az ember.

Dian Csaba

Nyitókép: sport365.hu