Priskin Tamás a Körképnek: Örülnék, ha szombaton a DAC-nak is betalálnék

Az év összecsapása, melyre hetekkel ezelőtt minden jegy elkelt. Az év mérkőzése, melyre Szlovákia és Magyarország is kiemelten figyel. Az év meccse, mely felfokozott érzelmeket vált ki minden felvidéki magyar futballszurkolóból.

A szombati DAC – Slovan előtt a Körkép.sk a vendégek egyik legjobb formában levő játékosát, a komáromi származású, magyar válogatott Priskin Tamást kérdezte. Nagyinterjú.

Április nyolc: DAC – Slovan. A mérkőzésre már szinte lehetetlen jegyet szerezni. Edző, játékos, szurkoló egyaránt nagyon várja és fogadkozik. Hogyan készül a szombati kilencven percre a pozsonyi Slovan, és maga Priskin Tamás?

   

Ugyanúgy készülünk erre mérkőzésre is, mint az összes többire. Azt persze tudjuk, hogy nehéz meccs vár ránk, de úgy gondolom, hogy a csapatból mindenki szereti az ilyen meccseket, mert tele lesz a lelátó, nagyszerű lesz a hangulat. Az ilyenért érdemes focizni.

Legutóbb, akkor még, mint a Slovan friss igazolását n nagyon megtalálták Önt a szurkolók Dunaszerdahelyen. Most mire számít?

Hát, az már nagyon régen volt. Azóta több mérkőzésünk is volt egymás ellen, de ugyanúgy végzem tovább a dolgomat, ahogy eddig. Bízom benne, hogy nem lesznek hasonló esetek. Ha igen, akkor sajnálom, de én a dolgomat végzem.

Azóta az Ön góljával kijutott a magyar válogatottat az Eb-re, ezzel talán rendeződött a helyzet… (mosoly)

Szerencsém volt, hogy én rúgtam a gólt, de az csapatmunka volt. Az egy nagyon boldog pillanat volt az életemben.

Akkor elmondható, hogy elásták a csatabárdot a felvidéki klub szurkolóival?

Sosem volt problémám a felvidéki emberekkel, többször is említettem, hogy óriási hangulat van Dunaszerdahelyen a mérkőzéseken.

Általában elég jó formában játszik a DAC ellen. 2015 júniusában került a csapathoz, rá két hónapra az első egymás elleni meccsen rögtön be is talált. A következő évben szintén az Ön góljával 1:0-ra nyert a Slovan. Szombaton is folytatja ezt a sorozatot?

Megmondom őszintén, örülnék neki, ha folytatni tudnám. Azzal lépek minden mérkőzésen pályára, hogy gólt rúgjak és nyerjen a csapat. Örülnék, ha ez a DAC ellen is sikerülne.

Az ultrák azt üzenték, hogy jelentsen inkább sérültet, vagy hagyja otthon a góllövő cipőjét. Esetleg ha pályára is lép, fölé és mellé szabad csak rúgnia…

(Nevet) Igen, ismerem őket…

Dunaszerdahelyen komoly építkezés zajlik. Épül a stadion, a DAC pálya szinte az egyedüli olyan kulissza úgy a szlovák, mint a magyar bajnokságban, ahol igazi focihangulat uralkodik. László Csaba a Körképnek adott interjújában el is mondta, hogy igazi karakteres csapatot szeretne felépíteni, magyar gyökerekkel. Nem érdekelne Önt egy ilyen kihívás? Ha jönne a telefonhívás, csomagolna?

Hát, ha jönne a telefonhívás, és megfelelő lenne számomra, nagyon szívesen, persze. Miért ne. Tényleg gyönyörű a stadion, nagyon örülök, hogy épül. Úgy érzem, hogy a helyi emberek ezt megérdemelték. Látni, hogy stabil a háttér, jó kezekben van a klub is. Sok sikert kívánok nekik a jövőben, hogy egy olyan csapatot sikerüljön felépíteni, amely tényleg ott lehet majd az élmezőnyben.

Nem hiányzik ez a kulissza, ez a hangulat itt Pozsonyban? A Slovannak ugyan jól megy, második helyen vannak a bajnokságban, de az ultrák és a kemény mag tüntetőleg távol marad a meccsektől. A tulajdonossal sem túl jó a viszony.

Dehogynem hiányzik. A futballnak a sava-borsa a gól és a győzelem, de hát nézők nélkül nem ugyanaz. Teljesen más a mérkőzés, ha teltház előtt játszhat a játékos. Hála Istennek, nekem annyiból szerencsém van, hogy most ott lehettem a válogatottban és tényleg érzékelhettem, hogy milyen, ha mondjuk 60 ezer ember előtt játszik a játékos. Teljesen más, mint amikor idehaza ezer ember előtt. Nagyon sokat számít ez nekem is, hiszen a szurkolók a tizenkettedik játékos. Nélkülük nehéz. Jobb lenne, ha tele lenne a stadion, de hát nem tudok mit csinálni.

Ön Győrben él, a magyar válogatott keret tagja, kettős állampolgár, a magyart ugye még akkor vette fel, amikor lehetett. Ugyanakkor a kirakatcsapatban, a Slovanban focizik, a szlovák nacionalizmus egyik fellegvárában. Emlékszünk sokan, én is ott voltam a Slovan-Fradi meccsen ’92-ben a szurkolóverésnél. 2008-ban is volt egy komoly összecsapás, szegény Lengyel Krisztiánt a pályán kellett újra éleszteni. Hogyan éli meg Ön mindezt?

Én inkább magyarnak mondom magam, nagyon régóta Magyarországon élek. A szüleimmel gyerekkorom óta magyarul beszélünk, magyar gyerek vagyok. Az, hogy a Slovanban futballozok, egy lehetőség volt számomra. A Győr után egy olyan csapatba akartam kerülni, ahol a bajnokságért, akár a kupáért játszhatunk. Természetesen az sem volt hátrány, hogy közel vagyok a családomhoz.

Az utóbbi fordulókban a Slovan feltámadt, lohol a Zsolna után, próbálja befogni. 22 forduló után a különbség 7 pont. Mi a kitűzött cél a csapat számára?

A bajnokság előtt mindenképpen a bajnoki cím volt. Annak örültünk volna, hogy ha versenyben tudunk lenni. Még mindig versenyben vagyunk, de elég tetemes a lemaradásunk, ugyanakkor volt ez több is. Úgy érzem, hogy sok mérkőzést, sok pontot elszalasztottunk az ősz folyamán. Megyünk tovább, koncentrálunk a saját játékunkra, nem nagyon szoktuk figyelni, hogy a Zsolna hogy áll előttünk. Minden meccsre úgy megyünk ki, hogy meg akarjuk nyerni, aztán meglátjuk, hogy ez mire lesz elég. Ott vagyunk a kupában is, amit szeretnénk megnyerni és mindent meg is teszünk ennek érdekében.

És önnek? A bajnokság góllövőlistáján az 5. helyen áll 10 góllal. Csapattársának, a guineai Soumahnak is nagyon megy, 15 gólnál tart és második a bajnokság góllövőlistáján. A Slovannál legutóbb Ön volt a házi gólkirály. Milyen szezonnal lenne elégedett idén?

Elsősorban szeretnék elérni a dupla számot, a tíz gól a minimum (szerk. megj. ez most hétvégén a Nagymihály elleni idegenbeli győzelemmel sikerült is). Ősszel sajnos elég sokat ki kellett hagynom egy sérülés miatt, megsérültem anno a válogatottban, de tényleg az a célom, hogy a 10 gólt elérjem, szomorú is lennék, ha ez nem sikerülne. Továbbá, hogy ha tavaly tizenkettőt rúgtam, akkor idén jó lenne, ha több is összejönne. Van még lehetőségem, úgyhogy azon leszek.

A múlt héten tette közzé az UEFA az európai bajnokságok sorrendjét. 55 ország bajnoksága közül a spanyol, német, angol, olasz pontvadászat van az élen. A régióból a cseh a 11., az osztrák a 15., a román a 17., a lengyel a 20., a szlovák a 31., és a magyar bajnokság a 33. helyen szerepel. Ön játszott az angol első és másod, az orosz másod, az izraeli, az osztrák, a magyar és a szlovák bajnokságban is. Mi a különbség köztük?

Nehéz. Angliában olyan dolgok veszik körül a futballt, amit nehéz idehaza elképzelni. Ott minden mérkőzésen teltház van, akár kupamérkőzés, akár bajnoki mérkőzés, olyan fanatizmus övezi a futballt, amit ha egyszer átél a játékos, akkor az örökké benne marad. Oroszországban is nagyon jól éreztem magam, a futball nagyon tetszett. Ott azért kevesebb volt a néző mint Angliában, de erős a bajnokság. Izraelben pedig szintén fanatizmus jellemzi a futballt, ott is nagyon sokan kilátogattak a mérkőzésekre, nagyon sokan megismertek az utcán és mindenki ismerte a csapatot és a játékosokat is, úgyhogy tényleg ott is minden a futball körül forog.

Hála Istennek, ha magyar bajnokságot kell mondanom, ott is egyre javulnak a körülmények, nagyon szép stadionok vannak. Úgy érzem, hogy a bajnokság színvonala is emelkedett azzal, hogy 12 csapatos lett, jó mérkőzések vannak. Ha most megnézzük, olyan csapatok vannak veszélyben a kiesésnél, mint a Diósgyőr, Debrecen, akár az MTK, tehát tényleg erősödött a bajnokság.

Összehasonlítva a szlovákot meg a magyart annyiban lehetne, hogy a szlovák bajnokság picit fizikálisabb a magyarnál, de Magyarországon kicsit több a technikai megoldás.

Lehet két gonosz kérdésünk?

Próbáljuk meg.

Előrébb tartana, ha a szlovák válogatottban szerepelne?

Erre nem is gondoltam. Megmondom őszintén, meg sem fordult a fejemben, hogy szlovák válogatott legyek. Gyerekkoromban is azt szerettük volna, én is meg a családom is, hogy magyar válogatott legyek, és, hála istennek ez megadatott.

És fordítva? Előrébb tartana, ha mondjuk a Fradi vagy a Videoton szerelésében lépne pályára?

Mármint most?

Igen.

Ez a bajnokság végére eldől. Hogyha a Videoton megnyeri a bajnokságot, akkor valószínűleg igen (nevet). De ezt nehéz így megmondani, mert ki tudja, hogy mi lenne ott a sorsom, milyen szerepet kapnék, úgyhogy nehéz ezen így elgondolkodni. A bajnokság végén erre könnyebben tudnék válaszolni.

A Videotonnál ugye tavaly nyáron elég komolyan fel is merült a neve, de a két klub végül nem tudott közös megegyezésre jutni. A Slovan akkori edzője le is nyilatkozta, hogy távozik. Ez az ajtó végleg becsukódott, vagy profi futballista sose mondja, hogy végleg?

Profi futballista soha nem mondja, természetesen. Ha lehetőség adódna számomra, ami nekem is és a klubnak is megfelel, akkor szívesen váltanék. Mondtam ezt a Dunaszerdahellyel kapcsolatban is. Nem zárom ki ezt soha. Jelen pillanatban a Slovan focistája vagyok, mindent megteszek annak érdekében, hogy a klub minél erősebb legyen.

Eddigi pályafutása során egy tucatnyi csapatban megfordult. Jól beszél angolul, oroszul. Tegyük fel, hogy ha úgy alakul, akkor egy kínai nyelvlecke vagy akár arab nyelvlecke is szóba kerülhet?

Miért ne? (mosoly) Azért már a harmincadik életévemben vagyok, és ha ilyen lehetőség adódna, természetesen azt is elfogadnám.

Stadionok, beléptetési rendszer, szurkolási kultúra, foci állami támogatása… Hogy látja a szlovák és a magyar bajnokság közti különbségeket a körülmények és a háttér szempontjából?

Ebből a szempontból szerintem a magyarországi futball előrébb tart, mint a szlovák. Ha megnézzük a stadionokat és a körülményeket, meg tényleg azokat a juttatásokat, amiket a klubok kapnak a szövetségtől, akkor nagyon jó irányba megy a magyar foci. Mondhatjuk, hogy az összes NB 1-es csapatnak kiváló standionja van, vagy kiváló stadionja lesz. Szlovákiában azért ezt még nem tudjuk elmondani. Jelen pillanatban a Nagyszombatnak, a DAC-nak, Zsolnának úgymond szép stadionja van, reméljük, hogy jövőre majd a Slovannak is. De vannak olyan helyek, ahol régi stadionok vannak, és tényleg ráférne egy kis felfrissülés akár a pályára, akár a lelátóra.

Néhány gondolat a válogatottról. Kint volt Lisszabonban. Miért volt ilyen nagy különbség a Ronaldóék ellen mutatott mostani, és az Eb-n látott teljesítmény között?

Hát jó kérdés, hogy miért volt ekkora különbség. Sok változás is volt a keretben, tehát Király Gabi a válogatottbeli szereplést abbahagyta, ugye Juhász Roland is. Én úgy érzem, hogy formálódik újra a csapat, tehát több fiatal játékost próbál a kapitány is beépíteni. Igaz, hogy előre nagyon kevés helyzetet tudtunk kialakítani, de szerintem jó úton járunk. Ezt kell folytatni, és ha ez így fog maradni, akkor a fiatal játékosok is felnőnek a feladathoz és tényleg sikeresek lehetünk.

Milyen tapasztalatokat szerezett az Eb-n? 44 év után jutottunk, a mi korosztályunknak ez teljesen kimaradt.

Sosem fogom elfelejteni azokat a tapasztalatokat. Nagyon örülök, hogy testközelből átélhettem ezt a tornát. A mai napig, hogy ha belegondolok, kiráz a hideg, mert óriási dolog volt. Ott voltunk közel két hónapot, de úgy elrepült az idő, mint ha csak egy hetet lettünk volna. Pörögtek az események. Egy életre szóló élmény.

Ha tehetné, kivel cserélne legszívesebben mezt a meccs után?

Klubszinten? Jó kérdés. Hát, ha klubszinten tudnék cserélni, akkor valószínűleg Zlatan Ibrahimović jelen pillanatban az a játékos, akit nagyon szeretek. Ha vissza lehetne menni az időben, akkor valószínűleg a Real Madridból a brazil Ronaldót mondanám. Az El Fenómeno mezét nagyon szívesen elkérném.

Ki a kedvenc edzője?

Ancelottit nagyon szeretem. Az ő munkássága nagyon teszik.

Melyik stadion hangulata tetszik a legjobban?

Saját tapasztalatból merítve a legnagyobb élményem Angliában volt. Ott voltak nagyszerű hangulatú mérkőzések, de kedvenc stadionom mindig a Groupama Aréna. Ha a válogatottal otthon játszunk, ott mindig olyan hangulat van, hogy ott nem lehet rosszul játszani.

A Felvidék válogatott mérkőzéseit követi? Most legutóbb a Gyirmóttal játszottak.

Igen, olvastam. Figyelem őket. Voltam is kint a mérkőzésükön egy, másfél éve, amikor Bősön játszottak egy hasonló találkozót. Akkor el is látogattam a mérkőzésre. Most is olvastam, hogy eléggé partiban voltak. 1:0-ra ugyan kikaptak, de azt írták, hogy majdnem NB 1-es szinten képviseltek. Bízom benne, hogy ez jobb és jobb lesz, fejlődik a csapat, és akár magasabb szintre is tudnak majd lépni.

A DAC-cal kezdtük, fejezzük is be a DAC-cal. Szeretne esetleg üzenni valamit a szurkolóknak?

Az a legfontosabb, hogy szeressék a csapatukat és biztassák úgy, mint eddig tették. Azt ugyan nem tudom megígérni, hogy nem fogok gólt rúgni, mert a munkámat végzem, és ha oda kerülök, akkor azon leszek, hogy sikerüljön a kapuba találni, de a múltban is bizonyítottam, hogy amikor sikerült gólt rúgnom, akkor sem örültem, mert tisztelem és tiszteletben tartom az ottani embereket és szurkolókat. Le a kalappal, hogy minden hétvégén megtöltik a stadiont és olyan hangulatot varázsolnak minden hétvégén, ami a játékosnak az álma.

Király Zsolt