Tomáš Huk: Ljubičić elnézést kért, hiszem, hogy nem volt szándékos

Rendesen felkavarta az állóvizet a szombati, DAC-Rózsahegy mérkőzés előtt a hír, hogy sem Huk, sem Ljubičić nem tagja a kezdőcsapatnak. A helyzet csak rosszabbodott, miután Hukot kötésekkel az arcán látták a szurkolók, a DAC horvát kapitányát pedig nem is lehetett látni.

A mérkőzés után Peter Hyballa röviden csak annyit fűzött hozzá, hogy Huk megsérült az utolsó edzésen, Ljubičić pedig fegyelmi okokból átmenetileg nem tagja a keretnek.

A szurkolók hiába várták azonban a klub indoklását, így csak néhány szemtanú útján derült ki, hogy a horvát játékos az edzésen fejberúgta társát, akit a dunaszerdahelyi kórházban kellett ellátni.

    

Bár úgy tűnik, hogy a klub nagyjából hírzárlatot rendelhetett el az ügyben, a szlovák Šport napilapnak sikerült elérni az érintetteket, bár nem mindenki volt hajlandó nyilatkozni.

A klub a napilapnak sem szeretett volna bővebb információval szolgálni, mint amit Hyballa elmondott szombaton. Marin Ljubičić elvileg családjával tölti ezt az időszakot Szlovákián belül, de ő sem kommentálta az esetet a napilapnak.

Tomáš Huknak azonban nem okozott gondot, hogy reagáljon. A Športnak a következőképpen írta le a történteket:

„Rögzített helyzeteket gyakoroltunk. Egy oldalsó centerből az egyik védő magasra rúgta a labdát, ami hozzám esett. Én fejjel mentem az érkező labdára, és abban a pillanatban, mikor becsuktam a szemem, hogy belefejeljek, kaptam egy talpast az arcomba.”

Az tehát kiderült, hogy a futballcipő talpával találták el az arcát, amiből egyből ömleni kezdett a vér.

„Rögtön tudtam, hogy ez nem összefejelés volt. Pontosan azonban nem sejtettem, hogy mi történt. Megfogtam a fejem, és egy másodperc alatt már véresek voltak a tenyereim. Jött a masszőr, ellátott és mentünk a kórházba. A homlokomon 6, az orromon további 4 öltés van.”

mesélte Huk a történteket. Szerencsére sem az orra nem tört el, és agyrázkódása sem volt.

A napilapban megjelent cikk szerzője szerint Huk hangjában harag nélkül beszélt az incidensről. Arról, hogy mi volt az első reakciója az esetet követően, a következőket mondta:

„Nem volt semmilyen reakció. Gyakorlatilag rögtön leültem a földre, ahol megnyugtatott a masszőr. Az első pillanatban nem foglalkoztam azzal, hogy ki csinálta. Utána odajött hozzám Marin és elnézést kért. Volt utánam a kórházban is és később rám írt, hogy rendben vagyok-e.”

Huk elfogadta a bocsánatkérést.

„Hiszem, hogy tényleg egy szerencsétlen beavatkozás volt. Ezelőtt soha nem veszekedtünk, nem volt köztünk nézeteltérés sem”

A sérült védő nem tudja, hogy mi lesz játékostársa sorsa.

„Csak annyit tudok, hogy most hazaküldték, hogy kitisztuljon a feje…”

Huk reméli, hogy hamarosan már csak egy rossz emlék lesz az egész, és hogy nyom nélkül eltűnnek a sebek az arcáról. Saját bevallása szerint már sokkal jobb a hangulata, mint múlt héten. Már szombaton is benne volt a pakliban, hogy szükség esetén pályára lép, de inkább nem kockáztattak.

„A varratok még frissek voltak, ezért nem kockáztattunk. A fyzioterapeuta a meccs előtt hozott nekem egy maszkot, ami nagyszerűen illeszkedett, pedig nem készítették a méretemre. Biztosan nagyobb biztonságban fogom majd érezni magam, amíg minden rendesen begyógyul.”

tette hozzá Huk.

Körkép.sk

A cikkben található idézetek a Šport napilap 2018. augusztus 14-i nyomtatott számában jelentek meg.

Nyitókép: reprofoto