Év végi beszélgetés Figei Tiborral, a CHANBARA küzdősport világhírű művelőjével

Nyitókép: Figei Tibor Facebook oldala

Figei Tibor egy nagyon aktív fiatalember. Olyan, aki nemcsak akar, de tud is. A rimaszombati Falcon sport klub tagja, magas szinten műveli a japán küzdősportok egyikét, a chanbarát. Csúcsteljesítményt nyújt világversenyeken, emellett tapasztalatai és korából kifolyólag a fiatal utánpótlást edzi a városban. És ha mindez nem lenne elég, Figei Tibort a novemberi önkormányzati választásokon képviselővé választották Rimaszombatban.

A Körkép.sk vele folytatott év végi beszélgetést.

Kívülről nézve azt látni, hogy nagyon kemények voltak az utolsó hónapjai. Ön is így látja?

   

Igen, az utolsó hónapok kemények voltak: munka, versenyek, kampányolás és persze a család. Reggel munkába mentem (tanár vagyok Tornalján), délután edzések háromszor hetente, este kampányolás. Nyolckor hazaértem, csak akkor tudtam a családdal foglalkozni. Szeptemberben, októberben nagyon kemény időszakom volt.

CHANBARA– világbajnokság Tokióban.

Október végen, egy héttel a választás előtt még Országos Bajnokságot rendeztünk nálunk, Rimaszombatban. Nagyon jó eredményeket értünk el klubszinten és egyéniben is. Mi lettünk a legeredményesebb klub a bajnokságon. Én két arannyal, két bronzéremmel zártam és abszolút bajnok is lettem. A másik abszolút bajnok Laura Dávidová lett, aki Tokióban is velem volt. Japánban a 43. Világbajnokságon mindketten bronzérmesek lettünk. Nekem ez a kilencedik érmem volt ilyen nagy versenyen az utolsó három évben. Laurának a második érme (a múlt évben Európa bajnok lett Rómában).

Az eredményei, eredményessége fényében hogy látja az ilyen sportok helyzetét, megbecsülését a társadalomban és konkrétabban a járásunkban?

Hát, nem vagyunk könnyű helyzetben, ugyanis a chanbara nem olimpiai sportág. 2020- ban az olimpia Japánban, Tokióban lesz, és a chanbara, mint bemutató sportág egy nagy világszintű nemzetközi tornát fog képezni az olimpián. Vagyis nekünk ez olyan lesz, mint egy igazi olimpia, még ha nem is hivatalosan.

Szlovákiában nagyjából öt éve van chanbara, több versenyt is rendeztünk az évek alatt. Sajnos támogatásból nincs sok, mivel nem nagyon ismert a sportág, mi csak amatőr szinten műveljük. Hál istennek a járásban eléggé ismert a sportág. Rendszeresen írnak rólunk, a televízió is megkeres minket. Ebben szerencsések vagyunk, igaz, hogy eredményeink is vannak. Sokan szurkolnak és segítenek is. Konkrétan szeretném megemlíteni az RSNet és a Teatro céget, akik már három éve rendszeresen segítenek bennünket.

Hogyan látja a sport jövőjét nálunk? Van utánpótlás?

A jövőt pozitívan látom, csak mindenre idő kell. 2014-óta minden nagy világ- vagy európai versenyen ott voltunk, van világbajnokunk és több Európa bajnokunk. Több mint harminc érmet hoztunk haza minden kategóriában, gyerekektől kezdve a felnőttek, veteránok, egyéniben és csapatban is. Ez azt jelenti, hogy valamit jól csinálunk. Azt gondolom, hogy öt év alatt ezek nagy eredmények. Szerencsére utánpótlásunk van, hetven százalékban gyerekek űzik ezt a sportot. Van sok ügyes gyerekünk, mint például a 14 éves rimaszombati Laura Dávidová.

Önt beválasztották Rimaszombat képviselőtestületébe. Gondolom, ezzel még sűrűbb lett a napi programja. Milyen elképzelésekkel vágott neki a képviselői munkának?

Igen, azzal hogy képviselő lettem, még feszítettebb lett a napi programom, de én elég aktív ember vagyok egyébként is. Számomra ez egy nagy kihívás és lehetőség vissza adni a városomnak valamit. Hiszek abban, hogy a tapasztalataim és képességeim segítik majd a város fejlődését a helyes irányban mozdítani.

Milyenek az eddigi tapasztalatai? (különös figyelemmel a futball iránt…)

Eddig még nincs sok tapasztalatom, mivel csak egy hónap telt el, de a képviselői klubom (Odvážme sa zrýchliť) mindent átlátható módon, demokratikusan szeretne csinálni, hogy Rimaszombat tovább tudjon lépni minden szempontból.

Ami a focit illeti: a focinak mindig meg volt a helye a városunkban, most elég nehéz helyzetben áll. Én támogatom a magyar projektet (MFA), de a sport szempontjain kívül van a dolognak gazdasági, pénzügyi és jogi vetülete is. Jelenleg várjuk a magyar fél válaszát az általunk átdolgozott együttműködési szerződés javaslatra.

És van még a munka és a család…

Már harmadik éve Tornalján dolgozom, tanítok egy szakközépiskolán (SOŠ). Nagyon jó a kollektíva, drukkolnak nekem és az igazgatónőnk is nagyon megértő. De persze első a munka, utána a sport. A családom támogat, örülnek minden sikereimnek. Azt hiszem, a feleségemnek és a kisfiamnak a legnehezebb, mert sokszor nem vagyok otthon, utaznom kell, és ebbe sok energiát és pénzt beleadok. Itt nagy köszönet jár Ladislav Laššáknak is, aki az asszisztensem, úgy gondolom, hogy nélküle nem menne a dolog.

Mivel én nem vagyok profi, nem ebből élek, nem is tartom magam tehetségesnek, nekem szükségem is van a támogatásra. Szüleim nélkül, RSNet, Teatro, es a Rimaszombat városának támogatása nélkül nem tudnék kijutni ilyen nagy versenyekre. Persze első a család, munka és utána a sport. Így nem tudok nagyon spórolni, mivel mindent beleadok a chanbarába.

Egyébként nagyon örülök, hogy ez a történet már nem csak rólam szól, hanem a sikeres gyerekekről is a klubunkból. Akik jól szerepelnek már nem csak a hazai versenyeken, hanem a nagy nemzetközi tornákon is. És erre nagyon büszke vagyok.

De tudom, hogy megéri. Amikor a gyerekeket látom küzdeni a versenyeken, és utána, ahogyan a szüleik büszkék rájuk, tudom, hogy ehhez én is hozzátettem valamit. És ezért megéri élni. Ez a sorsom, ezt választottam.

Köszönjük a beszélgetést és sok sikert kívánunk!

Mede Géza