A saját gyermekeit felfaló demokrácia

Mikor 1989 előtt szétosztották a világot, nekünk a kommunista rész jutott. Nem volt választásunk. Így kellett lennie. Így döntöttek a nagyhatalmak.

A világ még mindig megosztott, és a rosszabbik felében élő emberek értelemszerűen szeretnék elfoglalni a jobbik felét. Mi beszéltük rá őket, mikor megmutattuk nekik életvitelünket. Ráadásul a világ legkülönbözőbb részein rájuk kényszerítettük életstílusunkat, mint az egyedül elfogadhatót, helyeset és jót…

Az USA és Európa régóta fatális hibákat követ el. Igyekeznek a világ nagyobbik részére rákényszeríteni saját életvitelüket, felfogásukat és nem utolsó sorban a demokráciájukat. Pedig még nekünk is nagy problémáink vannak a demokráciával – mivel nem tudunk úgy élni. Nem adatik meg mindenkinek, hogy aszerint éljen.

   

Lehet, hogy emiatt a tehetetlenség miatt válunk meggondolatlanul a demokrácia önjelölt „exportőreivé”. Had kínlódjanak a többiek is… De ők egyelőre csak támadnak minket.

Nem tanultunk abból, ahogy a romákra próbáltuk rákényszeríteni  életvitelünket. Arra vágytunk, hogy saját képünkre formáljuk őket, persze azért, hogy boldogok legyenek. És ha azok voltak? És mi van, ha a mesterséges beavatkozásunk és a számukra idegen élet kikényszerítése nélkül is boldogok?

Amíg nem értjük meg ezeket az alapvető törvényszerűségeket, továbbra is viselhetjük meggondolatlan tetteink következményeit.

Nizza nem valaminek a végét jelenti, hanem csak a folytatását – a gonosz viszontválasza, ami úgy tér hozzánk vissza, mint az egy évvel korábban a világba elhajított bumeráng. Egyelőre Irakból, Szíriából, Egyiptomból, Afrikából jön. A „fejlett” világ lelkiismeretének fontos állomásai – a „jobbik” fajtából. De egy újabbat is várhatunk: egy bumeráng keletről érkezik majd. Ukrajna nem várat sokat magára.

Minden forradalom felfalja saját gyermekeit. A jelenlegi Európa a legjobb példája ennek az örök igazságnak, amit Pierre Vergniaud – a francia forradalom lefejezett látnoka mondott ki először. Úgy tűnik, nincs egyedül. A saját gyermekeit felfaló demokrácia ma az Európáról kialakított, nem túl kívánatos kép része, mert nem akar tanulni külpolitikai hibáiból – a hibákból, amelyeket éve óta elkövet.

Aktuality.sk, Karol Lovaš: Demokracia, ktorá požiera vlastné deti