Egy szlovák hölgy Vancouverből: Senki sem érzi úgy, hogy az ország rabszolgája lenne

Alexandra Čabelková régóta álmodozott arról, hogy turistaként bebarangolja Vancouvert. Belül azonban sejtette, hogy többé nem tér vissza Szlovákiába.

Miért döntött úgy, hogy elhagyja Szlovákiát?

(…) Az eredeti tervem az volt, hogy pár hónapra turistaként megyek el Vancouverbe, de belül tudtam, hogy már nem térek vissza. A kezdet nagyon nehéz volt, de minden egyes napért megérte küzdeni. Számomra a kezdet abból a szempontból kicsit könnyebb volt, hogy ismertem egy remek embert, aki mindent megmutatott és megtanított nekem. Elmagyarázta, hogy mire van szükségem és mindenben segített. Ma már ő a férjem.

   

Mi lepte meg Kanadában? Van valami, amit máig nem tudott megszokni?

Az első sokkot az angol nyelv okozta. A „brit angol”, amit a suliban tanítottak nekünk, egyáltalán nem segített. (…) A kanadaiak azonban rendkívül toleránsak és nem ítélik el az embereket azért, mert nem beszélnek helyesen, sőt minden áron igyekeznek megérteni az másikat.

Ami teljesen magával ragadott, az a kanadaiak hozzáállása a természethez. Legyen szó az egyszerű hulladék újrahasznosításáról, a műanyag vagy az üvegből készült flakonon visszaviteléről – mivel az üveg visszavitele után pénzt kapsz, ezért ez egy jó motiváció az utcán élő embereknek – vagy csupán a háztartási hulladék szelektálásáról.

Ami bánt, és amit sosem fogok tudni megszokni, az az egészségügy. Sajnos mindenre nagyon sokat kell várni, legyen szó egy egyszerű vizsgálatról a gyermekorvosnál, a sebésznél, a nőgyógyásznál vagy a belgyógyásznál.

Kanadában a gyerekorvos is specialistának számít, így ahhoz, hogy bejuss egy specialistához legalább három, de van, hogy kilenc hónapot kell várnod. Szintén nagyon sokat kell várni a CT-re, az MRI-re és különböző kivizsgálásokra, amelyek Szlovákiában mindennaposak. (…) Kanadában az egyszerű tesztekre és törletre külön speciális kérvényeket kell benyújtanod, és nagyon sokáig kell rájuk várnod. Az egyetlen taktika az, ha elmész a sürgősségire és hatalmasat drámázol. Az segít.

Kicsit csalódtam az oktatásügyben is. A mi titulusaink és gyakorlataink Kanadában semmit sem érnek. Kanadában először vizsgákat kell végezbed a Műszaki Intézetben, utána néhány hónapig önkéntesként kell dolgoznod. Az iskolák és a tanfolyamok rendkívül drágák, másrészt lehetőség van diákkölcsön igénylésére. Miután az ember munkát talál, képes lesz fizetni a kölcsönt.

(…)

Fel kellett adnia valami olyasmit, ami Szlovákiában hétköznapi, Kanadában viszont bizarrnak számít?

A mindennapos főzést és takarítást rendkívül bizarrnak vélik. (nevetés)

Mit hozna át Kanadából Szlovákiába?

Az élethez való hozzáállást. A pozitív gondolkodást, a szeretetet és a természet iránti tiszteletet. Nem szeretnék nagy kritikus lenni, és nem is szeretnék túlságosan nagy összehasonlításokba bocsátkozni. Mégis, amikor Szlovákiába jövök, akkor összeszorult torokkal megyek a hivatalba, a bankba és néhány boltba is, ahol az eladók unottak, morognak, és az ügyfelekhez való hozzáállásuk nagyon negatív. (…)

Ha valamit el kell intézni a hivatalban, akkor ugyanolyan bürokráciával találkozik, mint Szlovákiában?

Egyáltalán nem. Sosem történt meg velem, hogy a bankban, a boltokban vagy a hivatalban unott, haragos vagy mogorva alkalmazottal találkoztam volna.

(…)

Amikor hazajövök mindig azt mondogatom magamnak, hogy nem szabad összehasonlítanom a két országot, de nem tudom megállni. Ha összehasonlítom az alkalmazottak hozzáállását Kanadában és Szlovákiában, akkor az száz az egyhez. Mindig azt hallgatom, hogy mi mást várhatnék el, hiszen itt az emberek keveset keresnek és nem szórakoztatja őket a munka. Nos, nem tudom, hogy ez helyes érvnek számít-e.

Egyszer Szlovákiában bementünk egy ruhaboltba, és szemmel láthatóan megzavartuk az elárusítónőt az ülésben és a mobilozásban. Még csak köszönteni sem köszöntött. Igyekeztem rendesen viselkedni, de felesleges volt, így a bevétel helyett semmije sem lett.

(…)

Mit vinne át Szlovákiából Kanadába? Van valami tipikus dolog, ami hiányzik Önnek külföldön?

Biztosan áthoznám Kanadába az oktatási- és az egészségügyi rendszerünket. Ha lehetséges volna, akkor örökre magammal hoznám az anyukámat, a nővéremet és néhány barátomat. (nevetés)

(…)

Aktuality.sk, Slovenka vo Vancouveri: Nestretla som nikoho, kto by sa cítil ako otrok štátu

Nyitókép: Alexandra Čabelková archívuma