Az utóbbi két hétben a világsajtó figyelme két régióra összpontosult. Katalónia és Kurdisztán megpróbálják népszavazással kifejezni függetlenségi szándékukat.
Azonban mindkettő beleütközött a hazai kormányzat és a nemzetközi közösség ellenállásába. Hova tűnt a szabadság és a demokrácia e két régióban?
A katalán problematika
A hétmilliós Katalóniának saját nyelve, történelme és kultúrája van. A katalánok magukat nemzetnek érzik, és referendumot akarnak tartani a Spanyolországtól való különválástól. Ezzel azonban a spanyol kormány nem ért egyet. A spanyol alkotmány szerint a katalánok nem önálló nemzet, csak nemzetiség, és Spanyolország egy oszthatatlan területi egység. A „kisebbségeknek” nincs joga szuverenitásra.
A referendumot az alkotmánybíróság törvénytelennek nyilvánította. A kormányzat is beavatkozott, a rendőrség letartóztatja a katalán tartományi kormánytagokat, házkutatásokat tart, lefoglalja a szavazólapokat. Mindent megtesz, hogy lehetetlenné tegye a népszavazást, végső esetben még az áramot is kikapcsolja.
Katalónia nem Szlovákia
Szlovákiának szerencséje volt a közös állam szétválasztásánál. A Csehszlovák Föderalista Köztársaság egy viszonylag szimmetrikus föderáció volt a csehek és a szlovákok között, mindkét országrész vezetői függetlenséget akartak. Csak a körülményeknek volt köszönhető, hogy a szétválás békés és nyugodt volt. Kevés országnak adatik meg ilyen luxus.
És nem adatott meg azoknak a nemzeteknek sem, akik az országban élnek. Nem nagyon van olyan ország a világon, amely önként hajlandó lemondani területe és lakossága egy részéről csak azért, mert egy nemzeti kisebbség azt kéri. És az mindegy, hogy az az ország mennyire demokratikus. Minden szabadságnak és demokráciának megvannak a korlátai.
A demokrácia korlátai
A demokrácia nem egy világos és egyértelmű gyűjteménye az értékeknek és szabályoknak. Minden országban más a formája és színvonala. A demokrácia a többség kormányzása – és a többség határozza meg, hogy milyen jogai és privilégiumai vannak az ország lakosságának. A legmagasabb szintű demokrácia egyúttal a legszabadabb formája is, ahol a többség védi a kisebbség jogait. Mikor az egyén szabadsága van az első helyen.
És aztán ott van a többi demokratikus államforma: ahol a többség érdeke mindenek felett áll, ahola demokrácia azt jelenti, hogy amit a többség akar, az szent. És a többség, pontosabban az őt képviselő kormány, sosem mond le önként a hatalomról. Ezért nem valósulhat meg Katalónia függetlensége.
Ha Katalónia különválna, az precedens lenne az egész világban, hogy a kisebbségeknek joguk van az önmeghatározásra. És ezt senki sem akarja, aki hatalmon van. A katalán függetlenség felgyújthatná a szeparatizmus tüzeit számos országban, beláthatatlan politikai következményeket kockáztatva. Ezért nem támogatja a katalánokat ma senki. A magyar kormány kivételével.
Jog és vér
Ha uralkodó többségről van szó, ha kisebbségről, egyre megy. Egy demokráciában a nemzetek minden tagja elveszít valamennyit a szabadságából. Minden előjog, amit valaki megszerez, valaki másnak a szabadságába kerül. Az embereket ez nem zavarja egészen addig, míg nem veszik észre, hogy az ő személyes szabadságukról van szó.
Ezután jön egy új politikai ciklus, amelyben az emberek az utcákra vonulnak, hogy visszaszerezzék jogaikat. És a jogok csak versenyben születnek. Ezért védik annyira a generációk saját, nehezen kivívott szabadságukat.
Aktuality.sk, Komentár Ronalda Ižipa: Kam zmizli sloboda a demokracia
Nyitókép: Aktuality.sk
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
