A magyar kisebbségpolitikában lassan véget ér fegyvernyugvás korszaka. Újra terítékre kerülnek a magyar autonómiatörekvések. Beleértve a területi autonómiát is.

 

A legradikálisabb igényekkel a romániai magyar kisebbségi pátok rendelkeznek. Közös programot írtak alá, amelyben területi, hivatali és kulturális autonómiát követelnek Erdélyben. A románok számára a legellentmondásosabb és legkevésbé elfogadható a területi autonómia. Eddig csak a nacionalisták követelték, most, a hivatalos program keretében mindhárom magyar kisebbségi párt (beleértve a polgári-liberálist is).

 

Ebben a játékban azonban nem csak Romániáról van szó. A probléma sokkal szélesebb, mert a magyar nacionalistáknak hasonló étvágyuk van más országokban, így Szlovákiában is. A 2018-2020-as években a magyar kisebbség nyilván radikalizálódni fog. Fegyverként pedig az autonómiatörekvéseket fogja használni.

 

 hirdetes_810x300  

Tulajdonképpen, ez nem csak előrejelzés. Már zajlik, nem csak Romániában, ahol a magyarok területi autonómiát akarnak, hasonló elvárásaik vannak az Orbán által támogatott ukrajnai magyaroknak (Orbán kormányának nyomása hatására kellett módosítania álláspontját, miszerint nem területi, hanem politikai autonómiáról beszéltek).

 

Trianon századik évfordulója

 

A magyarok mozgósításának két fő oka van.

 

Az első az Orbán-kormány „nagymagyar[országi] politikája”. Ez arra irányul, hogy támogassa minden magyar kisebbség atonómiatörekvését és magyarországi szavazati joggal járó kettős állampolgárságát Közép-Kelet-Európában (Románia, Szerbia, Ukrajna, Szlovákia). Orbánék számára ez lesz az egyik fő választási téma 2018-ban. Valószínűleg a választások után is, hiszen egyértelmű győzelem jósolható.

 

A másik ok a kerek évforduló. 2018-ban Magyarország Erdély és más „magyar területek” – beleértve Dél-Szlovákiát is – 100 évvel ezelőtti elvesztésére emlékezik Magyarország… 2019-ben a versaillesi békekonferencia kerek évfordulója lesz, 2020-ban pedig Trianon centenáriuma, ami megerősítette Nagy-Magyarország likvidálását és kijelölte Magyarország új határait.

 

A magyarok mindhárom eseményt (amelyek egy közös kimenetellel rendelkeznek) „százéves igazságtalanságnak” tekintik, mivel a háború utáni határok megrajzolása igen nagylelkű volt a győztesek javára (akik között ott volt Csehszlovákia, Románia és Szerbia). És nagyon szigorúak a legyőzöttekkel.

 

Ma nagyjából ötmillió magyar – vagyis a harmaduk – él Magyarországon kívül. El kell ismernünk hogy joguk van a politikai megoldáshoz, például a magyar kisebbség védelmében. A szlovákoknak, ukránoknak és románoknak ugyanakkor joguk van meghúzni a saját „vörös vonalukat”, amit Orbán és „kisebbségei” nem léphetnek át. Ez a határ pedig a területi autonómia kell, hogy legyen – mint abszolúte elfogadhatlan elképzelés.

 

Történelmi tapasztalat

 

Rossz történelmi tapasztalatai ugyanis nem csak a magyaroknak és a szudétanémeteknek vannak. A cseheknek és a szlovákoknak is. A cseh-szlovák politikai hagyományok számára az autonómia kifejezés tabu volt és lesz. És joggal. Mert a területi autonómia követelése nagyon gyorsan szeparatizmushoz és az ország széteséséhez vezettek (ami igaz volt Szlovákia autonómiája esetében is).

 

Az első csehszlovák állam idején autonómiát és önrendelkezést követeltek a szudétanémetek és a szlovákiai magyarok. Követeléseik 1938-ban csúcsosodtak ki. Az eredmény: A müncheni egyezményt követően a szudétanémetek csatlakoztak a Harmadik Birodalomhoz, a bécsi döntés után Magyarország elfoglalta egész Dél-Szlovákiát (plusz Kassát).

 

Aki azzal érvelne, hogy az [akkor történtek] a 20. század betegségének tünetei voltak, amelyeket ma már leküzdöttünk, az emlékezzen, hogyan végződödtek az autonómiatörekvések Koszovóban vagy a Krímben. És ahogy ma kinéz, Katalóniában…

 

Egyszerűen: A speciális autonóm területek mindig is magukban hordozzák a szeparatizmus kockázatát. Az egyik vagy másik oldal sikerét pedig az erőviszonyok határozzák meg, nem a hazai vagy nemzetközi törvények paragrafusai.

 

Vigyázzunk az MKP-val

 

Szerencsére Szlovákiában nyugodtabb a helyzet, mint Romániában. Bugár Most-ja és Danko SNS-e közös kormányban fonódtak össze. Fico és Orbán tiszteletben tartják egymást.

 

A probléma mégis feltűnően a fősodrás mellett növekszik. Orbán kisebbségi szövetségese nem a Most (amit nemzetárulóként tartanak számon), hanem az MKP. A párt, amely nő, és ami 2011 után teljesen nyíltan tette bele programjába az  – oktatási, kulturális és regionális – autonómiát. „A kisebbségi autonómia Szlovákia számára nem veszélyforrás, hanem megoldás”. Állította Berényi 2011-ben.

 

2016-ban az MKP az „autonómia” kifejezést diplomatikusan száműzte a programjából. Pontosabban: csak a politikai szótárából vette ki, a programjában pedig átnevezte az elfogadhatóbb önrendelkezésre. A politikai tartalma azonban ugyanaz maradt. Az Orbán által támogatott MKP regionális kisebbségi „önrendelkezést” akar elérni.

 

Naiv dolog lenne azt feltételezni, hogy a magyar kisebbségi pártok Budapestről irányított mozgolódásai épp Szlovákiát kerülik el. Más szavakkal: mielőtt Sulík és Matovič az eljövendő években örömtáncot járnának a „gonosz Bugár” [bukása] után és a „jó MKP”-ra akarnának építeni, mérlegelniük kellene a következményeket. És le kellene fektetniük az együttműködés feltételeit és határait.

 

Aktuality.sk, Komentár Daga Daniša: Maďari žiadajú územnú autonómiu

Nyitókép: Aktuality.sk

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!