Peter Kremský: Žiga paradoxonja

A cégeknek adott állami támogatások sajátos paradoxont eredményeztek. Nem a beruházások mennek keletre, hanem a keleti munkavállalók jönnek nyugatra.

Új beruházások, új gyárak, új munkahelyek. Ezek voltak azok a jelszavak, amelyeket a mindenkori kormányok hangoztattak. Szerették volna kiengesztelni a választókat, azokért a milliókért, amelyeket külföldi cégeknek juttattak annak érdekében, hogy Szlovákiába telepítsék üzemüket.

Az utóbbi öt évben a szlovák állam által szétosztott állami támogatások mértéke már meghaladta az 1,5 milliárd eurót. Természetesen, a kedvezményezettek közül kiemelkednek az autógyárak, beszállítóik serege, amelyek ezernyi munkahelyet hoztak létre.

   

Ma már 2018-at írunk. A világ megváltozott. A magas munkanélküliség a harmadára esett vissza. A cégek számára nem az a kérdés, hogy gyártsanak-e, hanem hogy honnan szerezzenek munkaerőt a bővüléshez. Elmúltak már azok az idők, mikor az állam tízezreket fizetett egy-egy létrehozott munkahelyért cserébe.

Arany Nyugat

Ennek ellenére az állami támogatások nem szűntek meg. Ezen a héten a kormány több millió eurót szavazott meg öt cégnek gyártásuk bővítése és felfuttatása céljából. Žiga miniszter jóvoltából a támogatások nem szűntek meg, még ha jelentősen korlátozták is mértéküket. Van egyáltalán ennek értelme?

Ha jobban megnézzük a kedvezményezettek listáját, egyetlen támogatott projekt sem teremt munkahelyet azokban a régiókban, ahol még mindig rengeteg a munkanélküli: Nagyrőcén, Késmárkon, Rimaszombatban. Helyettük Léva, Vágbeszterce, Vágújhely, Nagytapolcsány és Nagyszombat szerepel a listán.

Mindegyik településen egymást érik a külföldi vállalatok, és egymástól csábítgatják el az embereket. Ezen kívül munkásokat hoznak Dél-Szlovákiából, illetve Szerbiából és Ukrajnából is. Hogy szeretnék bővíteni a termelésüket, az dicséretes, de tehetnék azt állami támogatások nélkül is.

A korábbiakkal ellentétben az állam már nem támogatja őket eszközbeszerzéssel vagy munkások finanszírozásával, „csak” adókedvezménnyel. Adókedvezményt pedig abból a nyereségből fizetnek, amit először ki kell termelniük. Egy ZF Slovakia típusú cégnek például legutóbb 3,8 millió eurós adója volt, vagyis a több mint 4 millió eurós adókedvezmény szétírva néhány évre 20 százalékkal csökkenti az állam felé fizetendő adó nagyságát.

Rossz eljárások, rossz megoldások

Ennek ellenére az állami támogatások újabb köre rossz elképzeléseket követ. Nem segítenek a beruházókat oda csalogatni, ahol az országnak leginkább szüksége van rájuk. (…) A legtöbb támogatást Nagyszombat megye és Zsolna megye kapta (nagyjából 350 millió eurót), majd Kassa és Nyitra megye következik (a Jaguarnak köszönhetően 250 millió euró körül), és valamivel szerényebb összeg jutott Trencsén megyére. (…)

És az amúgy is túlságosan túltámogatott Nyugat-Szlovákia újabb támogatása tovább folytatódik. Ahelyett, hogy az állam csak azoknak adna támogatást, akik a leszakadó régiókban akarnak beruházni, ahol a munkanélküliség most is kétszerese az átlagnak.

Žiga paradoxonja

Az adófizetők pénzének ilyen formájú vesztegetése a magáncégek projektjei számára azt eredményezi majd, hogy a kibővített termelésű cégek csak nagyon nehezen találnak munkaerőt maguknak. Kénytelenek lesznek és Rozsnyón vagy Késmárkban munkásokat toborozni, ha még találnak ott egyáltalán. Esetleg, keletebbre is keresgélhetnek, az ukrán határ közelében.

Az állami támogatások közvetett módon egy érdekes paradoxont okoztak. Nem a beruházások mennek keletre, ahol a legnagyobb szükség lenne rájuk, hanem a keleti munkaerő jön nyugatra, ahol már nincs aki dolgozzon. Nem kell emlékeztetni, mi lesz ennek az ára. A gazdaságilag gyengébb régiók még nagyobb, az ország többi részéhez képest lemaradása, elnéptelenedés, valamint Dél- és Kelet-Szlovákia hanyatlása.

És a demotiváció azoknak, akik kénytelenek ott maradni.

aktuality.sk – Komentár Petra Kremského: Žiga sťahuje východniarov na západ. Za štátne

Nyitókép: aktuality.sk