Šebej: Megértem, hogy az emberek dühösek rám és Bugárra, de alaptalanul

(…)

A közvélemény egy része Önre és Lucia Žitňanskára a koalíció tisztességes embereiként tekintett. Hogyan tudott azonosulni azzal, hogy a kormányfő egy adócsaló lakásában él, ami előtt nem is olyan régen emberek ezrei tüntettek?

Egyetértettem azzal a felháborodással, hogy a kormányfő egy adócsaló lakásában él. De a Matovič szervezte gyűlöletkeltő tüntetések olyanok voltak, mint az Orwell-regényben, és ezzel nem tudtam azonosulni. Engem zavar, ha a gyűlölködést és a haragot politikai ügyként kezelik.

   

Még ha ez a felháborodás igazságos is, akkor is árt a társadalomnak. A gyűlölet és a düh még akkor is kettéválasztja és károsítja a társadalmat, ha az igazságos. Ez a totalitárius rezsimek, a fasimus eszköze. Természetesen nem akarom az összes olyan emberre rányomni ezt a bélyeget, aki a Bonaparte előtt tüntetett Fico ellen.

Ha már a felháborodott emberekről van szó, 1989 novembere óta idén márciusban voltak a legnagyobb tüntetések Szlovákiában.

Remek.

Ahogy vesszük, hiszen a tüntető emberek nagy része Önökre volt felháborodva. Március 9-én a pozsonyi tüntetésen 50 ezer ember előtt Róbert Bezák konkrétan Önnek, Lucia Žitňanskának, Bugár Bélának és Peter Kresáknak azt üzente, hogy gondolkodjanak el önmagukkal kapcsolatban. Milyen érzés volt ez?

Rossz érzés volt. Az emberek egyszerűen azért voltak ránk dühösek, mert megalakítottuk ezt a koalíciót. Ismétlem, a düh számomra érthető, de nem igazságos. Éppen mi voltunk azok, akik azon igyekeztünk, hogy valamilyen pozitív nyomot hagyjunk magunk után a kormányban.

Talán a dühöngő emberek egyáltalán nem is sejtik, hogy Bugár Béla és Peter Kresák nélkül semmi olyasmi nem jöhetett volna létre, mint a mečiari amnesztiák eltörlése. Ha nem lettünk volna a kormányban, akkor a szlovákiai bíróság és a jogi rendszer egy lépést sem haladt volna előre. Parlamentközi szinten nekem viszonylag hosszú ideig sikerül megőriznem Szlovákia nyugati orientált arcát.

De megértem a dühöt. Ez is az egyik utolsó csepp volt a pohárban, ami ahhoz vezérelt engem, hogy Lucia Žitňanskával és Peter Kresákkal kérjük a koalícióból való távozásunkat.

Végül minden másképpen alakult annak ellenére, hogy a Most-Híd Országos Tanácsának tárgyalása után úgy tűnt, hogy készek az előrehozott választásokra. Legalábbis a párt több tagja, beleértve Önt is, így nyilatkozott. Önnek nem tűnik úgy, hogy a Most-Híd átverte az embereket?

Én biztosan nem. Nekem még csak eszembe sem jutott, hogy létezik valamilyen más megoldás. Én senkit sem vertem át. Meg vagyok róla győződve, hogy akkor Bugár Béla még a lelke mélyén sem gondolta volna azt, hogy Fico a lemondás mellett dönt.

Tehát Önt meglepte Fico döntése?

Számomra teljes sokk volt. Egyáltalán nem sejtettük, hogy a dolgok ilyen irányba fognak elmenni.

A Most-Híd győztesként vagy vesztesként került ki ebből a politikai krízisből?

Ezt nem tudom megítélni. Az ösztönöm azt súgja, hogy a Most-Híd abban instrumentális volt, hogy Fico és Kaliňák végül távozott. A Most-Híd azon döntése, miszerint távozik a koalícióból, ha nem lesznek előrehozott választások, impulzus volt Fico számára azon a téren, hogy miként folytassa tovább.

Mi az a hatalmas motiváció a Smer számára, ami miatt minden áron benne akar maradni ebben a koalícióban?

Megeshet, hogy a következő választások után már semmiféle kormánykoalíciónak nem lesz a tagja.

(…)

Visszatér még a politikába?

Egyelőre úgy döntöttem, hogy nem.

Ön szerint Peter Pellegrini autonóm miniszterelnök lesz, vagy csupán Fico bábja?

Szerintem nem egy pojáca lesz Fico markában, de kíváncsi vagyok, miképpen fog ez az egész alakulni.

Mit szól az új kormány összetételéhez?

Olyan, amilyen. Csupán három posztot szeretnék kommentálni. Belső sugallatból úgy érzem, hogy Tomáš Druckernek sikerülni fog néhány dolgot rendbe tenni a belügyminisztériumban. Biztos, hogy ez a szándéka.

Tudom, hogy az igazságügyi minisztériumban Gál Gábor folytatni fogja azt, amit Lucia Žitňanská elkezdett, és biztos vagyok benne, hogy tanácsot fog tőle kérni. Azt pedig csak remélni tudom, hogy az új kulturális miniszter asszony nem lesz olyan katasztrofális, mint amilyennek az első pillanatban tűnt.

Nincsenek félelmei Szlovákia euroatlanti irányultságával kapcsolatban? Fico továbbra is államcsínyről szónokol, Szlovákia pedig elutasította azt, hogy a szövetségesekhez csatlakozzon, így egyetlen orosz diplomatát sem utasított ki.

Erős félelmeim vannak. Ha végignézek a politikai képviseletünkön, legyen szó a kormányon lévő politikusokról és az ellenzékiekről egyaránt, akkor nagyon sok olyan politikust és pártot látok, akik inkább Moszkvához, mintsem Brüsszelhez állnak közelebb.

Ez az SNS-re és az ĽSNS-re is vonatkozik, de Boris Kollárt sem nevezném az EU és a NATO szenvedélyes követőjének. Ez pedig Richard Sulíkra is érvényes. Az OĽaNO-t pár kivételtől eltekintve antiliberális, rendszerellenes és politikaellenes projektnek vélem.

(…)

A moszkvai nagykövetünk visszahívása tehát nem elegendő?

Szerintem nem. Normális körülmények között egy nagykövet visszahívása kemény diplomáciai gesztus. De csak gesztus, nem intézkedés. Ezzel a tudatára adjuk az illetőnek, hogy fel vagyunk háborodva olyasvalami miatt, amit ők tettek. (…)

Nos, a jelenlegi szituációban azt ismételgetni, hogy Oroszország nem ellenség, hanem stratégiai partner, ahogy Fico és a parlament elnöke, Andrej Danko is tette, nemcsak szörnyű esztelenség, hanem az ország érdekeivel és a tényekkel szembeni vakság. Mindemellett a szövetségeseink szemében mindez árulással érhet fel. És mindezt én is így látom.

(…)

Aktuality.sk, Šebej: Rozumiem hnevu ľudí na mňa aj Bugára, ale nebolo to spravodlivé

Nyitókép: TASR