Danko rigorózusi munkája a középkori tiltott könyvekhez kezd hasonlítani. Az, aki megpillantja, vagy meghökken, vagy véglegesen meggyőződik arról, hogy egy sikertelen diákról van szó, aki inkább a politikára adta a fejét.
Felesleges nyomozás
Egy dologban egyet lehet érteni Andrej Dankoval. Ez a nyomozás teljesen felesleges. A probléma ugyanis az, hogy ennek az egésznek az ő lelkiismeretét kellene terhelnie.
A virágkoszorúk elhelyezését és a kamerák előtti tetszelgést látva úgy tűnik, hogy a Nemzeti Tanács elnöke már beletanult a közjogi méltóság szerepébe, ám a jogi titulusával kapcsolatban úgy tűnik, hogy ismét bizonytalan és félszeg lett. Mégis miért áskálódnak a múltjában és a diplomáiban?
A válasz egyszerű – éppen azért, mert arra vállalkozott, hogy világi hírnevet szerezzen magának a politikában, továbbá azért, mert Közép-Európában régi hagyomány a a titulusok kitalációja, vagy azok kétes megszerzése.
Dankonak egy kevés is elég lett volna – például jobb is lehetett volna a memóriája mielőtt megszólal, és a biztonság kedvéért nem ártott volna átlapoznia a személyes krónikáját sem.
Az emberek általában emlékeznek arra, hogy hol érettségiztek, milyen egyetemen végeztek, hol házasodtak össze, vagy netalántán váltak el. Eddig nem lehetett tudni, hogy a parlament elnöke a rétorikai esetlensége mellett más zavarral is küzd.
A nyilvános érdeklődés eltűrése
Danko arról is elfeledkezett, hogy a munkáját licencszerződéssel tette titkossá. Mintha egy egyedi technikai találmányról lenne szó. Így a jelenlegi, közigazgatás iránt érdeklődő diákok még véletlenül sem meríthetnek a munkájából.
Nagyon valószínű, hogy Danko rigorózusi munkája nem valami nagy dicsőség. De lényegében ez nem is baj. Nem azért lett a parlament elnöke, mert messze földön ő lenne a legjobb elméleti jogász. És nem is a titulusa miatt.
(…)
Az egész dolog kínossága Danko hozzáállásban rejlik, hiszen az lett volna a kötelessége, hogy magára vegye a nyilvánosan ténykedő emberek terhét.
A közigazgatásról szóló munka végül egy megbízhatatlan politikus jellemrajzává vált, akinek ezek után már a névjegykártyájában sem lehet hinni.
Aktuality.sk, Komentár Ľubomíra Jaška: Neverejná správa o charakteristických črtách Andreja Danka
Nyitókép: Erik Adamson/Aktuality.sk
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
