Nyitókép: Erik Adamson/Aktuality.sk

 

Évekig loptak, mint a szarka és kihasználták a pozíciójukat. Megrészegülve a hatalomtól azt hitték, hogy a féktelen menetelésük nem ér véget idő előtt. Mivel beverték a pofájukat, ezért most nagyon félnek. Jobb esetben a politikában végezhetnek, rosszabb esetben viszont az újvároskai (Leopoldov) börtönbe kerülhetnek.

 

Február 21-e előtt arrogánsan röhögtek bele az igazságos Szlovákia arcába. Mivel a csúcson voltak, ezért szimbolikusan a középső ujjukat mutogatták az országnak.

 

 hirdetes_810x300  

Nemcsak a kormányban, de a parlamentben is többségük volt. A lakájaik a hivatalokon kívül különböző bizottságokban is helyet foglaltak, jövedelmező állami megrendeléseket közvetítve a szponzoraiknak.

 

Kezdetben ugyanis saját maguk kötöttek alkut az ördöggel, a vállalást pedig teljesíteni kellett. Máskülönben egyetlen választási szezont sem éltek volna túl a politikában.

 

Vége a lakomának

 

Fokozatosan a saját zsebükre is elkezdtek sikkasztani, hogy bebiztosítsák a jövőjüket akkorra, amikor hazugságaik már működésképtelenné válnak. Erre megvoltak az embereik, a fiókvállalataik és a külföldi számláik.

 

Sokáig támaszkodhattak a büntetőjogi védelemre is. A magas beosztású rendőrökön, ügyészeken és bírókon keresztül. Kéz kezet mosott, én segítek neked, te nekem.

 

Mindenki boldog volt, sokan mesésen meggazdagodtak. Csakhogy a középkori lakoma lassan véget ér. A finomságokkal teli asztal felborult és megkezdődött a nagytakarítás.

 

(…)

 

Amikor a fakopáncs elárul

 

A kulcsfontosságú az volt, hogy 2018 tavasza felébresztette azt a kritikus tömeget, amely az állam élén álló szélhámosoknak megüzente, hogy „elég volt“. Méghozzá véglegesen.

 

Ennek a tömegnek a hangját tisztességes rendőrök, ügyészek és bírók is meghallották. Erre elsőként az a fehér galléros fizetett rá, akinek a kompromittáló anyagok gyűjtése tartozott a hobbijai közé.

 

Ez az effektív hobbi éveken át a felszín felett tartotta, így azt csinálhatott, amit csak akart. Például adót csalhatott és váltókat hamisíthatott.

 

Ma már magányosan üldögél az újvároskai börtönben és minden bizonnyal azon gondolkodik, hogy miért árulta el az a postás–fakopáncs, akinek a börtönből kellett volna felkeresnie a befolyásos védelmezőit.

 

(…)

 

Szociális tolvaj

 

A kritikus tömg azonban jogosan teszi fel azt a kérdést, hogy mikor állnak az igazságszolgáltatás elé azok, akik ezt az egész rendszer kitalálták, művelték – és akik tisztességesen profitáltak is belőle.

 

Az egyik éppen bejelentette, hogy távozik a parlamentből. Lehetséges, hogy a legközelebbi választásokon a szociális kleptokrácia (tolvajhatalom) koronahercege már nem is fog indulni.

 

Az esetleges politikából történő távozás nagyon gyenge sebtapasz. Valójában reggeltől estig a rendőrségen kellene ülnie, ahol nagyon sok dolgot kellene megmagyaráznia.

 

A félelemnek nagy szeme van

 

A másik néha kikukucskál az odújából és gyűlöletet terjeszt. Vagy a saját testével véd mindenkit, akinek köze lehet Ján és Martina meggyilkolásához.

 

Retteg attól, hogy ő is sorra kerülhet, hiszen mindenki mindenfélét tud róla. Ő viszont nem akarja úgy végezni, mint az a két vagabond, akik azt hitték, hogy érinthetetlenek.

 

Amíg még bent van az odúban, úgy-ahogy képes irányítani és kézben tartani a dolgokat. De tisztában van vele, hogy ha kiesik a játékból, akkor úgy végzi, mint a faliújságosok (Janušek és Štefanov – szerk. megj.).

 

Lovak és agyak

 

Amennyiben az újságíró és a barátnője halála nem fölöslegesen történt, akkor egy szinttel magasabbra kellene lépnünk. A feltüzelt lótól a piszkos seftek és műveletek agyáig.

 

A politikában, a bizniszben, a rendőrségen, az ügyészségen és a bíróságon is. Annak a polipnak, amelyik már tíz éve fojtogatja az igazságot, nem elég csupán a két csápját levágni.

 

Aktuality.skKomentár Mareka Vagoviča: Prečo Fico nemôže odísť z politiky

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!