Marek Bulík: Solymosnak nem megy a lap

Mi ez, borókafenyő?  Vagy lucfenyő? Környezetvédelmi miniszterünknek ez kész lutri. De nem csoda, hiszen nemrég még gőze nem volt a környezetvédelemről

Solymos László eredetileg olyan miniszter lett volna, aki csendben kihúz négy évet a kormányban. Az utóbbi időben azonban zúdulnak rá a botrányok, s ezek miatt nem lehetnek nyugodtak az éjszakái.

A környezetvédelmi miniszteri posztot betöltő Solymos Lászlónak nagyjából olyan a szakmai hozzáértése, mint mondjuk Mr. Beannek lenne, ha atomerőmű igazgatását bíznák rá. Miniszterünk a gépészeti karon végzett, majd vállalkozni kezdett, később a Most-Híd tisztségviselője lett és 2010-től parlamenti képviselő. Foglalkozott kultúrával, médiával és gazdasági ügyekkel is. Gőze nem volt a környezetvédelemről. Rossznyelvek szerint a jelenlegi miniszter meg sem tudja különböztetni a borókafenyőt a lucfenyőtől.

   

1. botrányos ügy- a vereknyei mérgező szemétlerakat

Még a régi rezsim idején rakták le nagy mennyiségben a Pozsony szomszédságában fekvő Vereknyénél a Dimitrov vegyi üzem mérgező hulladékát. Peszticidek, herbicidek, klórozott szénhidrogének és más súlyosan káros vegyi anyagok szivárogtak éveken át a talajba. Peter Žiga minisztersége idején kezdtek az üggyel foglalkozni, és egy óriáskapszulába tervezték zárni a mérgező anyagokat. A beruházás már 2016-ban indult volna. Időközben tavaly márciusban Žiga ment és jött a helyére Solymos László, akit a Most-Híd javasolt a miniszteri székbe.

Már 2017. júniusát írunk, de még csak most fut a közbeszerzés. Az önkormányzatok nyomására a minisztérium kezdte óvatosan tájékoztatni a környező településeket arról, hogy a víz nem alkalmas ivásra és öntözésre.  De kérdéses, hogy történik-e most előrelépés, miután a botrány kipattant.

Pedig a napnál világosabb, hogy ki a bűnös, aki mindmáig ott ül a hivatalában. Segítségül itt egy idézet Drotovan pozsonyi képviselőtől:

„Ezért személyes felelősség terheli RNDR. Vlasta Jánovát, mivel évek óta nem cselekszik”.

Jánová egyébként a földtani és természeti erőforrások szekció vezérigazgatója a minisztériumban. És Solymos tárcavezető ahelyett, hogy felelősségre vonná, azzal a váddal vág vissza a szociális hálón, hogy a megyeelnökjelelöltek uszító kampányáról van csak szó.

Sajtóértekezletén ki is jelentette, hogy nem tekinti veszélyesnek a Vereknyénél felgyülemlett mérgező és rákkeltő anyagokat. Mert ugyan miért is okozna neki fejfájást a mérgezett víz ügye!

2. botrány: Ingrid anyamedve lelövése

Ingrid anyamedve két medvebocsával együtt már május elején felkeltette a közvélemény figyelmét, amikor Ótátrafüred  (Starý Smokovec) belvárosában felmászott egy fára. A Tátrai Nemzeti Park illetékesei akkor befogták és nyomkövető karpereccel látták el mindhármukat és elszállították őket egy távolabbi völgyben lévő erdőségbe. Itt azonban nem maradt meg sokáig.

Először a bocsokat vették el tőle, majd az anyamedvét lelőtték.  Milan Borosnak, állami természetvédelemért felelős szervezet vezérigazgatójának állítása szerint nem volt más lehetőség, mert a medve agresszívan viselkedett. Ez tényleg nagyon meglepő állítás! Mert az anyamedve csak azután vált ilyenné, miután nem találta meg a kicsinyeit. A környezetvédelmi minisztérium is megerősítette szóvivője által, hogy a lelövés a medve agresszív viselkedése miatt vált szükségessé.

És mit tesz erre fel Solymos László, akihez a Tátrai Nemzeti Parkot kezelő TANAP és az állami természetvédelem is tartozik? Levelet írt az Állami Környezetvédelmi Felügyeletnek, hogy szigorítsa meg a hulladék-gazdálkodási törvény betartásának az ellenőrzését ott, ahol nagy valószínűséggel medvék is felbukkanhatnak. Helyes, meg kell akadályozni, hogy a medvék élelemhez jussanak a kukákból! Bravó, miniszter úr, látszik, hogy otthon van a témában…

3. botrány az eltűnő erdők körül

Feltűnő, hogy Solymos miniszter az utóbbi időben előszeretettel fényképezteti magát kivágott erdőknél. A világhálón megjelent bejegyzéseiben említést tesz arról, hogy „rendszeresen mennyi felháborodott levelet kap az eltűnő erdők miatt”.  Hát, kit nem dühítene ez fel! Ezért aztán a miniszter személyesen látogatott el a Csendes völgybe és Malužiná községbe.

Szavai szerint a saját szemével akart meggyőződni az erdők kezelésénél tapasztalható kétféle hozzáállásról. Az első a környezetvédő szemlélet. A másik az erdészeti, amely a tervezett, nemegyszer nagy területeket érintő erdőkivágásokra alapoz. A környezeti tárca főnöke egyúttal bejelentette, hogy bemutatja a Nemzeti Fa Egyezséget, amely megteremti az környezetkímélő, felelősebb és hosszú távon fenntartható erdőgazdálkodás alapjait.  Első pillantásra kitűnő marketingnek látszik.

A miniszter ismerkedik az erdőkkel. Végre! Nem kellett volna már ismernie őket?

A miniszter ismerkedik az erdőkkel. Végre! Nem kellett volna már ismernie őket? Nagyon bosszantó azonban, hogy azt a benyomást kelti, mintha a környezetvédők lennének a jók, az erdészek pedig a rosszak. De aki kicsit is ért az erdőkhöz, az tudja, hogy az erdészek dolga a törődés is az erdőkkel, fákkal, vagyis a fák ültetése és megóvása is. És a hosszú távon fenntartható   erdőgazdálkodás is. És a Nemzeti Fa Egyezség? A nyitott ajtók döngetésén kívül a miniszter semmi konkrét javaslatot nem tett le az asztalra.

De más dolog a megdöbbentő: járt vajon a miniszter úr a Bélai-Tártrában (Belianske Tatry), a Jávor-völgyben (Javorová dolina) vagy a Fehérvizi völgyben (Bielovodská dolina)? Nem járt. Ha elment volna, ott választ kellett volna adnia a kérdésre, hogy mi lesz a hatalmas kiterjedésű kihaló erdőkkel és a kiszáradó vízforrásokkal?

Esetleg bónuszként ajánlom a miniszter úrnak, hogy menjen el a Magas és az Alacsony Tátrába és nézze meg az új sípályákat? Mindent az utolsó csavarig az ő két szervezete engedélyezett: az Állami Természetvédelmi Kezelőség és a TANAP. És mennyi őshonos fa esett áldozatul?

De semmilyen marketinghúzás nem tudja leplezni a valóságot, azt, hogy nem ért a reszortjához. És hibákat követ el.

Eredetileg nem sokat hallottunk Solymos miniszterről. Az utóbbi időben viszont mintha ő is megértette volna, hogy mindvégig nem játszhatja el a halott bogár szerepét. De semmilyen marketinghúzás nem tudja leplezni a valóságot, azt, hogy nem ért a reszortjához. És hibákat követ el.

blog.sme.sk – Marek Bulík: Ministrovi životného prostredia neide karta