Az új erőre kapó lendület a többsebességes Európáért (…) elkerülhetetlenül olajat önt a tűzre Kelet-Európában, ahol a politikusok már állig fegyverben állnak amiatt, mert másodrendű európaiakként kezelik őket.
(…) Az elmúlt hónapokban, Szlovákiában és Magyarországon több, márkás terméket is teszteltek, és megállapították, hogy a multinacionális gyártók sok esetben fukarkodnak a Kelet-Európában értékesített termékek összetevőit illetően, növényi zsírral helyettesítve az állatit, csökkentve a hús- és a haltartalmat, édesítőszereket használva cukor helyett, mesterséges aromákat a gyümölcs helyett, pálmaolajat a napraforgóolaj helyett .
A Csehországban forgalmazott Sprite mesterséges édesítőszereket tartalmaz (…), míg a németországi polcokon lévőkben cukor van.
A vitás kérdés nem újkeletű – tanulmányok éve óta fedeznek fel eltéréseket a különböző európai országokban polcokra kerülő márkás termékek összetételében. A gyártók azzal magyarázzák ezt, hogy ezekkel a különbségekkel próbálnak igazodni a helyi ízléshez (például a cseh Sprite megegyezik az USA-ban és a Spanyolországban forgalmazottal, de különbözik a németországitól).
Nincs törvény, ami előírná az élelmiszeripari cégeknek, hogy mindenütt pontosan ugyanazt a terméket adják el, még ha a csomagolás és a márka ugyanaz is. És az EU jogosan vonakodik beavatkozni, mondván, hogy a fogyasztóknak el kellene olvasniuk az EU által szabványosított címkéket, amelyeken szerepelnek az összetevők, és ne vásárolják meg a terméket, ha nem tetszik az összetétele.
De a téma még mindig problémás. A múlt évben egy cseh országos közvélemény-kutatás megállapította, hogy a fogyasztók 88 százaléka aggódik az eladott rosszabb minőségű termékek miatt, és 77 százalék nem értett egyet a gyártók érveivel.
Sok cseh és szlovák család döntött úgy, hogy Ausztriában vásárol be – még olyan termékekből is, amelyeknél a hatósági vizsgálatok ugyanazokat az összetevőket határozták meg.(…)
Az Unió keveset tehet a termékek egységesítéséért. Kötelezővé tenni, hogy az ugyanolyan márkájú és címkéjű termékek összetétele mindenhol ugyanolyan legyen, épp az a fajta központosító intézkedés lenne, ami miatt az Uniót gyakorta vádolják.
És ez figyelmen kívül hagyná a nemzeti ízek különbözőségének legitimitását – és persze, a eltérő vásárlóerő jogosságát is.
(…) A kelet-európai kormányok valószínűleg értik ezt (…), mégis fenntartják [a kifogásaikat], mert az élelmiszer-gond egy másik betegség tünete. A berlini fal leomlása óta a gazdasági különbségek Kelet- és Nyugat-Európa között nem a vártnak megfelelően csökkent, még az újraegyesített Németországban sem.
Kelet-Németországban az átlagkereset kétharmada a nyugat-németországinak. A kelet-európai országokban, Szlovéniát is beleértve, az átlagkereset csak fele a németországi fizetéseknek.
(…) A legtöbb kelet-európai ország megtartotta a saját valutáját. Néhányan közülük az uniós csatlakozás ellenére megtartották a posztkommunista, oligarchikus gazdasági modelljüket is. Vagyis, nagyon valószínű, hogy ha Európa hivatalosan is a többsebességessé válik, ezek az országok a kis sebességűek között maradnak, lassul a nyugat-barát lendületük, amit a 2000-es évek elejétől építettek ki. (…). Az EU a bővítés kritériumainál alábecsülte a Kelet kommunistáinak örökségét.
Ez talán sikeres lökést adhat a szorosabb Uniónak. (…) Ezen a ponton nagy teher nyomja a kelet-európaiak vállát. Bár az élelmiszer-összetevők miatt panaszkodnak, valami mást próbálnak elmondani az EU-nak, valamit, amit nem akarnak meghallani Berlinben, Párizsban, Rómában és Madridban.
Bloomberg.com, Leonid Bershidsky: Why Eastern Europeans Want More Sugar in Their Sprite
Nyitókép: politico.eu
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.